Nádiposzáták és tücsökmadarak a birtokon – és amit tudni kell róluk!
2025. 05. 10-én megérkezett hozzánk afrikai teleléséből a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis). Amikor legutóbb lajstromoztuk a vonuló madarainkat, aszerint, hogy ki mikor érkezett, ígéretet tettem egy berki tücsökmadaras cikkre. Ezt a fajt ugyanis évek óta úgy emlegetem, mint ami kiemelt fontosságú a rezervátumunkban, ugyanakkor sosem írtam meg pontosan, hogy miért. Az idén két okból is tovább növekedett ennek a madárfajnak a jelentősége:
- Egyrészt 2022-ben a vízügy tarra vágta a birtoktól délre eső patakpartot, majd 2024 nyarán letarolták a birtoktól délre található rekettyéseket is a területtulajdonosok, (hogy a szecskát eladják osztrák erőműveknek), minek következtében a korábban itt fészkelő berkitücsökmadár-állományból (hat-nyolc pár) mindössze egy pár maradt, az is nálunk.
- Másrészt a vizesélőhely-rekonstrukciónk a mi berki tücsökmadaraink életét is érintheti, és nem egyértelmű, hogy kedvezően, így tehát fokozottan kell figyelni rájuk.
Először érdemes tisztázni a berki tücsökmadár státuszát a hazai madárvilágban. Azért is, mert bár eddig a vizes élőhelyekhez kötődő nádiposzátáknak és (hogy abszolút szakszerűtlenül fogalmazzak) „nádiposzáta-féleségeknek” nemigen volt nagy jelentősége, mostantól azonban sokat, sőt: rengeteget fogtok hallani róluk.
Ennek a csoportnak valószínűleg kulcsszerep jut majd a birtok madárvilágában.
A nádasokhoz, gyékényesekhez, sásosokhoz, a vizes élőhelyekhez nemcsak nagytermetű, látványos vízimadarak kötődnek, nemcsak récék, gémek, vízityúkok, vagy olyan színpompás fajok, mint a jégmadár (Alcedo atthis), hanem apró, nehezen felismerhető énekesmadarak is. Általában csaknem minden énekesmadárnak kedvezőbb egy vízközeli élőhely, mint egy víztől távoli, mivel gazdagabb a rovarvilág, bőségesebb a táplálékbázis. Vannak azonban olyan énekesmadaraink is, akik egészen szorosan kötődnek a vizekhez és a vízi biotópokhoz.
A poszáták rokonságába alapvetően két ilyen csoport tartozik:
- Nádiposzáták
- Tücsökmadarak
A nádiposzátákról is lesz majd szó részletesen, mivel az egyik faj, az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) ebben a pillanatban is az egyik legszámosabb fészkelő énekesmadár a birtokon (úgy tűnik, hogy 2025-ben több mint tíz pár fészkel nálunk két hektáron). A vizesélőhely-rekonstrukciónk eredményességét jelentős mértékben a nádiposzátákon fogjuk mérni a következő két-három évben. Most azonban róluk csak annyit, hogy az alábbi, Magyarországon is előforduló fajok tartoznak közéjük:
- Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)
- Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)
- Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus)
- Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus)
- Sitke (Acrocephalus melanopogon)
- Csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola)
- Rozsdás nádiposzáta (Acrocephalus agricola)
- Berki nádiposzáta (Acrocephalus dumetorum)
Ebből a nyolc fajból az első négy faj szinte az egész országban gyakori.
A második már kevésbé. A sitke szórványos fészkelő, az egykor a Hortobágyon költő csíkosfejű nádiposzáta kipusztult (ma már kóborlóként is a legnagyobb ritkaság), az utolsó két faj pedig kivételes ritkaság, mely általában csak gyűrűzések során kerül elő nagy néha (fő elterjedési területe tőlünk keletre, a sztyeppövezetben van).
A birtokon az énekes nádiposzáta – ahogy azt írtam már – rendszeres fészkelő, és mindig is az volt az elmúlt 25 évben. A nádirigó rendszeres fészkelő a telekhatártól 24 méterre található Horgász-tavon, a mi oldalunkon 2023-ban fészkelt egy pár a Kisberekben. Cserregő nádiposzáta is előfordult párszor, de csak nyár végén, őszi vonuláson. Óriási hiányosság, hogy Magyarország leggyakoribb nádiposzátáját, a foltos nádiposzátát 25 év alatt egyszer sem sikerült látnunk. Az élőhely-rekonstrukció jelentős eredménye volna, ha meghozná számunkra ezt a fajt, először vonuláson, majd később talán költőfajként is.
