Békakórus és varázslatos éjjel a Nagyberekben | Videók
Még az éjszaka hangjait és hangulatát is megváltoztatja egy jelentőseb élőhelyrehabilitáció. Huszonöt évig csak szeptemberben volt néha okuknak arra, hogy lemenjünk az éjszakai patakpartra, szarvasbőgés idején, ha szerettünk volna felvenni egy-egy gímbikát. Éjjel a patakparton eddig szinte semmi sem volt. Miután lebukott a nap, elcsöndesült a völgy, csak néha pirregett a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis), és nagy ritkán énekelt egy-egy nádiposzáta.
Ám amióta hozzánk találtak a zöld levelibékák (Hyla arborea), akik 2000 és 2025 között sosem szaporodtak nálunk, de akiknek most már a legfontosabb szaporodóhelye itt van, a mi völgyünkben, a Nagyfűz-víz fölötti vizekben, a Nagyberek-csatornában és annak környékén, már szürkületkor megélénkül a berek.
Minap egyik éjjel sikerült rávennem Marát,
hogy sétáljunk le együtt éjfél körül. Nem bántuk meg. Mert más, amikor távolról is beszűrődik – a zárt ablakan át is – a levelibékák harsogása, és megint más, amikor a sötét berekben kolbászolunk egy lámpával, közvetlen közelről hallgatjuk a kórust és látjuk a nászizgalomban égő békákat.
És ami igazán különleges: nem csak a békák élnek pezsgő éjjeli életet. Számos más faj is pörög, pezseg éjjel. Időnként énekelnek még a nádiposzáták, akik ezzel egyfajta útjelzőként szolgálnak az éjjel vonuló és vizes területeket, tágas-szép nádasokat kereső fajoknak. De ott pirreg a zöld varangy (Bufo viridis) is, a nyílt vízfelületeink fölött pedig denevérek cikáznak.
Éjszakai is megmutatkozik az, amit „szekunder hatásnak” hívunk. Vagyis a vizek annyi rovart „termelnek”, amivel nemcsak a vízimadarakat és a kétéltűeket, békákat és gőtéket, vagy például szitakötőket vonzanak, hanem olyan fajokat is, akik egyébként nem kötődnek szorosan a vízhez. Ilyenek a denevérek is. A Nagyberek-csatorna fölött rengetegen vannak éjjel.
Ennyi denevért sosem észleltünk a birtokon.
Gyakran centiméterekre suhantak el az arcunk előtt, Mara meg is kérdezte azonnal, nem fognak-e a hajunkba repülni. Miután megnyugtattam, zavartalanul merültünk el a lunátikus hangulatban, ahogy a párák között denevérek suhannak, körbezúg minket a békakantáta, ha pedig a vízbe világítunk az Árasztó-gázlónál, rögtön látjuk: ott sincs megállás, pezseg-pörög ott is az élet. Víziskorpiók (Nepa cinerea) jönnek-mennek, orvosi piócák (Hirudo medicinalis) kúsznak az iszapon, ebihalak bóbiskolnak, egy homokzsákon pedig halivadékok pihennek.
Minden éjjel, amikor mi épp nem teszünk semmit senki érdekében,
azokban a vizekben, amelyek alig három hónaposak, minden éjjel minden órájában előrehalad az élet, újabb párok találnak egymásra, újabb petéket és ikrákat raknak le, újabb madarakat hoz le más madarak éneke a sötét nádba, újabb ikrákból iramlik ki egy halacska, újabb petéből bújik elő egy búvárpoloska, újabb centit nő reggelig a zöldalga, újabb hétmilliárd kandicsrák születik meg egyetlen éjjel, és fele annyi idő alatt száz milliárd vízibolha, és mire felkel a nap, addigra milliárdnyi élet született megint, hogy aztán nap közben azok lássanak napvilágot, azok osztódjanak, párosodjanak, petézzenek, sokasodjanak, akiknek ehhez fény kell.
S aztán ismét belerohan a nap az alkonyatba, megint pára száll fel, ismét lehűl a levegő a berekben, megint borzong a nádas, megint denevérek hullanak a sötétből és halacskák iramlanak titkos utakon, míg rendületlenül szól a béka toccata és fuga.
Így forog az ökoszisztéma ringlise pillanatnyi szünet nélkül, mi pedig abban a tudatban térhetünk nyugovóra – és mindenki, aki támogatja ezt a munkát –, hogy míg mi nem teszünk semmit, az új élőhelyeken egy kicsikét sem apadozik az exponenciális gyarapodás; abban a tudatban hajthatjuk álomra a fejünket, hogy olyasmibe érdemes befektetni igazán, ami aztán képes lesz járni a maga útját, és ami önmagától is megállíthatatlanul gyarapodik a kezdő lökések után… és mi bizony épp ilyesmihez járultunk hozzá. Amikor éjjel moccan valami a nádban, amikor valami előbújik az iszapból, amikor kipattan egy újabb rügy, mindebben, ha nem is tudunk róla, ott vagyunk, és ott van benne az a hit, hogy az életnek mégiscsak lehet valamiféle értelme.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Kitörne a frász, ha egy denevér suhanna el előttem , vagy a fejem felett- milyen érdekes, hogy Mara is attól félt berepül e a hajába:-)))vajon honnan van ez a dolog? – mi is mindig ezzel riogattuk egymást gyerekként. Micsoda klassz békakórus. A vizes élőhely alakításotok lottó ötössel egyenlő- biztosan írtad már miért vártál-vártatok vele eddig- pedig biztosan tudtátok micsoda gazdagságot hoz.
Akkár éjjeli nyugtató zene is lehetne, álmatlanság esetére a békák szerenáda.
A denevéreknek hol van a nappali lakhelyük? A birtokon, vagy távolabb valahol?