Magyarország legszebb vizes élőhelyei Molnár Ábel Péter fotóin!
Örömmel láttuk, hogy minden korábbinál több oldal emlékezett meg a Vizes Élőhelyek Világnapjáról február másodikán. Civil szervezetek, nemzeti parkok, vízmegtartással foglalkozók, és sok privát oldal is. Természetesen mi is ITT. Ezek a vizes élőhelyek fontosságát hangsúlyozó posztok, blogok és cikkek szinte kivétel nélkül szemet gyönyörködtető fotókkal és videókkal örvendeztettek minket, nem is csoda, hiszen, ha valami igazán fotogén, az a víz.
A víz nemcsak ökológiai, biológiai értelemben támaszt fel addig halott, szürke és jelentéktelennek tűnő tájakat és élőhelyeket, hanem esztétikailag is. Bár – amint erről nemrégiben írtam is – valószínűleg nem arról van szó, hogy egy kultúra a vizet jelölte ki szépnek, mint inkább arról, hogy a víz, mint alapvető életfeltétel, olyan mély, emocionális hatást gyakorol ránk, s ugyanakkor a rációnkra is hat a tudat mélyén, és legyen csak pár csepp vagy rögtön egy tenger, azt üzeni, ahol víz van, ott van az élet, ott van minden, szóval e kettős, emocionális és mélytudati hatás miatt látjuk szépnek a víz szinte minden formáját.
De szép és szép között is lehetnek különbségek,
arról nem is szólva, hogy az ízlésünk is ezerféle. Nekünk ezen a világnapon a sok parádés poszt közül leginkább Molnár Ábel Péter ökológus válogatása tetszett meg, s nemcsak azért, mert esztétikus, és valódi körutazást jelent a magyarországi vizek felett, hanem mert informatív is. Ez a galéria szemlélteti a leginkább, hogy a vizes élőhelyek mennyire sokfélék lehetnek; ha ezeket a képeket végignézzük, rögtön értjük, miért a vizes élőhelyek a leggazdagabb élőhelyek az egész világon.
Molnár Ábel Péter úgy került a képbe nálunk, hogy fő profilja az erdősztyeppék kutatása, és az immár lassan huszonhat éves projektünk épp arról szól, hogy egy felhagyott kukoricatarlót visszavadítsunk az erdőssztyeppi állapotig. Amint sokfelé a világban jellemző – a Kárpát-medencében különösen –, az erdőssztyeppi ökoszisztémát igyekszünk a lehető leggazdagabb vizes élőhelyhálózattal kombinálni.
A blogspot-oldalán ő maga így mutatkozik be és írja le a szenvedélyét és munkáját:
Molnár Ábel Péter vagyok, a Szent István Egyetemen végeztem környezetgazdálkodási agrármérnök BSc és agrármérnök MSc szakon. 2020 őszén – ugyancsak a SZIE-n – erdőssztyeppek témakörében kezdtem el a doktori ösztöndíjamat. Általános ökológusi bioritmus szerint a vegetációs időt többnyire terepen, a telet zömében négy fal között töltöm. Nagyon szeretek kelet felé utazni, vagy olyan hazai tájakban járni, ahol korábban legfeljebb futtában fordultam meg, de nagyon motiváló egy-egy területre huzamosan visszajárni és megpróbálni azt minél jobban megérteni.
Elsődlegesen botanikus vagyok, de gyerekkoromban madarászként kezdtem, majd az egyetem alatt egyenesszárnyúakkal is foglalkoztam. Az erdőssztyeppek vegetációs működése és az ezt befolyásoló hatótényezők jelentik a fő érdeklődési és kutatási területemet. A társulások működésének (vegetációdinamika) és történetiségének (vegetációtörténet), illetve a növényzetet befolyásoló hatásoknak (pl. herbivórok, tűz, tájhasználat) az ismerete sok esetben nagy segítség a természetvédelmi kezelések tervezésénél. Munkámmal igyekszem a hazai erdőssztyeppek gyakorlati természetvédelmét vegetációökológiai kutatásokkal segíteni.
Köszönjük, hogy lehetővé tette számunkra, hogy az alábbi válogatást a Cenweben is közzé tegyük. Bármelyik képre kattintva megnyílik a galéria, és láthatjátok az képekhez fűzött kommentárokat is. Jó szárnyalást Magyarország legszebb vizes élőhelyei fölött!
Látogassatok el Molnár Ábel Péter Facebook-oldalára és blogjára is!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Molnár Ábel Péter

Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több vizes élőhely










































Van kedvencetek? 🙂
Gyönyörű fotók!
Sok van, ami tetszik, de a legjobban talán a Fehér-tóról készült kép, aztán a „Szentély-holtág” a Hármas-Körösön (ez vajon melyik részén van a folyónak?) és a Kolon-tónál illetve a mellette készített fotó.
De tudám még sorolni. 🙂
Nem kevés elfogultsággal, de nekem azt hiszem a mocsárfoltok jönnek be a leginkább. A mi rezervátumunkat is mennyire megszépítette a víz jelenléte!
Megértem! 🙂 A Liliomos-mocsár a kanalasgémekkel nekem is tetszik. Vagy a gyapjúsásos láprét Szadánál. De tudnám még sorolni, ahogy írtam is. 🙂
A te galériádból is tudtam/tudnék válogatni a rezervátumban készült képekből!
1., Lápi hinaras kolokánnal a Kolon-tóban , 2., Lápi magaskórós a Kolon-tótól keletre (Páhi-rétek) és a 3., a bibices ők befutók nálam. Nálatok is fantasztikus képek vannak- miért is nincs a galériában? A vizet és kéket a tájba mindent visz.
Hát a mi rezervátumunk „csak” egy kicsi 11 hektáros terület, ez meg itt egy országos válogatás. 🙂 Meg a mi vizeink oly sokat szerepelnek, gondoltuk, mennyire jó volna most egy kicsit Molnár Ábel Péter perspektívájából látni a vizeket. 🙂
Nekem nagy kedvenc a Velencei-tó, mert valami fantasztikus, hogy amit a képen látunk, az lényegében egy víztest, és mégis mennyi szín (és mikro- meg hidrobiológia) a különböző területegységek között!
Nem véletlenül választottad azt címlapképnek. 🙂
A Kis-Sárrét képet kis sásrétnek olvastam:-))) nektek is van egy hasonló nevű ugye?
Nekem nem igazán kedves a Velencei tavas- valahogy olyan idegen, semmi pénzért nem mennék oda olyan kifürkészhetetlen. Hogy ne tagadjam meg a filmőrültségem, a Csendesek a hajnalok c. film jutott eszembe róla, ahol az orosz katona lányok a mocsárba fulladtak….
Igen, van egy Kissásrét nevű parcellánk 🙂 🙂 Lassan-lassan majd minden összeáll 🙂
Én azt hittem, nem tudok választani, de a kis bíbic elvarázsolt.
az engem is❤️
Engem is! Annyira aranyos! <3