Ennyivel döntötte meg a negyedik árasztás a régi rekordot | Térkép!
Öt hónapos kíméletlen aszály után 2025. november másodikán nyílt rá lehetőség először ismét, hogy öntésterület keletkezzen a rezervátumban. Ettől a naptól ismét megjelent a víz a gázlókon, a Nagyberekben, nemcsak a nádasok alatt, hanem a Kisbivalyoson is. Bár jelentősebb csapadékot ezek után nem kaptunk, a víz mégis egészen jól tartotta magát, habár végül már kissé apadt a gázlókon és a Nagyberekben is. De az öntésterületeink nem száradtak ki.
Újabb fordulóponthoz értünk november 25-én,
amikor az újabb esőzés hatására elértük az előző rekord szintjét (valamikor májusban állítottuk be), vagyis megjelent a víz a Nagysás-rét déli sarkán, a Nagyberekben pedig a Melville-füzet teljesen körbe zárta a víz. Ekkor már arra számítottunk, hogy a közelgő havazások tovább javítják majd a helyzetet, és jó az esélyünk egy újabb rekordra. Az Árasztó-gázlón a korábbi magasításnál magasabban érkezett a víz, és átbukott rajta. Annak érdekében, hogy ezt az első gázlók megépítése (2025.03.01.) óta egyszer sem tapasztalt vízbőséget ne szalasszuk el, még aznap éjjel, csepergő esőben és havazásban megemeltük a nyúlgátat egy sor zsákkal az Árasztó-gázlón.
Miután ezzel végeztünk, folyamatosan jártuk egész éjjel a rezervátumot.
Először volt akkor a víz az Edward-sáncnál, hogy látszódjék, hol lenne érdemes átereszt vágni rajta, hogy a víz akadálytalanul mehessen tovább a következő rétre. Ezt az átereszt kapával még aznap éjjel megcsináltuk, illetve egy kisebb átereszt vágtunk a Kis-csatorna és a Szakadt-árok közé. Mindezt annak érdekében, hogy a víz a leghatékonyabban áraszthasson a következő parcellában.
Hamar kiderült azonban, hogy a Szakadt-ároknál komoly gondok vannak, ugyanis a rókavárak és a vízipockok járatai szinte akadálytalanul engedik tovább a vizet a patakmederbe a sétány alatt, így az átereszeken érkező víz hamar távozik is, és nincs ideje felgyülemleni, esetleg feltölteni a Sakál-tókát vagy elönteni a rétet. Az is felmerült, hogy a második parcella altalaja túlságosan homokos (valóban sok homokos, löszös részt találunk benne), ami jóval több vizet nyel el, mint a Nagyberek. Ezzel együtt is sokkal jelentősebb árasztást értünk el, mint amekkora a korábbi rekord volt.
Ebből az árasztásból ismét sokat tanultunk.
Világos lett, hogy meg kell próbálni homokzsákokkal leszigetelni a Szakadt-árok rókajáratait és az egérlyukakat, de még inkább hatékony lehet, ha a Sakál-víz szintjét megemeljük, ezzel gátolva az átszivárgást. Ehhez a Sakál-gázlón is nyúlgátat kell emelni, méghozzá viszonylag magasat.
Az Edward-sáncon készített áteresz keskeny volt még, és az átáramló víz hatására rendszeresen omladozott, és olyankor mindig megállt a víz áramlása. Többek között december hatodikán is újra kellett nyitni. Az új rekord szintű árasztás körülbelül december 14-ig tartotta magát. December 15-re a Nagysás-rét sarkából eltűnt a víz, ugyanakkor a Nagyberekben, s részben a Melville-fűz körül is megmaradt. Az árasztásunk tehát ekkor sem szűnt meg, csupán visszahúzódott a rekord előtti szintre.
Sajnos szinte mindvégig borús, ködös idő volt,
és igazán látványos felvételeket keveset készíthettünk az új vizekről. Részint ezzel magyarázható, hogy ekkora késéssel számolunk be a negyedik, rekord árasztásunkról. Arra vártunk ugyanis, hogy kapunk egy-egy napfényesebb napot, és újabb (szebb, látványosabb) felvételeken tudjuk megmutatni a vízállást és az öntésterületeket. De igazán napfényes napokat nem fogtunk ki.
A november másodika óta folyamatosan tartó árasztásnak (immár lassan két hónapos az árasztás!) kulcsszerepe van abban, hogy biztosan állíthatjuk: minimum 2, de talán 4 vagy 6 guvat is telel nálunk! A Nagyberek nádasaiban 2025-ben még sok más növényfaj élt meg, többek között tömegével tenyészett a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) is. Ha marad a víz, és tartani tudjuk az árasztást a nádasok alatt, akkor ez kiöl majd számos gyomnövényt, az aranyvesszőt bizonyosan, és homogénebb, erőteljesebb nádast eredményez; ahol tájidegen fajok helyett megerősödhet a mocsári növényzet, terjeszkedhetnek a sásfélék, esetleg megjelenhet a gyékény. Mindez magával hozhatja a zárt, vizes nádasokat igénylő madárfajok megjelenését is. Ráadásul a karácsony ismét változást hozott. Pontosan szentestére kaptunk új áradást, 25-re pedig a november végi állapotokat is jócskán meghaladó újabb rekordot, de erről már egy következő posztban!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Hihetetlen milyen nagy terültekre megy a víz az áterszeken. Olyan fentről mint az érhálózat:-) Van ahol elfolyik, van ahol torlódik, majd tovább megy a kollaterálisokon:-)) Melyik benne a szív ami mozgatja az egészet? A nagypatak? Bocs a hasonlításért, de túl sok vérkeringéses képet nézek:-))
Szerintem a szív = Cen’! 🙂
Ő felügyeli és tartja életben ezt a rendszert.
Igen- szép szimbóluma a gyógyuló szívnek:-).
Pontosan ezt szerettem volna mondani én is, Edit.
lásd az utolsó pár mperces video.
Ekkor esett a drón a vízbe, Cen’?
annyira jók és látványosak a drónfelvételek.
Pont ezt akartam írni, hogy milyen szép felvételek!