Magyarok is részt vettek a Biebrzai Kaszáló Világbajnokságon
Szombaton körülbelül 50 résztvevő mérte össze tudását a lengyel Zajki faluban, ahol immár 20. alkalommal rendezte meg a Biebrzai Kaszáló Világbajnokságot a Biebrza Nemzeti Park és a közeli Trzcianne község. A verseny célja a kézi kaszálás hagyományának népszerűsítése és fenntartása a különleges természeti környezetéről híres Biebrza folyó mentén.
A résztvevők kétfős csapatokban futottak neki, hogy a kijelölt rétszakaszt minél szebben és gyorsabban lekaszálják. A versenyre a helyi gazdák mellett Lengyelország, Szlovénia és Magyarország nemzeti parkjaiból is érkeztek résztvevők.
Mint a nemzeti park hangsúlyozza, a folyó menti rétek kaszálása többek között a ritka, vizes élőhelyhez kötődő madarak védelme miatt is fontos. A hagyományos kaszálás pedig a leginkább környezetbarát eljárás, amely nem veszélyezteti sem a madarakat, sem más állatokat, és a növényzetre nézve sincsenek káros hatásai.
„Mára az agrárium jelentősen megváltozott, és a Biebrza régió teljesen másképp néz ki, mint az 1980-as években, amikor még hagyományos szénaboglyák díszítették a tájat. Mostanra ezek eltűntek, és már soha többé nem fogjuk látni őket” – mondta Beata Głębocka, a Biebrza Nemzeti Park oktatási osztályának vezetője.
Hozzátette, hogy a rendezvény jelenlegi célja a folyóvölgy kulturális örökségének megőrzése is. Emellett azt is elmondta, hogy a Biebrza-völgy elsősorban kiterjedt síkvidéki tőzeglápokból áll, és a kaszálást igénylő növényzetet elsősorban a nád és sásfélék alkotják. Beszélt a régiót fenyegető aszályról is, amelyet a klímaváltozás, a hó nélküli telek és a tavaszi-nyári csapadékhiány okoznak. „Régebben ilyenkor itt gumicsizmára volt szükség. Most viszont száraz a talaj.”
A hagyományos kaszálás népszerűsítése érdekében a nemzeti park augusztusban workshopokat is szervez, ahol bárki megtanulhatja a módszert. A foglalkozások állítólag nagyon népszerűek.
A Biebrza-mocsarak a világ egyik legfontosabb vizes élőhelyei közé tartoznak. A Biebrza Nemzeti Park Lengyelország legnagyobb nemzeti parkja, területe körülbelül 59 ezer hektár, és 1995 óta része a Ramsari Egyezménynek.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: Dzieje | A borítókép illusztráció: Unsplash
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kaszálás
Épp ezekben a hetekben láttam egy holland manust, aki egy egész csatornát húzott fel a sportszerű kaszálásra. annak idején én sokat kaszáltam kézzel, és nem kívánom vissza. Nem tudtam megszeretni 🙂
Hááát, akik a videó elején kaszáltak, azokat rossz volt nézni. Valószínűleg minél rövidebb idő alatt kellett levágni nekik egy adott területet. Megnézném, hogy milyen munkát végeztek, mennyi fű maradt állva.
Gyerekkoromban a szülőfalumban már géppel arattak, de füvet még kaszáltak kézzel. Apámat is láttam kaszálni, most is előttem vannak a komótos mozdulatai. Én is megpróbáltam kaszálni párszor, de szinte minden lendítésnél beleállt a kasza hegye a földbe. 🙂
Felénk a nők ún. kaszakést használtak, azzal vágták a füvet. A már használhatatlan kasza pengéjéből levágtak egy 25-30 cm-es darabot, raktak rá nyelet, és az lett a kaszakés.
Én is próbáltam egyszer otthon kaszálni. A szüleimnek óriási kertjük volt és ahol nem volt veteményes ott apám kaszált rendszeresen. Nagyon szépen kaszált. Ezek fickók a videóban nagyon siettek:-))) olyan volt mint egy gyorsasági verseny:-)) Azért milyen klassz egy ilyen rendezvény. Az egyik professzor ismerősöm, kondi terem helyett kaszálni járt, azt mondta terápiás. Amúgy tényleg nagyon jót tesz a depis embereknek . Sarlózni tudtam, bár az egyik nyáron amikor általánosban a szünidőben dolgozni jártunk, sarlóztunk a csemete kertben az erdőben és nekem sikerült a bokámba állítani a hegyét az egyik csapásnál, aztán mivel meleg volt beugráltunk a patakba- na az a jó sáros víz aztán jól kiáztatta az én sebem:-))) a mai napig megvan a nyoma. Ma egy kaszálós gyümölcsösben jártam az Őrségben- olyan szép a fű, nincs kiégve és az erdők között a kövesúton haza felé még rácsodálkoztunk arra milyen szép zöld még minden. Meglátogattuk Pityerszeren a bölényeket is, jó kis sáros dagonyáik vannak.