A tücsökmadaraknál egyszerűbb a helyzet, mert ott csak három fajról van szó:
- Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) | Hazai állomány: ~ 64 ezer pár
- Réti tücsökmadár (Locustella naevia) | Hazai állomány: ~ 15 ezer pár
- Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) | Hazai állomány: ~ 27 ezer pár
Mindhárom tücsökmadárfaj fészkelő Magyarországon,
és amint a nevük is mutatja: a nádi tücsökmadár szinte kizárólag nagy kiterjedésű lápok, mocsarak, tavak nádasaiban él; a réti tücsökmadár magas füvű nedves rétek, kaszálók madara; míg a berki tücsökmadár a bokrosokkal és nádasokkal vegyes, többnyire hűvös, sokszor hegyvidéki mikroklímájú élőhelyeket, patak- vagy folyópartokat kedveli.
A birtokon a réti tücsökmadár már fészkelt 2000 és 2010 között (egy pár az Őskökényes déli oldalán). A berki tücsökmadár mindig költött az utóbbi 25 évben (max. négy pár), legutóbb, 2024-ben egy pár a Nagypatakot kísérő berekben. A nádi tücsökmadárral pontosan ugyanaz a helyzet, mint a foltos nádiposzátával: a leggyakoribb tücsökmadár Magyarországon, de nálunk épp ez a faj az, ami nemcsak nem költött sosem, de amit még csak nem is észleltük a 25 év alatt. Ha megjelenne, az épp olyan erős visszajelzés volna a vizesélőhely-rekonstrukció hatékonyságát illetően, mintha foltos nádiposzátát sikerülne idecsábítani.
Miért kiemelt fontosságú ebben a csoportban a berki tücsökmadár?
Hisz az állománybecslések alapján Magyarországon még csak nem is legritkább tücsökmadárfaj (a réti jóval ritkább). Csakhogy a berki tücsökmadár elterjedtsége Magyarországon korántsem egyenletes, hatalmas területekről hiányzik, viszonylag szűk körzetekre koncentrálódik a meglévő állomány, így sérülékenyebb is. Élőhelyválasztása rendkívül hasonló sok más hegyvidéki éghajlatot kereső vagy reliktumjellegű (jégkorszakból visszamaradt) fajéhoz.
Ma már tisztában vagyunk vele – és számos adattal, fotók és videók ezreivel igazolni is tudjuk –, hogy a birtok alsó része olyan maradványterület, ahol ritka hegyvidéki, szubalpin, alpesi, jégkorszaki fajok élnek mind a mai napig. A kétéltűek közül a gyepi béka (Rana temporalis) és az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) tartozik ide, akiket a bizonytalan, kockázatos szaporodóhelyeikről sikeresen csábítottunk át magunkhoz a 2025 tavaszán létrehozott mesterséges, de biztonságos és stabil víztesteinkbe.
Ezt a reliktumjelleget tükrözi a rovarvilág is,
amelynek kutatása épp csak megkezdődött. De 2024-től sűrűn kerültek elő olyan hegyvidéki fajok, mint amilyen például az apáca púposszövő (Furcula bicuspis) vagy a sötétszürke szigonyosbagoly (Acronicta cuspis). A nappali lepkéink között is találunk olyan fajokat, melyek inkább hegyvidéken vagy az Őrségben élnek. A Nagypatakból először 2024-ben kimutatott, majd 2025-ben az új víztestekben már rendszeres fürge cselle (Phoxinus phoxinus) is a hegyvidék folyóvizeinek faja, akárcsak a kövi csík (Barbatula barbatula). Ráadásul épp a napokban észleltük a birtok történetében először e halfajok sikeres szaporodását, halivadékait is. Vagyis a hegyvidéki jelleg a helyi ökoszisztéma teljes spektrumára jellemző, nemcsak egy-egy szűkebb csoportra.
A helyi ökoszisztéma nemcsak azért értékes,
mert az azt alkotó fajok egyenként is ritkák vagy értékesek, hanem mert maga a fajösszetétel is különleges, és kiemelt ökológiai érték. Erre remek példa, hogy a kétéltűfaunánk nemcsak attól érdekes, hogy ritka fajok alkotják, hanem attól is, hogy az úgynevezett barnabékák aránya annyira speciális, amihez hasonló arányokat talán sehol másutt az országban nem találunk. Tehát nemcsak konkrétan az egyes fajok védelmére kell odafigyelni, hanem arra is, hogy egy viszonylag speciális ökoszisztéma szerkezete is fennmaradjon, esetleg stabilizálódjon.
