Bölömbika | Ismerd meg jobban!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást. De ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A bölömbika (Botaurus stellaris Linné)
1863-69 | magyarul 1901-1907
A bölömbika (Botaurus stellaris Linné)
A bölömbika (Botaurus Briss.) nemzetséget képviseli.
Jegyei: hosszú, vastag nyak, keskeny, magas csőr; majdnem a csüdig tollas felső lábszár. Igen nagy ujjakkal bíró láb, széles szárny; tíz tollból álló farok; sűrű, a nyakon meghosszabbodott, minden dísz nélküli tollazat. Feje teteje fekete, hátsó nyakrésze szürkésfekete és sárga vegyüléke, a többi tollazata rozsdássárga alapon feketebarna, rozsdabarna hosszanti és haránt foltokkal, szalagokkal és vonalkákkal rajzolt.
Az evezők palaszínű alapon rozsdásan szegettek. A farktollak vörösen rozsdássárga alapon feketésbarnán pettyezettek. A szem élénksárga; a felső káva barnásan szaruszínű, az alsó zöldes; a láb világoszöld. A madár hossza 72, kiterjesztett szárnymérete 126, szárnya 40, farka 13 cm.
Észak-Amerikában az észak-amerikai bölömbika (Botaurus lentiginosus Montague) helyettesíti, amely néhányszor Európában is megkerült. Jóval kisebb és sötétebb, de egyébként egyforma rajzolatú az európai formával.
A bölömbika helyenként Németországban nem ritka. Gyakoribb Hollandiában, közönséges az Al-Dunán és a Volgán. Keleten Közép-Ázsiában Japánig és Indiáig, nyugaton Közép- és Dél-Európában honos, de levonul Észak-Afrikába.
Előfordulási helyein
mindig tavakon, ingoványokban, turjányokban éldegél, ha azokban magas nád van. Alakoskodó képességében túltesz minden gém-félén. Biztonságban pihengetve, a nyakát egészen behúzza, s a feje a tarkóra támaszkodik. Mérgében a tollazatát felborzolja, különösen a tarkó körül, csőrét kitátja és így várja a támadást.
Alakoskodás közben guggolva ferdén lefelé mereszti a törzsét, nyakát, fejét és csőrét, úgyhogy inkább hegyes cölöphöz vagy száraz nádtönkhöz hasonlít, mint madárhoz. Járása lassú, kimért és lomha, röpte csendes, lágy, lassú, ügyetlennek tetsző. Éjszakai vonulása alkalmával sajátságos hangot hallat, mely „kau”-ként hangzik, bömbölni csak a párzási idényben szokott.
Hal, csík, compó, kárász, béka, varangy, kígyó, gyík, madárfióka, kisebb gerincesek egészen patkánynagyságig a kedves táplálékai. Rey 27 centiméteres csukát talált a gyomrában. A piócát is, főként a lónadályt, is kedveli. A szárazföldön is megleli a maga táplálékát. Megeszi a hernyót, a szőrösöket is, mint pl. a Phragmatopia fuliginosa L.-t és pedig oly mértékben, hogy a gyomra belseje sokszor csupa hernyószőr tőle, akár csak a kakukké.
Párzási hangja mély, messze hallatszó bömbölés, mely emlékeztet a bika hangjára s innen származik a neve is. Két részből áll: az „ű” vagy”hű” hangzású előhangból és „bumm”- vagy a „prumm”-ként hangzó bömbölésből. Hangja tehát: „ű-bumm” vagy”ű-prumm”.
Közelről a hangjának
még olyasféle mellékzöngése is van, mintha valaki náddal bugyborékolna a vízben. Néha a végén még „buh”-nak hangzó böffenést is hallat. A párzási idény elején hallani a bőgését leginkább. Már alkonyat felé is, de főként éjféltájban és attól fogva reggelig.
Wodzicki gróf a hang keletkezésére vonatkozólag azt az ősrégi nézetet vallja, hogy a bölömbika a torkát teleszíjja vízzel, azután fölveti a csőrét, majd ismét beledugja a vízbe s mintegy böfögve kifújja azt. Így keletkeznék ez a csodálatos hang.
