Tömegesen virágzik a mocsári gólyahír
Nehéz megmondani, mikor nyílik a gólyahír. Nemcsak azért, mert általában a virágok nyílását erősen befolyásolja a mindenkori időjárás, hanem mert a gólyahír virágai nem úgy özönlenek el minket, mint mondjuk a hóvirág vagy az ibolya virágai. Amikor kinyílik néhány gólyahír, arra számítanánk, hogy pár napon belül elborít az égerláperdőben mindent, de sokszor az első virágok után még heteket kell várni az igazi virágzásra. Így aztán már például március 25-én, „a nagy gyepi béka fotózás” napján is láthattunk gólyahíreket. Sőt, korábban is. Ugyanígy a gólyahír, bár tavaszi virág, képes arra is, hogy kisebb utóvirágzást produkáljon, mondjuk egy melegebb novemberi időszakban. Szóval, kicsit kiszámíthatatlan.
2025-ben a tömeges virágzás április első napjaira érkezett.
Először április másodikán gondoltam úgy, hogy pár fotóval dokumentálni kell a virágzás kezdetét. A birtokon belül egyelőre csak a Kisberekben virágzik, ahol körülbelül 40-50 tő él. Korábban pár helyen virult a Nagypatak mentén is, összesen talán lehetett 5-10 tő a mederben, de ezek egy részét a vízszint emelés miatt ellepte a víz. Nem tudni, hogy azok a tövek, amelyek korábban a parton gyökereztek, most viszont víz alatt vannak, kihajtanak-e vagy „feljebb vándorolnak-e”. Ez sajnos egyfajta járulékos veszteség, némi áldozat azért, hogy a Nagypatak medre ugyanakkor nagyságrendekkel több élőlény számára nyújtson otthont március elseje óta.
A birtok nyugati oldalán az égerláperdőben minden időben sok a gólyahír. Nagyságrendileg a velünk szomszédos szakaszon talán lehet 500-1000 tő is. A kicsit tágabb környéken több égerláperdő is található, azokban is sok a gólyahír. A birtok környékén a gólyahírek száma biztosan eléri vagy meghaladja az ötezret.
A gólyahír nemcsak csodálatosan szép virág,
hanem egyúttal indikátor is. Sőt: egyre inkább címervirága lehetne annak az ökoszisztémának, amelyre újabban már szinte vallásos áhítattal csodálkozunk rá, hiszen egészen valószínűtlen természeti értékeket mutat meg nekünk. A gólyahír a hűvös, tavasszal gyakran járhatatlan, vizes, zsombékos, jó esetben egész évben nyirkos, árnyékos égeresek virága. A mély patakmedreké, a dagonyáké, a forráslápoké, a hűvös mocsaraké. Leginkább annak a jégkorszakból itt maradt flórának és faunának látványos és gyakori képviselője, aminek mi itt sok gőtét, köztük Magyarország legritkább kétéltűjét, az alpesi tarajosgőtét köszönhetjük. Vagy például azt a gyepi béka állományt, amiről most már azt mondhatjuk tényleg: „állomány.”
2025-ig nem tudtunk, de már tudjuk: itt egy állomány él.
Ez a hely a gyepi béka mentsvára. Az első olyan faj, ami erős visszajelzést ad a számunkra, hisz rendszeres az új víztestekben. „Rendszeres” – varázslatos dolog ezt leírni. Most megint csak egyetlen számmal jelzem a gyepi békáink jelentőségét. Az utóbbi 15 év során 2014-ben észlelték a gyepi békát a Dunántúlon a legtöbbször, összesen 21 alkalommal. Mi csak az idén és csak a birtokon máig 16 alkalommal!
Több mint 50 példányt!
Fotóinknak se szeri se száma, amint tapasztalatainknak se. Hosszan sorolhatnám még azokat a jégkorszaki fajokat, akiket mondjuk 2024-ben találtunk meg itt, lepkéket és rovarokat, de hagyjuk most ezt! Legyen elég annyi, hogy a gyepi békáink és gőtéink szinte biztosan abból az égeresből érkeznek a birtok vizeibe, ahol most a gólyahír sárga virágai hirdetik nemcsak a tavaszt, hanem azt is, hogy ez egy remek élőhely.
Ne gondoljátok, hogy nem becsüljük meg őket.
Most, mivel minden korábbinál radikálisabb élőhelyátalakításokkal visszük révbe a 25 éves birtokot, vannak veszteségek, igen. De, amikor beáll a Kisberek, és elnyugodnak a tavak, amikor összefűztük őket, és végleg elzártuk a kiszivárgó víz útját, és a Kisberek teljesen elláposodik, a mocsári gólyahír állománya várhatóan a többszörösére növekszik. Ugyanez igaz a Nagypatak vonalára is, ahol a korábbi 4-5 tő helyett pár éven belül akár több száz tő is lehet. Arról nem is szólva, hogy az idén magról is vetettük a Méz-gáton és az Árasztó-gázló környékén.
Megteszünk mindent, hogy a jelenleginél jóval jelentősebb gólyahír-állományunk legyen. De ehhez talán nem is kell más, mint még több víz, mocsár és láp, árasztás és duzzasztás. Szerencsére oly sok gólyahírrel vagyunk határosak, hogy ahol visszatartjuk a vizet, ott a gólyahír vélhetően igen hamar és nagy számban magától, természetes úton is megjelenik. Ahogy nő majd a gyepi békáink és gőtéink állománya, úgy nő majd velük e napsárga, ősiséget és reményt sugárzó virág népe is.
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Csodás!
Itt gyakoribb a hasonló saláta boglárka, néha első ránézésre keverem is őket, mert azok is nyilnak a vízjárta partok mentén.
Ó, de csodaszép!❤️