Osztrák nevelőszülőkhöz kerültek a fertő-tavi gulipánfiókák az aszály miatt
Nyilván ti is látjátok, hány csatorna, patak, tó szárad ki az idén (is) Magyarországon. Úgy tűnik, máris nagyobb a baj, mint 2022-ben (pedig akkor sem volt kicsi). Nem csoda, hisz itt már egy huzamosabb folyamatról van szó. A vízhiány már nem egyszerűen az utóbbi hónapok szárazságának következménye, hanem évek, bizonyos területeken évtizedek halmozódó vízhiánya. A Cenweben nem azért hozunk minden ezzel kapcsolatos hírt, mert mi is kattintásvadász, negatív, katasztrófaoldalt gyártunk, hisz akkor nálunk is lennének balesetek, halálhírek és háborús tudósítások.
Kerülünk minden olyan negatív hírt, amiből a médiapiacon túlkínálat van.
Úgy tűnhet, az aszállyal és klímaváltozással kapcsolatos hírből is túl sok van. Bizonyos szempontból valóban, de nem azért, mert a média túlreprezentálja ezt a jelenséget, hanem mert ez valóban az egyik legfontosabb, legjelentősebb esemény az életünkben. A szárazodással kapcsolatos híreket azért hozzuk, mert régóta mondjuk: ez a bioszferikus folyamat fogja meghatározni az életünket hosszútávon, ez fogja átalakítani – s már alakítja is – az életünket radikálisan. És nemcsak egy-egy régió életét, hanem az emberiség egészének sorsa dől el ezekben az években.
Amint a víz is képes ezer arcát mutatni,
úgy a szárazodás is ezerféle. Más egy olyan kis patakon, mint a mi rezervátumunk patakja, más egy tavon, a Velencei-tónál, a Balatonnál, folyóknál és kubikgödröknél, de legyen bármiféle arca, sokan küzdenek már ellene. Így például a Fertő-tónál is. Kevesen tudják, és szerintem méltánytalanul kevés szó esik arról, hogy a Fertő-tó kutatói és természetvédői sok szempontból az élen járnak, és már akkor vízmegtartást, élőhelyrekonstrukciót csináltak nagyban, amikor a többség erről még csak nem is hallott. Vizes élőhelyek visszaállításában talán a Fertő-Hanság Nemzeti Park jár az élen, karöltve a Hortobágyi Nemzeti Parkkal.
Az egyik legjelentősebb élőhelyrekonstrukciós területük Mekszikópuszta, ahol az első árasztásokra 1990-ben, vagyis 36 éve került sor a Hansági-csatorna jobb partján! Második ütemben a bal part árasztása 1998-ban történt meg. Azok a szakemberek, akik korukat megelőzve már 36 éve olyasmiben gondolkodtak, amiben mostanság szerencsére egyre többen, köszönetet érdemelnek. Mekszikópusztán nemcsak európai jelentőségi vizes élőhely jött létre, hanem olyan ökológiai-madártani kutatóműhely is, ami a régió élvonalába tartozik. Hogy csak egyet említsünk meg: itt zajlik Magyarország történetének minden eddiginél átfogóbb partimadár-jelölése és kutatása. Bár épp ezt a kutatást az utóbbi évek szárazságai sokszor hátráltatták, hisz a vízhiány miatt a kutatható madárvilág is eltűnik a száraz időszakokban.
Most azonban a területen fészkelő ritka partimadarakat érinti hátrányosan a vízhiány. Az egyébként is nehezen induló költések végül szinte teljes kudarcba fulladtak a Fertő magyarországi oldalán. A nemzeti park munkatársai azonban szerencsére mentették a menthetőt. A nemzeti park Facebook-oldalán így számoltak be erről:
„A rekordhőséggel járó nyári szárazság miatt sorra száradnak ki a kevésbé bő vízhozamú folyóvizeink és tavaink. Nincs ez másképpen a sekély szikes tavakkal és az élőhelyrekonstrukciók elárasztásaival és a csapadékhiány csak tetézte a problémákat. Ez együtt járt a földön fészkelő madarak rossz költési eredményeivel, Mekszikópusztán a gulipánoknak (Recurvirostra avosetta) többszöri pótköltésekkel is csak 2-3 fészekaljnyi fiókájuk lett. Sajnos ekkorra a víz szinte teljesen elpárolgott, ellehetetlenítve a táplálkozásukat és a gulipánok elvezetni sem tudták a fiókákat, így a biztos pusztulás várt rájuk.
Ennél a fajnál (is) ismert a fészkelő párok hajlama idegen fiókák befogadására, ezért a hét elején a kimentésükről határoztunk. Öt fiókát sikerült befogni, ezeket a nemzeti park ausztriai részén olyan helyen engedtük szabadon, ahol még jelenleg is elegendő víz van táplálkozásukhoz és más gulipánok is ott élnek. Már az elengedéskor reagáltak az ottani gulipánok a kis madarakra, azóta pedig legalább négy fiókát sikerült „visszatalálni”, őket örökbefogadó szülő vezetgeti. Köszönjük minden közreműködőnek!”
Innen is gratulálunk a nemzeti park munkatársainak!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Wikipédia (en)
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madárvédelem
Nagyon örúlök, hogy működik a madàrmentés. Csodás madarak, imádni valók😍
Ó, milyen picurkák! 😮 Remélem, hogy szerencsésen felnőnek!
„Köszönjük minden közreműködőnek!”
Az örökbefogadó gulipán szülőknek is. 🥰
A Monarchia madarai 🙂 🙂
Ezt hogy érted?
Az osztrák-magyar együttműködés miatt? 🤔