Az aszály vége: durva volt, de túljutottunk a holtponton!
2025. történetében a fordulópont a nyár utolsó napja, augusztus 31. lesz. Legalábbis nálunk a rezervátumban. Az év eleje, a tél utolsó hónapjai is szárazabbak voltak az átlagosnál. Márciustól pedig kimondottan aszályos időszak következett. Ez eleinte rendkívül kedvező volt a számunkra. Sőt, be kell vallani, az volt egészen az utóbbi hetekig. A Nagypatak medrében létrehozott gázlók laza talaját ugyanis nem mosta el a víz. Egykét esetben, amikor kisebb esők jöttek kora tavasszal, láttuk, hogy a víz a laza turzásokat milyen könnyen kikezdi. De alapvetően ez a veszély nem fenyegetett minket, május végétől már egyáltalán nem.
Kitört az évszázad egyik legdurvább aszálya.
Országosan is, és itt, helyi szinten is. Sokszor leírtam már, de engedjétek meg, hogy röviden ismét összefoglaljam a 2025-ös aszály történetét. Most már abban a reményben, hogy vége.
- 2025. év elején láttuk, hogy annyira kevés a víz, ami megakadályozza majd a környék ritka kétéltűinek szaporodását.
- Vettünk egy nagy levegőt és a támogatásotokkal március elsején hozzáláttunk az első víztestek létesítésének.
- Kereken 20, kisebb-nagyobb víztestet hoztunk létre. Ebből nyolc tekinthető állandó, stabil víznek.
- Még márciusban eljutottunk az első árasztásig (összesen három, egyelőre kisebb árasztásunk volt tavasszal, nyáron egy sem).
- 2025. tavaszán máris körülbelül 120 ezer ebihalat hagytak hátra a nálunk szaporodó békák.
- 2025. május 13-án egy közeli kiszáradó vízből 320 ezer ebihalat mentettünk át hozzánk.
- 2025 június negyedikén megállt a víz a patakban.
- Július hetedikén volt országosan is az aszály mélypontja, és nálunk is.
- Július hetedikén érkező három napig tartó második csapadékhullám visszatöltötte a Felső-vizet, a Dalmatina-vizet, és a Nagyfűz-vízből is valamennyit. Újra lett némi víz a Cselle-öbölben és az Árasztó-csatornában. Arra viszont nem futotta, hogy a két alsó vizet is feltöltse, vagy esetleg árasztás keletkezzen a Nagyberekben. Ezzel együtt is, fontos „javítás” volt. Két gázlón pár órán át ismét folyt a víz, aztán megint „megállt” a patak.
- Július tíztől ismét apadni kezdett a víz mindenütt, a két alsó szakaszon már annyira kicsi víz volt pár nappal később is, hogy száraz lábbal is átkelhettünk a patakon.
- 2025. március elsejétől augusztus hetedikéig a Kisberek kis tavaiban nem változott a vízszint, de augusztus hetedike környékén már jól láthatóan csökkent a víz ott is.
- Augusztus utolsó hetére a Felső-víznél minden korábbinál alacsonyabban állt a víz. A torkolatban egyáltalán nem volt már, a Kispatak is szárazon állt, és szárazon állt a rezervátumunktól délre fekvő patakmeder is (értsd: csak sár maradt benne).
- Augusztus 25-re a Nagypatak medrének alsó szakasza, a Hód-víz gyakorlatilag kiszáradt. Kisebb pocsolyák maradtak benne, amit a szarvasok dagonyának használtak.
És végre eljött az augusztus végi lehűlés,
és az első csapadékhullám, amiből esőt is kaptunk. Augusztus 20. táján érkezett a Lukas ciklon, ami sokfelé adott esőt Magyarországon, de nálunk ez sem. Ez volt a hatodik csapadékhullám, ami jelentős eső nélkül vonult át a fejünk fölött. Ez már szinte groteszk volt, még inkább tragikus. Végre aztán a hetedik csapadékhullám jóvoltából augusztus 30-án délután eleredt az eső.
Nem szakadt, viszonylag csöndesen és hézagosan esett, de legalább 15 órán át. Mivel minden betonkeményre száradt már, nagy csodát ettől sem vártunk. A magam részéről azon sem csodálkoztam volna, ha meg sem látszik.
Ezzel szemben 31-én délelőttre
a Felső-víz jelentős utánpótlást kapott, a torkolat és a Kispatak is víz alá került. A Felső-víz tehát sokat javult, bár továbbra is körülbelül másfél métert kellene emelkednie ahhoz, hogy a patakmederben újra meginduljon az áramlás és öntésterületre is esélyünk legyen. Ám a Felső-víz feltöltése rövid időn belül, még 31-én megállt. Így se a Cselle-öböl, se az alsóbb vizek nem kaptak utánpótlást. Mégis, az oldalsó területekről a mederbe csorgó víz miatt még a legalsó, és legkritikusabb állapotban lévő Hód-vizen is víz van ismét.
