Centauri: Egy emberfeletti lápi póc-mentés tanulságai
Egyre inkább a jelentős, nagy vizekre figyel a közönség. Ami egyfelől érthető, hisz amikor a Velencei-tó, a Duna vagy a Tisza kerül veszélybe, vagy legalábbis ezeken a helyeken a turizmus, esetleg, mint a Duna esetén, az áramtermelés, a Paksi Atomerőmű, hamarabb kapjuk fel a fejünket, mint amikor az előbbiekhez mérten kicsi, „jelentéktelen” vizek kerülnek bajba.
Mert míg a nagy vizeknél egyelőre „csak” kritikus vízállásokról beszélhetünk, addig a kisebb vizek nem sokáig tartják magukat, s nem egyszer teljesen eltűnnek. Erre láttunk példát nemrégiben a Fertő-tónál is a mekszikópusztai élőhelyrekonstrukciós területen, ahonnan a kiszáradás miatt a gulipánfiókákat (Recurvirostra avosetta) kellett kimenteni és örökbe adni az osztrák oldalon fészkelő gulipánpároknak.
Ezeken a kicsi vizes élőhelyeken
azonban gyakran felfoghatatlan természeti értékek maradtak fenn. Ősolvasóknak írom: gondoljatok csak arra, hogy nálunk, a mi rezervátumunk kicsiny 11 hektáros területén, egy viszonylag instabil, nedves völgyben mekkora természeti értékeket találtunk és tartunk most már el a mesterségesen létrehozott, vagy inkább visszaállított vizeinkkel (alig van az országban a miénkéhez hasonló, ritkaságok dominálta kétéltűfauna).
E kis vizek között persze akadnak olyanok, amelyeknél természetes akár az évenkénti kiszáradás is (ilyen a szikes tavak egy része), de újabban már nemcsak ezek a vizek száradnak ki a kelleténél gyakrabban. Olyan kis vizek is, amelyek évszázadok, sokszor évezredek óta mocsarak vagy lápok. Ezeken az élőhelyeken általában olyan fauna él, amely már így is sok veszteséget szenvedett el. Vagyis legtöbbször sérülékeny ökoszisztémákról van szó. Az ilyen foltokban élő fajok hosszú ideje a túlélésükért küzdenek, és ha súlyos baj éri őket, aligha tudnak már regenerálódni. Ha egy ilyen víz kiszárad, olyan fajok tűnnek el, amelyek képtelen már visszatérni.
Erre remek példa a Kiskunság egyik leghíresebb tava,
a Kolon-tó, ahol nem mellesleg világszínvonalú kutatások is zajlanak. És ahol egy mindenre elszánt és elhivatott csapat is verbuválódott a Kolon-tavi Madárvárta körül. Itt „kereken” 25 éve folynak olyan madárgyűrűzések, amelyek a tó teljes keresztmetszetén vizsgálják a madárvilágot. A Kolon-tavi csapat egy viszonylag ritka nádimadárfaj, a fülemülesitke (Acrocephalus melanopogon) kutatásában világszinten is kimagasló. Nemcsak a Kolon-tó sitkéit vizsgálják, hanem rendszeresen vezetnek sitke-kutató expedíciókat Albániába is.
Pár hete ez a kivételesen szép és gazdag tó is bajba került.
A Kiskunsági Nemzeti Park 2026 július 22-én közzétett posztja szerint a tó elérte az eddig észlelt legalacsonyabb szintet, ami indokolttá tette az aktív beavatkozást, például az egyik legkimagaslóbb természeti érték, a lápi póc (Umbra krameri) megmentése érdekében.
„Kiszáradás előtt a Kolon-tó: mentőakció a lápi póc állomány megmentéséért – írta a nemzeti park. – Drámai a helyzet: a Kolon-tó vízszintje elérte az eddig mért legalacsonyabbat. Ha így folytatódik, augusztus közepére a teljes meder kiszárad. Ez a bennszülött halfajunk, a fokozottan védett lápi póc helyi állományának pusztulását jelentené. Mivel vizet nem tudunk vezetni a tóba, szakembereink a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központtal (NBGK) közösen azonnali halmentésbe kezdtek.
A sűrű hínárból rendkívül nehéz kihalászni a mindössze 5-8 centis halakat. A mentőakció mérlege: Eddig 242 lápi pócot sikerült biztonságba helyezni. Mellettük 68 réti csíkot, 158 széles kárászt, 27 compót és mintegy 300 kurta baing ivadékot is kimentettünk. A halak Gödöllőre, az NBGK biztonságos, vízinövényes tavaiba kerültek. Itt remélhetőleg szaporodni is fognak. A vízszint rendeződése után visszatérhetnek otthonukba. A biztonság kedvéért az állomány egy része a Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhelyünk tavába kerül majd, ide eddig 79 lápi póc került, a többi 163 Gödöllőre. A halmentés mellett egy olyan célzott mederkotrás is előkészületben van, amely eléri a nyugvó talajvíz szintjét. Ez a mélyebb rész a jövőbeli nagy aszályok idején is menedéket nyújthat majd a lápi életközösségnek. A munka nem áll meg, a halmentés még folytatódik!”
