Füleskuvik-telepítés | 2025-ben is megérkezett az egyetlen vonuló bagolyfajunk
Két okból volt szerencsém ma hajnalban, sőt ezúttal azt is joggal mondhatom: szerencse volt ez a szerencsétlenségben – főként, ha tudjuk, hogy 2025.04.17-én hajnalban, 5.15-kor beálló vis major helyzet viszonylag hamar, pár perces riadalom után megoldódott. Miután az utóbbi két napban megfeszített fizikai munkát is végeztem (például 200 darab kecskefűz dugványt osztottam szét a Nagypatak partján), 04.16-án este hamar kidőltem, és szokásommal ellentétben nem tudtam dolgozni este, sőt: szokásommal ellentétben elaludtam. Igaz, nem aludtam jól, de azért aludtam hajnali ötig.
Amikor felkeltem, épp csak felraktam a kávét,
s máris azzal szembesültem, hogy bár a hűtő megy, a mikrohullámú dolgozik, ugyanakkor a konyhapult fölötti kislámpa nem világít, mert nincs áram a konnektorban. Hamar rájöttem, hogy amíg aludtam, valami leverte az egyik biztosítékot. Csakhogy félig ébren olyan biztosítékot nyomtam vissza, ami már rég le van kapcsolva, amire nincs szükség, de ami teljesen áramtalanítja a házat, ha mégis felnyomjuk. Így sikerült részleges áramtalanítás helyett sötétbe borítanom az egész házat.
Mindezt úgy, hogy még nem készült el a reggeli kávé, és mint tudjuk, sokan az első kávé előtt gyakorlatilag zombik, akik semmire sem alkalmasak, semmire sem jók. Nálam is előállt a paradoxon: valahogy el kellene jutni az első kávéig, hogy alkalmas legyek bármire is, az első kávéhoz viszont szükség lenne áramra.
Ennek ellenére valahogy kimatekoztam,
hogy mit kell végül is felkapcsolni, lekapcsolni, meg kihúzni a falból, hogy a rendszer működőképes legyen, a fürdőszoba konnektorból húztam ki egy hosszabbítót, s lőn csoda, valóban amiatt csapkolódott a biztosíték, és amikor mind emiatt 5.20-kor utoljára mentem ki a kapcsolótáblához felnyomni a főbiztosítékot, a birtoktól északkeletre, a telekhatártól körülbelül 300 méterre meghallottam az ismerős, és 2024 óta oly annyira vágyott hangot, a füleskuvik (Otus scops) jellegzetes füttyögését. Ha nincs ez a hercehurca hajnalban a biztosítékokkal, és nem kell ki-beugrálnom, akkor aligha tűnik fel, hogy ma – viszonylag korán – megérkezett a füleskuvik. De nem véletlenül jött ennyire korán, több mint 10 nappal korábban, mint 2024-ben.
Épp ezekben a napokban volt erős légbetörés délről,
és jött is megint rendesen a szaharai por. Tegnap délután szinte kánikula volt, 28 fokot is mértem (holott alig pár napja még kemény fagyokkal küzdöttünk), és derékig vetkőzve is sokszor volt melegem. Az éjszaka annyira enyhe volt, mint a legjobb nyári éjeken. Ha maradt volna éjjelre erőm, akkor bizonyára bele is fogok az éjszakai lepkészésbe. Szóval, rendkívül erős déli front volt, intenzív déli áramlások. Ilyenkor megszokott, hogy számos madárfaj megérkezik a déli fronttal. Az sem volna meglepő, ha a következő napokban előkerülne Európából és Magyarországról néhány délvidéki madárritkaság. A korai füleskuvik is szinte bizonyosan ennek az időjárási helyzetnek köszönhető.
2024 óta azért van a fókuszban ez az aprótermetű, érdekes és csinos, Afrikába vonuló bagoly, mert négy füleskuviknak szánt odúval gazdagodtunk 2024 tavaszán, amikor a Jászmaróti odútelepet létrehoztuk. A kétezres években (2004 és 2008 között) pár évig a füleskuvik füttyögése hozzátartozott a nyári éjszakához, mivel tőlünk északra, a szomszédos telek öreg cseresznyefájában költött egy pár. Csak aztán az öreg fát kivágták 2008-ban, a füleskuvik pedig eltűnt. Azóta az is öröm, ha egyáltalán tavaszi vonuláson halljuk.
Ez történt 2024 április 29-én, amikor is nagy reményekkel írtunk róla, de aztán ahogy jött a füleskuvik, úgy el is tűnt.
A négy darab odú (egy az Angolkertben, egy az Őskökényesben, egy az Újlesnél, egy pedig a Nagyberekben) továbbra is várja a füleskuvikot (vagy a búbosbankát), bár az F3-as az Újles előtt kissé ferdén áll és meg kell igazítani, azaz ki kell cserélni a tartóoszlopot.
Tavaly úgy értékeltem még,
hogy reális esélye az első évben nincs a füleskuvik megtelepedésének, mivel a füleskuvik területhű madár, és öreg pár nem fog átköltözni hozzánk, akármilyen jók is az odúink. Az a legvalószínűbb, hogy a közelben fészkelő pár fiataljai a nyár folyamán felfedezik maguknak a birtokot, és ha jónak találják, 2025-ben visszatérhetnek, hogy ők már itt foglaljanak revírt. Ha igazam volt tavaly, akkor tehát az idén nagyobb esélyekkel szállunk ringebe a füleskuvik kegyeiért. Bár az is igaz, hogy egyelőre nem a birtokról hallottuk, hanem csak a közelből. Ám a következő napokban és hetekben ez még változhat – és reméljük, hogy változik is.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Isteni helye lenne nálad a fülesnek, drukkolok, hogy megtelepedjen ott is.
Itt már hetek óta hallom a hangját esténként, szerimtem ő (ők) itt él és nem vonul el, egyik szomszéd lefényképezte évekkel ezelőtt. 🦉🦉🦉
Az erdei fülesbagoly lesz! 🙂
Köszi. 😊
De jó lenne, ha megtelepedne. Milyen jó lenne, ha nem kellene messzire mennie a szülőktől. 🙂 (Amúgy az első kávé lefőzéséhez néha már szükség lenne egy nulladik kávéra is, nade ezért találták fel a kólát és az energiaitalt. :-D)
Energiaitalt ne!!! Egyáltalán: túl sok koffeint ne. Nem tudom, mennyire köztudott, de a koffein gyakran helyettesíthető elegendő alvással vagy pihenéssel is. 😉🙂
(Most egy kicsit elgondolkoztam, hogy vajon nálam hogyan alakult ki az a szokás, hogy a reggeli kávé mindig a reggeli után jön. Hiszen otthon én is azt láttam, hogy a szüleim kávéval kezdik a napot. 🤔)
Miért baj, hogy ferdén áll az F3-as? Ferde odúba nem hajlandó beköltözni a kuvik (vagy a banka)?