A reliktum, vagyis jégkorszaki-hegyvidéki fauna képviselője a madarak között a berki tücsökmadár, s fontos feladat lenne úgy végrehajtani a völgy vizesítését, hogy a berki tücsökmadár ne fogyatkozzon tovább, épp ellenkezőleg: ha lehet gyarapodjon.
Elvileg megélhet a birtok területén akár négy-öt pár is,
ha kedvezőek a feltételek. A völgy átalakítása azonban első körben inkább kedvezőtlen a számára, hiszen megbolygattuk a neki leginkább fontos patakparti vegetációt (a „berket”). Például a Nagypatak jobb partját 2024-től már egy „sétány” kíséri, sőt 2025-ben a patakparton is végeztünk tisztításokat. De épp a berki tücsökmadár védelmének érdekében a kaszálást, a sétány szélességét is úgy választottuk meg, hogy a legtöbb helyen a sétányt leválaszthassa egy magas nádfal a patakmedertől. A Nagypatak túloldala érintetlen, ami viszont jó a berki tücsökmadárnak.
Középtávon azt reméljük, hogy a megemelt vízszint miatt a nádasok megerősödnek, és általában a patakot kísérő vegetáció bujább lesz, ami szintén kedvez a tücsökmadaraknak. Terveink szerint 2025-ben a völgyben befejezünk minden jelentősebb terepalakítást, így beállhat majd egy új, a korábbiaknál erősebb vegetáció. 2026-ban úgy érkezhetnek vissza Afrikából a berki tücsökmadarak, hogy már nem zajlanak munkálatok, vagyis megszűnt a zavartság is (ami egyébként most is csekély).
Az első berki tücsökmadár a megszokott helyén, a Hód-gázló környékén énekelt az égeresben 2025. 05 .10-től. Reméljük, hogy költeni fog, és 2026-ban a fiatalok, esetleg újabb párok is érkeznek. Ha elérjük, hogy 2026/27-re már három pár fészkel, akkor elégedettek leszünk.
Borítókép: Wikimedia
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Köszönet ezért a nagyszerű posztért, a reliktum madaraiért!
Mindegy ha cserreg, zizeg, esetleg trillázik is, csodás a reliktum madárvilága.❤️
Nagy örömmel, és köszönet a figyelemért. 🙂
A legújabb térképen feltűnt, hogy az egyik sétány neve Sitke lett. Nem értettem, hogy miért, mert amikor rákerestem a neten, hogy mi a Sitke, a Google egy település nevét rakta elém.
Ezt a cikket elolvasva már tudom, hogy a sitke egy madár. (Teljes nevén fülemülesitke, a Google szerint. 🙂 )
Feltűnt már ő is a birtokon, azért kapta a sétány ezt a nevet? Vagy inkább csalogatónak? 🙂
Szemfüles vagy, mint mindig 🙂 Még nem találkoztunk sitkével a birtokon, de reménykedünk. Vonuláson megkerülhet. Ami az elnevezéseket-térképeket illeti, a nevek még változhatnak. Ilyen léptékű átalakítások mellett szükséges minden nevet átgondolni. Mara például megkérdezte, hogy miért Dalmát-gázló a Dalmát-gázló, s mire mondtam, hogy az erdei béka latin neve (Rana dalmatina) után,m megkérdezte, hogy akkor miért nem Dalmatina-gázló? És igaza van! Szebb is a „dalmatina”, mint a „dalmát”, így újabban már Dalmatina-gázlóról beszélünk. | Igyekszem mihamarabb egy teljesen út élőhelytérképpel előrukkolni.
A Dalmatinát is észrevettem, és szerintem is szebb. 🙂
Én a helyedben nem igyekeznék nagyon a térkép frissítésével. Hagynám, hogy kialakuljanak, letisztuljanak a dolgok, hiszen annyi a változás a birtokon nap mint nap, hogy képtelenség követni. Vannak fontosabb teendők, inkább azokkal foglalkozz! Ha már zavaró a régi név, vagy az, hogy nem tudsz valamire a cikkben névvel hivatkozni, nos, akkor már érdemes a térképet is aktualizálni. (Persze, ez csak az én véleményem.)