Jó jel, nagy öröm: nádi sármányok a Bikafa-sáncon | Videó!
Furcsán alakult az idén ősszel a sármányok története, ahogyan arról pár napja beszámoltunk. Miután korrigáltuk a stratégiánkat, váratlanul jelentős sikert értünk el, és már karácsonyra megnőtt a citromsármányok (Emberiza citrinella) létszáma a rezervátumban. Korábban 4-5 példány volt csak (ez kirívóan kevés, ez negatív rekord). A létszám először felment 40-50 környékére, karácsonyra 70 környékén állt, 29-én 120-140 lehetett, s úgy tűnik: a növekedés tarthat is még.
Az első nap, amikor jelentősebb számban figyeltünk meg citromsármányokat az Őskökényes környékén, a rezervátum felső, napsütötte, melegebb részein, egyúttal meghozta végre egy másik, nálunk jóval ritkább sármányfaj megjelenését is.
2025.12.26-án (9:50) a völgyben,
A Bikafa-sáncon belebotlottunk egy nádi sármányba (Emberiza schoeniclus). Egész pontosan először a Hód-víznél láttuk egy rekettyén. Úgy tűnt, hogy talán nem sokkal korábban fürdött, s most épp szárítkozik. Épp a kukoricát osztottuk ki a patak bal partján a nagyvadaknak, ezért a fényképezőgépet a Sakál-gázlónál hagytam. Ez kissé bosszantó volt, mivel szabad szemmel nem láttam tökéletesen a madarat, márpedig nádi sármányok esetén fontos alaposabban szemügyre venni minden példányt, mert nem egy, nem kettő ritka sármányfaj rendkívül hasonlít hozzájuk.
Kicsit közelebb merészkedtem, hogy legalább abban biztos lehessek egészen: „nádi sármány típusú” sármányt látok. Mivel a madár viszonylag nyugodt volt, végül visszaszaladtam a Sakál-gázlóhoz, leraktam a kukoricásvödröt, és a patak külső oldalán, a jobb parton visszamentem a bokrokig. A sármányt viszont már nem találtam a rekettyén, ugyanakkor viszont hallottam a nádi sármány jellegzetesen vékony, „síró” hangját a Kissásrét nádasából. Nemsokára meg is pillantottam, amint a nádszálak között ugrál, valamivel később pedig kirepült a Bikafa-sáncra, ahol remekül láttam, viszonylag közelről, és ahol fényképeket és egészen jó videót is készíthettem róla.
Egészen biztos, hogy a madár nádi sármány, ami ugyan Magyarországon gyakori, vizes élőhelyeken az egyik leggyakoribb faj – télen gyakran bukkan fel vizes élőhelyektől, nádasoktól távol is –, ugyanakkor a rezervátumban szórványos vendég, és nem minden évben fordul elő. A patak mentén, a völgyben például érdekes mód még sosem láttuk. Körülbelül 5-6 alkalommal előfordult az Őskökényes környékén télen citromsármányokkal (leginkább 1-1 példány, egy alkalommal 4 madár), és 2-3 alkalommal a szomszédos birtokon a záportározó nádasában (2 példány).
Ez rendkívül kevés észlelés 25 év alatt.
A jégmadár (Alcedo atthis), a guvat (Rallus aquaticus) vagy más vízimadarak mellett a nádi sármány lehet az egyik legfontosabb indikátorfajunk, amely visszajelezheti a vizes élőhellyé alakulásunk minőségét. Nem titkolt célunk rendszeressé tennie ezt a szép és érdekes fajt, sőt: azt sem tartjuk kizártnak, hogy idővel akár fészkelőként is megjelenhet. Ennek érdekében nemcsak vizes élőhelyeket hoztunk létre 2025-ben, és nemcsak védtük a nádasainkat, hanem a patakpart mentén a sáncokon aprómagos vetéseket is végeztünk. Erről külön írtunk, és említettük azt is, hogy a nádi sármányokat is remélünk a patakparti, nádas széli köles és mohar terméstől. Ez azonban nem jött be, ősszel nem jelentkeztek a nádi sármányok, télre pedig az aprómagos részeken a magok már természetesen rég elfogytak.
Ellenben a sármányetetés módjának megváltoztatásakor
nemcsak az Őskökényes környékén etettünk be zab és vörös köles keverékével, hanem a Bikafa-sáncon és a Sakál-sáncon is. Erre viszonylag hamar rájöttek a mezei verebek (Passer montanus) és a sármányok is. Az etetés és a feltűnően nagy nyüzsgés miatt jelenhetett meg aztán a nádi sármány. Már az első napon, vagyis 26-án is úgy hallottam, mintha a nádban másik példány is volna. December 27-én aztán ugyanott, a Bikafa-sáncon két példányt láttam, 28-án is, 29-én pedig – amikor több száz madár hemzsegett már a patakparton, a sáncon meg a nádasban – úgy láttam, hogy akár 4-5 példány is lehet.
29-én azt is tapasztaltam, hogy míg a citromsármányokból és mezei verebekből álló vegyes, 250-300 fős pintycsapat alapvetően együtt vonulgat, és időnként felmegy az Őskökényes környékére, addig a nádi sármányok nem hagyják el a nádast és a Bikafa-sánc környékét.
Ha esetleg beállnak hozzánk telelésre,
ha esetleg a létszámuk is növekedne, akkor rekordot is felállíthatnak ezen a télen. Így is minden idők legjobb felvételeit sikerült nádi sármányról felvenni a rezervátum területén. Ennek a fajnak különösen fontos lehet, az a vizes, tundrai környezet, amivel most fogadjuk a madarakat. Számos helyen vannak nagy vizek, nádasok, sásosok, pocséták, átereszek – mindez kiegészülve az aprómagokban gazdag sáncokkal eszményi lehet a számukra, sőt: az élőhely, kiegészülve a sármányok jelenlétével és jelentős mozgásával, olyan fajokat is meghozhat hozzánk, akikre korábban nem is gondoltunk – de ez már egy másik történet, másik poszt lesz.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Csodás felvétel! Nagy öröm, hogy ők is itt vannak, gratula!😊
Köszönjük! – és most jön a nagyon izgalmas folytatás 🙂 🙂
Csigázni még mindig tudsz! 🙂
Vajon milyen fajt vonzottak oda a sármányok? (Tipp: madár lesz az is. 🙂 )
Madár bizony – de Edit, van egy kis ajándék neked (is), mert hát te galéria-függő vagy 🙂 Az imént kiraktam egy galériát is!! 🙂
Tényleg? 🙂 🙂
Köszi!
Keresem!
Nézem!
Weöres Sándor „Aranyágon ül a sármány”- sokat énekeltem a verset a gyerekeimnek amikor kicsik voltak:-))) A költő vajon melyik fajta sármányra gondolt? Itt a képen a sárgásbarna nádszál akár az is lehetne- aranyág.
Gyönyörű madár ő is! 🙂