Chernel azonban ezt a nézetet megcáfoltnak tartja. Faxon és Torrey Amerikában végzett megfigyeléseivel, akik szénaboglya tetején álló bölömbikát figyeltek bőség közben, amidőn vizet nem szívhatott fel. Maynard bonctani vizsgálatai is kétségtelenné teszik, hogy a madár remek hangizom berendezése egyedüli magyarázata ennek a hatalmas, erős hangnak. A madár a bőgést nem a sűrűben végzi, mert a tojónak látnia kell az udvarlását.
Nem messzire a bömbölés helyétől,
de természetesen már rejtett és nehezen közelíthető helyen, többnyire töretlen nádban, a víz fölött vagy kis zsombékon, esetleg kákatutajon a víz tükrében leljük a madár fészkét. Sokszor igen nagy, magas, rendetlenül készült tákolmány, de néha kisebb, takarosabb. Száraz nád, levél, sás, káka, szittyó és hasonlókból áll az alap; belsejében nád, levél, száraz fű alkotja a bélést.
Május vége felé teljes a fészekalja. Ez 3–5, esetleg 6 és 54×33 mm méretű, zöldes színű tojásból áll. Csakis a tojó kotolja, a hím pedig a táplálásról gondoskodik. A kotlás idején is állandóan bömböl. 21–23 nap alatt kelnek ki a fiókák; a tojó néhány napig még a fészken ül és a hímmel együttesen táplálja őket.
Ha békében hagyják őket, akkor repítésig a fészekben maradnak, a fiatalok zavartatva azonban előbb elhagyják azt és akkor a mocsárba menekülnek, de a szülők vezetése alatt itt is megélnek, esetleg vissza is mennek a fészekbe. Görögországban és Dél-Európában a húsáért lövik, dacára annak, hogy halízű és szerintünk élvezhetetlen. Észak-Amerikában meg ősszel, ha jó kövér, még csemegének is tartják.
A bölömbika – vízibika, nádibika, dobosgém –
Magyarországon rendszeresen fészkelő, ha nem is gyakori madár, amely az alacsonyabb vidékek nagyobb nádas tavaiban és turjányaiban szokott megtelepedni. Sehol sem gyakori s még legkedvesebb fészkelőterületein is csak gyéren található.
Az Alföldön és Dunántúlon kívül Erdélyben is fészkel, a Mezőség nádas tavain. Mint átvonuló a magasabb vidékekre is elkalandozik, de meglehetős ritkán. Vonuló madár, amely elég korán érkezik, sokszor már február végén és sokáig is marad nálunk. Gyakori áttelelő.
Gazdasági jelentősége gyér állománya következtében általában nem számottevő s legfeljebb a halgazdaságban okozhat néha helyi károkat.
Halgazdasági jelentősége dr. Vasvári Miklós vizsgálatai szerint azonban inkább közömbösnek mondható, amennyiben a megvizsgált 51 gyomortartalomban halat csak 19.6%-nyi, míg békákat 41.1%-nyi arányban talált; tehát az utóbbiakból jóval többet fogyaszt. Ezeken kívül pockokat és más apró emlősöket, gőtét, gyíkot, esetleg 1–1 madárfiókát is megeszik.
A vízi rovarok közül főleg a vízibogarak szerepelnek nagy számban (50.9%) táplálékaként. Mivel a halastavakban a békák és a jórészt rabló vízibogarak, illetve ezek álcái éppen nem kívánatos elemek, ezek pusztítása a bölömbikának feltétlenül javára írható.
A madárvédelmi törvény nem gondoskodott róla, ellenben az új vadászati törvény április 16-tól június 30-ig védelmezi. Folyton gyérülő, pusztuló madarunk, amely az esetleges kártételek dacára is védelemben részesítendő, mint természeti ritkaság s mint mocsaraink és turjányaink egyik igen érdekes, jellegzetes szavú madara.
Fotó: Wiki, Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Ha valaki nem akar feltűnni, vagy rejtőzködik behúzza a nyakát ” behúzott nyakkal távozni „- akkor a bölömbika viselkedéséből jön a mondás?
Nagyon érdekes hangja van. A turján szót meg még sosem hallottam- rá kellett keresnem.
Én sem hallottam még ezt a szót.
A cikkben lévő egyik említés mögött is van egy link, ami megmagyarázza!
A gémfélék behúzott nyakkal repülnek, a szürke is és kócsagok is.
A többi gémet gyakran lehet látni, de a bölömbikát csak hallani legtöbbször. Csak a hangjával árulja el magát, hogy ott van valahol a nádban, vagy gyékényben.