A búvósávok segítenek megőrizni a gyep biológiai sokféleségét
Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai folyamatosan kutatják, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a természetvédelmi és ökológiai szempontokat a mezőgazdaság céljaival – közölte a kutatóközpont az MTI-vel. Most arra derítettek fényt, hogy a kaszálókon érintetlenül hagyott úgynevezett búvósávok jó szolgálatot tesznek a gyep biológiai sokféleségének – és ezen belül az ízeltlábú állatok diverzitásának.
Száz évvel ezelőtt
még több mint másfél millió hektár gyepkezelésű terület volt Magyarországon. Ez mostanra 800 ezer hektár alá süllyedt. Bár előfordul, hogy új gyepek jönnek létre, ezek természetvédelmi értéke jóval alacsonyabb, mint a természetközeli gyepeké.
Ahhoz, hogy megőrizzük gyepeink jó természetvédelmi állapotát, elengedhetetlen, hogy hosszú időn keresztül azonos módon, a természet érdekeivel összhangban kezeljük azokat. Például extenzíven kaszáljuk, legeltessük őket. A gyepi életközösség ugyanis csak nagyon nehezen, évtizedek alatt képes helyreállni, ha nem megfelelő módon kezeljük a területet. Ezért nagyon fontos, hogy kiszámítható és hosszú távon is azonos módon bánjunk a gyeppel – mondja Gallé Róbert, az Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos főmunkatársa.
Ha egy gyep már leromlott,
a természetközeli állapotot nehezen lehet újra létrehozni, még akkor is, hogyha aktívan beavatkozunk, viszont megfelelő kezeléssel megőrizhetjük a gyep biodiverzitását. A Kárpát-medence az erdőssztyepp-régió nyugati határán fekszik, így Magyarországon, a nyugat-európai állapotokkal összehasonlítva, még ma is hatalmas területeket borít természetes gyep. Míg tőlünk nyugatra a gyepi kutatások kénytelenek néhány hektáros területekre szorítkozni, a magyar ökológusoknak ennél több nagyságrenddel nagyobb területek állnak a rendelkezésükre ahhoz, hogy feltárják az ezen életközösségek összetételét befolyásoló ökológiai mechanizmusokat.
A kutatások egyik legfontosabb kérdése, hogy a gyepi fauna szempontjából milyen beavatkozások tekinthetők „természetkímélő” kezeléseknek. A gyepek élőlényei közül a növényekről és a gerincesekről már viszonylag sokat tudunk, de arról még kevés az adat, hogy az emberi beavatkozás milyen hatást gyakorol az ízeltlábú-közösségre
A gyepek mezőgazdasági hasznosítása
alapvetően az állattartásról szól: vagy közvetlenül állatokat legeltetnek rajtuk, vagy kaszálóként hasznosítják a területet. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai korábban már sok vizsgálatot végeztek a legeltetés ökológiai hatásairól, ez alkalommal főként a gépi kaszálás és az ízeltlábú-populációk összefüggéseit kutatták. Arra keresték a választ, hogy milyen változtatásokkal lehet jobban megvédeni az ízeltlábúakat a kaszálás veszélyeivel szemben.
Gallé Róbert kiemelte: a traktorokra szerelt gépi kaszák elől az ízeltlábúak számára nincs menekvés. A levágott szénát pedig, amelyben a túlélő ízeltlábúak menedéket keresnek rendekbe sodorják, majd bálázzák, közben pedig újból rengeteg állat elpusztul, illetve elszállítják a területről.
A károkozás ellen a megoldás egyszerű: nem kaszált területeket, például búvósávokat kell kialakítani. A Natura 2000-es területeken törvény is előírja, hogy a kaszált terület bizonyos hányadát érintetlenül kell hagyni. A kaszálást túlélő ízeltlábúak behúzódhatnak a védett sávokba, és itt találhatnak menedéket. A megmaradó növényzet árnyékol és megakadályozza, hogy a légmozgás folyamatosan szárítsa a talajt. Így e búvósávokban a nyári hőséget is könnyebben átvészelhetik a gerinctelenek.
Gallé Róbert elmondta: kimutatták, hogy a búvósávokban magasabb a páratartalom, mint a kaszált területeken és kiegyenlítettebb marad a hőmérséklet. E sávokban megmarad az élőhely struktúrája: túlélnek az ízeltlábúak által fogyasztott, illetve búvóhelyül használt növények.
Ha a gazdálkodók a kaszáló egy részéről nem takaríthatják be a szalmát, az ugyan bevételkiesést jelent számukra, ugyanakkor ezt befektetésnek kell tekinteniük, hiszen abból ők is profitálnak, ha javul a terület ökológiai állapota és biodiverzitása, és így nőhet a betakarítható széna mennyisége – írják, kiemelve: ha gazdag a kaszáló flórája és faunája, akkor akár a túzok vagy más magas természetvédelmi értékű faj is megtelepedhet rajta, ami több támogatást jelenthet a gazdának.
Forrás: MTI, kép: Unsplash
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több gyep
Ezt nem is tudtam, hogy azoknak a nem kaszált részeknek „búvósáv” a neve. Az a nyulaknak, gyíkoknak is hasznos, és persze minden bogárfélének is. Kaszálás után mennek a „rovarászok”, gémek, gólyák,….. tőlük is nyugton lesznek a nagy fűben.
A mi területünk 20%-a búvósáv – meg is látszik a faunánkon! Ezért (is) van itt 1013 faj 11 hektáron 🙂