A nemzeti park teljes beszámolóját ITT olvashatjátok a honlapjukon.
Érdemes ránézni a Facebook-oldal hozzászólásaira is.
Itt egy olyan jelenséget láthatunk, ami túlmutat a természetvédelmen. Olyan agresszív, megszégyenítő, trágár hozzászólásokat is találunk, amelyek mára egészen eluralták az online tereket, és ami miatt például én személy szerint sokak kövér-nagy bizakodásával ellentétben, semmi jóra nem számítok idehaza a következő tíz évben. Rendben van, hogy egyre többen viselik szívükön a természeti értékek védelmét, de nagyon nincs rendben, hogy ész nélkül, és minősíthetetlen stílusban, durván és agresszívan támadnak rendszeresen olyanokat is, akik valóban értenek a munkájukhoz, és akik valóban a legjobb tudásuk szerint valóban fajokat és egyedeket mentenek.
Korábban írtam arról, hogy minket is értek efféle teljesen védhetetlen támadások a Cenweben. Ez egy megállíthatatlan, roppant kíméletlen, embertelen és hitvány trend, ami eddig is sok kárt okozott, az emberekben és a természetvédelemben egyaránt, és az előttünk álló években ennél is több kárt okoz majd.
Arra kérünk, ha a mi olvasónk vagy:
bárhol jársz is az online térben, mielőtt kommentet írsz, jusson eszedbe, amit itt láttál, és ezerszer is gondold meg, mikor szidsz le valakit, mikor minősítesz másokat. Ha elragad a hév, akkor inkább tedd magadat offline üzemmódba, míg egészen le nem higgadsz.
Ebben az esetben a nemzeti park munkatársai joggal, s okkal írtak kotrásról, hogy hosszútávon, szárazság idején is találjanak a védett és ritka halak olyan kisebb vízfoltokat, ahol kihúzhatják az esők megérkezéséig. Ez világos, ugyanakkor miután a kotrásokkal kapcsolatosan sokan szereztek negatív tapasztalatokat az utóbbi pár évben, ész nélkül, indulatból támadták meg a nemzeti parkot. Bár ebben az esetben egyáltalán nem természetpusztításról van szó! Épp ellenkezőleg.
Ez az elvadult kommunikáció, amit az ország elitje, a politikusok, meg az ország nagyja is egyre inkább támogat, sokak életét keseríti meg, és sokak hasznos, önzetlen munkáját teszi tönkre. Higgyétek el. Két dolgot kívánok. Bárcsak ennek a közösségi ámokfutásnak vége szakadna! S bárcsak megúszná ezt a nyarat valahogyan az összes kolon-tavi lápi póc!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Kiskunsági Nemzeti Park
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több természetvédelem
Az embernek megszakad a szíve – megkönyörülhetnének már az égiek egy jó kiadós esővel. Le a kalappal a lápi póc mentők előtt.
Hatalmas munka lehet ezeket a kicsiny halakat kibogarászni a gigászi hínármasszából. Gondolom, a pócok sem várják be, amíg megtalálják őket, menekülnek, mint minden hal. Ehhez képest rengeteget szedtek ki máris. 🙂
A Kis-Balatonban nincs lápi póc? (Én úgy tudtam, hogy van. 🤔) A hivatkozott cikk nem említi:
„Jelenleg a fajnak már csak az alábbi víztestekben találhatók biztosan létező állományai:
Kolon-tó,
Vörös-mocsár,
Duna-völgyi-főcsatorna,
Kalocsai Sárköz néhány csatornája.”
Elkeserítő, hogy az emberek az online térben vezetik le a dühüket és a frusztrációjukat! Kihasználva, hogy ezt név és következmények nélkül tehetik. Hozzáértés nélkül „szakértenek” és okoskodnak, de persze tenni nem tesznek semmit. 😠 Ahelyett, hogy hálásak lennének azoknak, akik tesznek is valamit.
Ez minden területen így van, sajnos!
Kedves Edit nekem jó ideje a walesi bárdok jár a fejemben, amikor az „istenadta nép” kommentel- mert azt hiszi mindent lehet.
„S a nép, az istenadta nép
Ha oly boldog-e rajt’
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?”