Akárhányszor elalszol, az Univerzum tölti ki a testedet. Jó éjt! | Zene

univerzum jövő ember pixa

Akárhányszor elalszol, az Univerzum tölti ki a testedet. Jó éjt! | Zene


Centauri cen logo Cenweb

Sokan szoronganak attól, milyen hatalmas a világ, amibe belévetett minket a sors. De – anélkül, hogy ezt ismét és újra aprólékosan kifejteném – leszögezem megint: ez a szorongás a rossz nézőpont választásából fakad. Teljesen indokolatlan. Szorongást azt kellene okozzon, ha mindent tudnánk, és egy kicsi szoba volna a világunk. Ezzel szemben a világ hatalmas, szinte semmit sem tudunk még, lépésenként van annyi titok, amennyi hat univerzumnak is sok volna; annyi rejtély, annyi feladvány, és annyi potenciális tudás és élet, sors és öröm, amennyit száz isten ezer teremtését is blokkolná.

Az univerzum végtelen titokzatosságába,

lenyűgöző méretébe nem más van bezárva, mint a mi szabadságunk.

És ha ennyire lenyűgöző, ennyire monumentális az ékszerdoboz, amiben parány életünk kincsét őrzik, elképzelni is nehéz, hogy amikor szabadságról beszélünk, miféle adományról makogunk halkan. Az univerzum, az isten, a világszellem – kinek-kinek a maga ízlése és hite szerint –, pusztán azzal, hogy gondolkodhatunk róla, hogy merészen beletekinthetünk a sötétjébe, magához emel, és hozzákarol minket az örökléthez. Akkor is, ha nem úgy leszünk öröklétűek, ahogyan azt itt a Földön elképzeljük magunknak. De örökök leszünk, ha akarjuk, ha nem, örökök, mint az univerzum, amint valójában örök és halhatatlan minden végesnek és gyarlónak hitt történetünk is, és dicsőséges ebben a hatalmas kristálypalotában a legapróbb gyarlóságunk is.

Aludjatok hát parányok, míg kitölt titeket az univerzum grandiózus moraja, s olyasmit tesz veletek, amit csak akkor értetek meg, amikor egyszer arra riadtok fel: nem éltek már, ez az álom volt az utolsó, legalábbis a Földön; amikor arra riadtok fel, hogy olyan helyre nyílt látásotok, amit mindig is sejtettetek álmaitokban, de a legmakacsabb hit sem hitte soha, egyik vallás semmiféle hite, hogy ez ennyire gyönyörű, ennyire mennyei, ennyire örök és ilyen szabad.   


Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


kozmosz univerzum csillagok éjszaka adomány 100 4

Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   


még több blog

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

2 hozzászólás

  1. Örökök leszünk mi is, mert részei vagyunk az univerzumnak, ami „örök és halhatatlan” – talán.

    Erre a csodás írásra csak ma reggel találtam rá, de ígérem, hogy ma késő este megint elolvasom, és akkor majd meg is osztom, hogy minél többen olvashassák.
    (S a fantasztikus zenét is akkor hallgatom tovább. 🙂 )

  2. Sokszor képzelem azt, hogy lebegek egy holdfényes térben és feloldòdom a csillagokban🥰. Ez a zene nagyszerű hozzà.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük