Új Nemzeti Park | Mi történne, ha sokan tennék ugyanazt, amit mi?
Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés – legalábbis időnként –, hogy mi értelme egy olyan kicsi, 11 hektáros magánrezervátumot létrehozni és fejleszteni, mint amilyen a miénk? Hiszen a „nagyok”, a nagyvállalatok, a multik, a kőolajcégek és a politika is teljes gőzzel robog a bioszféra megsemmisítése felé. Persze ez nem sikerülhet, a bioszféra túlél mindent, még minket, embereket is, még ha súlyos veszteségek árán is. Bár még abban sem lehetünk biztosak, hogy a bioszféra szemszögéből nézve valóban veszteségnek számít fajok millióinak eltűnése. Gyakran – s egy gyakrabban – az a benyomásom, hogy a bioszféra „fő terméke” nem fajok millióinak komplex együttműködése, hanem pusztán a pőre élet. Így tehát a bioszféra számára minden pillanat győzelem, amíg van élet. Ha tíz faj biztosítja, akkor is, és ha 40 millió faj – ahogy ebben a pillanatban még így áll a helyzet –, akkor is.
Ma már egyre inkább evidencia, hogy minden, amit a bioszféra védelmében teszünk, valójában a magunk védelmét szolgálja. Az ember fennmaradása a valódi tét, nem az élet fennmaradás a Földön.
Megkérdőjelezni a kisebb programok, lokális cselekedetek értelmességét
csak akkor helytelen, ha alibi gyártásra használjuk. Ha azt mondjuk aztán: minek tegyek bármit is, amikor a cégek miatt úgyis tönkre megy minden? Ez amúgy tetszetős érvelés, mégis: matematikai szempontból hamis. És ami matematikailag nem állja meg a helyét, az végeredményben általános értelemben véve sem lehet igaz, mivel a dolgok végső formáját és lényegét a matematika írja le, s nem pedig ideológiák, érzetek, érdekek, s főként nem szubjektív vélemények.
Korábban már írtam arról, hogy bármiféle rendszer összeomlását (tönkretételét) megelőzi egy konkrét pillanat, amikor a rendszer terhelése egy kritikus határhoz ér. Ez a pillanat valóban egy igen rövid idő, és ha nagyon apró mozzanatokra bontjuk a folyamatot (amint a világegyetem legnagyobb folyamatai is észvesztően kicsi mozzanatok végtelen sorából áll), mindig találunk egy olyan apró moccanást, ami az utolsó csepp a pohárban. Ami előtt még nem omlott össze a rendszer, de ami után váratlanul összeomlik már.
Tudjuk, hogy minden rendszer így működik,
nyilván az ökológiai, élő rendszerek és a bioszféra is, csak épp nem tudjuk (az irgalmatlan léptékek miatt), hogy pontosan hol van az a mozzanat, ami a végső lökés lesz majd, épp ezért bármilyen kicsi ellentartás, bármily kicsi kedvezmény, amit a bioszférának adunk, az összeomlás ellen hat, és lehet akár az összeomlást megakadályozó kis lépés. Nem tudhatjuk, hogy valóban a mi lépésünk volt-e, ami megakadályozta vagy késleltette a rendszer összeomlását, de elvileg lazán lehet a mi apró lépésünk fontos mozzanat a bioszféra túlélése szempontjából.
Nemrégiben, látva, hogy 25 év után mennyire gazdag a birtokunk, hogy több mint ezer fajt regisztráltunk már, és öles léptekkel haladunk abba az irányba is, hogy ismét új fajok százai telepedjenek meg itt a közeli jövőben, főként mert a 25. születésnapjára a birtok vizes élőhelyeket is kapott, szóval elgondolkodtam azon is:
Vajon mi történne, ha sokan tennék ugyanazt, amit mi?
Vagyis más is visszaadna a vadonnak 11 hektárt (0.11 km2).
Azzal, hogy nem műveli, hanem visszavadítja, nem vesz ki belőle pénzt sem, épp ellenkezőleg, inkább költ rá, ha teheti. Korábban is kiszámoltam már, hogy közel 40 millió forintra rúg az az összeg, amit az államkasszából területalapú támogatásként kivehettünk volna, ha a területünket továbbra is kukoricaföldként üzemeltetjük. Ettől az összegtől tehát elestünk, és persze elestünk a haszontól is, és elestünk attól a pénztől is, amit nem nyaralásra, a házunk felújítására, új kocsira, sok új ruhára és cipőre fordítottunk, hanem fák ültetésére, odútelepre, madáretetésre, mézelő zónák létrehozására… Aligha túlzok, ha azt mondom: 25 év alatt minimum 60 millió körül költhettünk a birtokra. Igaz, ebben a 25 évben például nem is voltunk nyaralni egyszer sem. Ha jól számolom, mindössze kétszer töltöttünk el egy hosszú hétvégét Horvátországban, és ennyi. Igen kevés háztartás lehet az országban, amelynek annyira alacsony a karbonlábnyoma, mint a mi háztartásunké.