Sekély és viszonylag keskeny, de összefüggő vízfelület. Ugyanebből az okból számos helyen ismét megjelent a víz, mivel az anyag nem engedi elfolyni a csapadékot egykönnyen. Kis pocsolyák bukkantak fel az árkokban, a Sakál-tókában, a Cselle-öbölben is. Ezek a vizek hamar eltűnnek majd (ha nem érkezik hamar újabb eső), ahogy szépen beszivárognak a szikkadt talajba.
A Kisberekben a kis tavak apadása is megállt, sőt, pár centivel emelkedett a víz bennük. Különösen a Forrás-tónál érhető ez tetten, mivel a korábban szárazon álló agyagpadot most már pár centis víz borítja (amint korábban hosszú hónapokig).
Összességében tehát azt mondhatjuk:
Megváltást egyelőre nem hozott a hetedik csapadékhullám, de legalább megállította a medrek száradását. Legalább valamelyest átnedvesítette a talajt, így egy újabb csapadékhullám – mivel már nem porba hullik – jóval hatékonyabb lehet. Ráadásul az éjszakák hűvösek, a nappalok rövidülnek, délben sincs az a pusztító hőség, így összességében a párolgás is nagyságrendekkel kisebb, mint akár csak egy hete. A növényzet egészen kora délelőttig harmatos. Így már kevesebb csapadék is hathatósabb lehet, mert nem illan el pár napon belül.
Voltaképp annyira nem bántuk, hogy nem hirtelen jött egy nagy áradás, mert a Nagyberek és a Nagysásrét területét még nem készítettük fel az árasztásra. A cél az, hogy a lehető legnagyobb felületen keletkezzen „kopár”, nyílt, sekély öntésterület (ez az ősszel vonuló madarak igénye), egyúttal a kanadai aranyvesszőt is igyekszünk még inkább kiszorítani a rezervátumból. E kettős célt egy drónfotók alapján tervezett kaszálás érné el, amire eredetileg az eső előtt, pénteken akartunk sort keríteni, de ami jelen állás szerint holnap, vagyis szeptember másodikán lesz.
Ha ezzel végeztünk,
akkor végleg átadhatjuk a területet az őszi nyugalomban harsonázó gímbikáknak, a vadkameráknak, és nyugodt szívvel, nagy reményekkel várhatjuk a nyolcadik csapadékhullámot, ami reményeink szerint eltart akár több napig vagy esetleg egy hétig is, és ami nemcsak az összes vizünket – szám szerint mind a húszat – csordultig tölti, hanem olyan öntésterület eredményez, amilyet korábban nem láttunk még.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Örülök, hogy nálatok is esett és talán az ősz csapadékosabb lesz. Reménykedjünk!
Szerdára újabb csapadékot mondanak. Minél kevésbé vagyunk kiszáradva, annál látványosabb visszatöltést és árasztást hozhat egy viszonylag kicsi csapadék is. Most még nagyon szárazak vagyunk, de azért haladtunk. Szerdára elvileg megleszünk a kaszálással is. Egy zivatar még nem elég egy árasztáshoz, de azért jó, ha szerdától már bármekkora zuhé jöhet, a potenciális öntésterületeinket felkészítettük. És Ibolya! A Kisberekben ma reggel megint volt jégmadár! 🙂
nagyon vàrom a jégmadaras koràbban beìgért cikket🥰
Nem volt nàlad még telefon sem, Cen’? Mert azzal is lehet értékelhető képet lőni.
No, majd legközelebb.😊
Kérlek, hogy ne szaladj a traktor előtt, mert abból baj lehet.☘️🌿🍃🍂🍁
Lívia, igyekszem a jégmadarat is hozni 🙂 Meg is keresem a felvételt, ugyanis vadkamerával sikerült elkészíteni az első felvételeket a birtok első, rendszeresen észlelt jégmadaráról. 🙂
Ibolya | Volt nálam telefon, sőt a fényképezőgép is, de a jégmadár rendkívül szemfüles. Amint kibukkanok a takarásból, azonnal kirepül a tavacskáktól. Ezúttal a Pelso-tavon láttam (korábban főként a Forrás-tónál ücsörgött). Szóval, nem hagy időt a fotózásra, telefonon meg nem sok látszana, mert elég kicsinyke madár és sosincs igazán közel. De nem ez a gond, inkább az ébersége. Ennek ellenére van már róla felvételünk, tényleg igyekszem a lehető leghamarabb hozni azt is. 🙂
Bocs’, ezt nem tudtam, hogy ennyire éber, ne haragudj! 😊