Szorongással telt a hétvége az özönvíz és az áradó patak miatt
Nem kicsi aggodalommal figyeltem, hogy esik egyre csak esik, és amikor már a talajok is telítődtek, az utakon is mindenütt megállt a víz, akkor jött az, ami a legveszélyesebb: leszakadt az ég. Ömlött az eső az amúgy is vízzel teli tájra. Mindez remek, sőt kívánatos, csakhogy nálunk az alig egy hete megmagasított gázlóknak kellett volna bírnia a váratlan terhelést. Mindezt úgy, hogy már tudtuk: az Árasztó-csatorna a jelenlegi formájában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert ugyan a patak feltöltötte, de a lejtése nem elég ahhoz, hogy a patak vizét kivezesse a rétre. Így tehát egy esetleges áradás hatásait – szemben a tervekkel – a legkevésbé sem csillapítja, s minden terheléssel a friss, lazatalajú gázlóknak kell megbirkózni.
Ezért rettenetesen szurkoltam, hogy maradjon mérsékelt a hétvégi eső.
Talán az a szerencsénk, hogy a talajok annyira még nem telítődtek, hogy az eső egy részét ne tudták volna elnyelni. Ráadásul az első két napban csendes eső volt, ami szép lassan elszivárgott erre-arra. Csak aztán jött szombaton a nagy zuhé, s aztán még több kisebb hullám. Szombaton már aggasztónak láttam a helyzetet, s vasárnapra a teljes megadás állapotába kerültem, felkészülve a legrosszabbra. Hisz láttam, hogy mindenütt megy a víz, és a patak is árad.
Az örök vesztesek fájdalmas békéjével ballagtam le ma terepszemlére, de pozitív csalódás ért. A rendszerünk alapvetően áll. Békés, nem zavaros a víz, a gázlók megvannak, mindössze annyi történt, hogy összességében és átlagosan 10-15 centiméterrel csökkent a vízszint a szakaszokban. Ez a paradoxon úgy áll elő, hogy a megáradt víz körülbelül ennyivel mélyítette ki a csobogókat, így tehát a sokkal több víz alacsonyabban megy, mint korábban a kevés víz.
A legtöbb szakaszban szemmel alig érzékelhető a csökkenés.
Kicsit kritikusabb tágulatok a két kavicsos gázlón keletkeztek (Hód-gázló és Sakál-gázló), és a legfelső gázlóm az Árasztó-gázlón. Az is meglepő lehet, hogy épp a kaviccsal stabilizált gázlók csobogói mélyültek a legjobban, de ezeknél a legnagyobb az esés. Ergo: Ennél a két gázlónál az esést csökkenteni kell, és további kavicsra is szükség lesz.
Az Árasztó-gázlóról és környékéről már korábban is írtam, hogy stratégiai fontosságú pont, mert ott lehet csírájában elfojtani minden bajt. Ha ott nem jut át áradáskor a többlet víz, hanem kimegy a rétre, akkora főmederben a többi gázlóval semmi gond nem lehet. Az eredeti terveink erről is szólnak, csak épp az Árasztó-csatorna nem lett már az első körben elég jó. Ezért itt muszáj lesz a következő áradás előtt tovább dolgozni.
A kulcs: Az Árasztó-csatorna.
Két okból nem viszi ki most a csatorna a vizet a rétre.
- Nincs elég lejtése, mert túl rövid.
- Nincs elég magasan a víz az Árasztó-gázlónál.
Így tehát ott a következőket kell tenni:
- Az Árasztó-gázlót tovább kell emelni, körülbelül 20 centivel.
- A gázló tetejét stabilizálni kell homokzsákokkal.
- A homokzsákokat el kell fedni kavics-sánccal.
- Az Árasztó-csatornát meg kell hosszabbítani egészen az Őzetetőig.
A lényeg az, hogy amikor újabb, esetleg a mostaninál nagyobb áradat érkezik, az teljes egészében a rétre zúduljon, és csak a gázlóink alatt – s eloszolva – találjon vissza a főmederbe. Így bármekkora víz jönne is, a gázlóink teljes nyugalomban és biztonságban maradhatnak.
A mostani eset voltaképp ideális abból a szempontból,
hogy az áradás mértéke épp csak akkora, hogy lássuk, pillanatnyilag mennyit bírnak a gázlók. De nem akkora, hogy szétbarmoljon mindent. Az áradás közepességét mutatja, hogy az Árasztó-gázló felett is tiszta, áttetsző és nyugodt a víz. Vagyis nem érkezett sehonnan villámár-szerű sáros, sárga áradat, ahogyan az időnként nagy záporok után lenni szokott. Egy ilyen sáráradat után nyilván egészen másként néznének ki a gázlóink. Épp az a cél, hogy ilyen extrém esetekben is nyugodtak, tiszták maradjanak a vizeink, a gázlóink terhelése csak minimálisan növekedjen, s minden többlet víz és nagy ár a réten tombolja ki magát.
A jövő hét csöndesnek ígérkezik, ezért azon leszünk, hogy újabb munkálatokkal ismét nagyot haladjunk a vizes élőhelyeink stabilizálása felé, egyúttal létrehozzuk végre a harmadik típust is, az árasztott rét vízes élőhelytípusát, lehetőleg jó tempóban, április közepére, amikor is a legintenzívebb lesz a mocsári élőhelyekhez kötődő kétéltű- és madárfajok mozgalma.
A Kisberekben ugyanakkor csönd és béka honol.
A tavakat semmis sem érinti, a legnagyobb esőzés sem, talán csak annyiban, hogy most már a három tó közvetlen környéke is kissé mocsaras. Most úgy tűnik, hogy ha nem lesz több hetes szárazság, akkor egy (két?) hónapon belül lehetetlen lesz géppel bemenni a Kisberekbe, vagyis a tavak egyhamar nem fejleszthetők tovább. De legalább nem is kell, hogy a tavak miatt fájjon a fejünk. Mentőtavaknak nagyszerűek, ha mondjuk a belvízről kell majd menteni ebihalakat, s a már benne lévő petecsomók (főként a Tőzeg-tóban) remek körülmények között fejlődhetnek békává.
S még egy apróság. A Nagypatak mentén a tókák mindegyike is vízzel telítődött már. A felső tókák fullon vannak vízzel, s ennek megfelelően mindegyik „gödörben” alakul a vízi élet, ott cikáznak a molnárpoloskák, de időnként már a tőkés récék is megjelennek rajtuk.
Most süt a nap, oszlanak a felhők, a szél is mérséklődik. Maradjon is egy hétre most már így!
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Örülök, hogy viszonylag simán megúsztátok a felhőszakadást, ez arra is jó volt, hogy kiderült néhány probléma, ami orvosolható.
„A Kisberekben ugyanakkor csönd és béka honol.” – ugye nem elírás, Cen’? 🙂
Tudattalan volt – de hagyom 🙂 🙂
Na igen, a víz ismeri a vízszint fogalmát, + a legkisebb ellenállás felé tör utat. Pár nap, és vége a nagy esőknek, olyan élet lesz ott, hogy nem győzöl csodálkozni.
Az biztos, ahogy megérkezik a nagy meleg, amint berobban a vegetáció meg a rovarvilág, olyan paradicsomot fogunk látni április-májusban, amit tényleg csak legszebb álmainkban láthattunk eddig. Nem mintha a gyepi békák nem lőttek volna minket máris csodaország felhői közé 🙂