Cserébe viszont csodálatos helyen lehetünk minden nap!
Mindezt tehát nem is áldozatként élem meg, de amikor számokról van szó, ökológiai haszonról vagy a bioszférára gyakorolt hatásról, akkor egy kicsit úgy kell nézni mindezt, ahogyan azok néznék, akik még sosem ültettek facsemetét, és akik még sosem szolgáltattak vissza a bioszférának egyetlen négyzetcentimétert sem, épp ellenkezőleg:
elvettek mindig mindent, amit csak lehetett.
Szóval, a minap kiszámoltam, hogy mi történne, ha sokan tennék ugyanazt, amit mi. Sokféle számolást végeztem el, de hihetetlen, elképesztő számokat kaptam.
Ha például „csak” minden második ember a Földön vadítana vissza 11 hektárt, vagyis 4 milliárd ember, akkor 440.000.000 négyzetkilométer területre tenne szert a vadon. Ebben az esetben akkora természetvédelmi területet kapnánk, amely Afrika területének 14.4-szerese! Ez nyilván irreális, és inkább azt mutatja, hogy milyen mérvű a túlnépesedésünk, de egyébként is abszolút illuzórikus elképzelés, hogy minden, második ember meggyőzhető volna a visszavadítás jogosságáról, és akkor arról nem is beszéltünk még, hogy a Föld népességének jelentős részének lehetősége sincs erre, hisz nem tudna földterülethez jutni.
Számoljunk tehát jóval szerényebben!
Tételezzük fel, hogy a Föld lakói közül csak minden századik tenné meg azt, amit mi. Ez nagyságrendekkel kevesebb! De még ebben az esetben is 8.800.000 négyzetkilométernyi természetvédelmi terület keletkezne, ami azt jelenthetné például, hogy gyakorlatilag az USA teljes területét adnánk vissza a vadonnak. Ha csak minden századik ember tenne így, akkor is olyan változás állna be, ami már a bolygó egészére nézve is jelentős változás. Gondoljuk el, ha az USA területével megegyező méretű területet adnánk vissza az esőerdőknek! Azzal talán még a globális felmelegedés gondját is megoldhatnánk, hisz annyi esőerdő viszonylag gyorsan vonna ki tetemes mennyiségű széndioxidot a drasztikusan melegedő légkörből.
Ha nem minden 100., hanem minden 10. ember tenne hozzánk hasonlóan (88.000.000 négyzetkilométert adna vissza), akkor természetvédelmi területünk felgohatatlan méretűre nőne. Akkora lenne, mint Afrika (30.370.000 négyzetkilométer) háromszorosa! Ez már gyakorlatilag az jelentené, hogy a Föld nevű bolygó alapvetően egy természetvédelmi terület, a naprendszer vagy a galaxis génbankja. Persze ez megint csak illuzórikus elképzelés, inkább sci-fi. Elég lenne, ha csak a minden 100. ember szolgáltatna vissza egy kis területet a bioszférának.
Ha Magyarországra vetjük ki mindezt, akkor is érdekes számokat kapunk.
Ha Magyarország minden második lakosa (4.800.000) adna vissza 11 hektárt, akkor egy 528.000 km2-es területet kapnánk, ami az ország jelenlegi területének 5.6-szorosa.
A Trianon előtt Magyarország területe 325.411 km2 volt a háború előtt, vagyis, ha a háború előtti Magyarország területével számolunk, akkor is több mint a másfélszerese lenne a természetvédelmi terület kiterjedése.
Magyarország 93.030 négyzetkilométeres területéhez hozzáadva Szlovákia (49.036 km2), Ausztria (83.882 km2), Szlovénia (20.151 km2), Horvátország (56.594 km2), Szerbia (77.474 km2), Erdély (57.000 km2), Csehország (78.871 km2) területét, megkapnánk azt a területet, amit Magyarország minden második lakosa adna vissza.
Másként: ha minden második magyarországi lakos bedobna egy zöld övezetbe 11 hektárt, az akkor létrejövő „Zöld Birodalom” az alábbi országokból állna össze (516 038 km2):
- Magyarország
- Szlovákia
- Ausztria
- Szlovénia
- Horvátország
- Szerbia
- Romániából Erdély
- Csehország
A maradékból, még hozzá csaphatnánk Montenegro területét is.
Persze, ez megint csak játék a (túlságosan nagy) számokkal.
Nézzünk jóval reálisabb esetet is, amikor csak minden századik magyar állampolgár gondolja úgy, ahogyan mi: itt az ideje nem elvenni, hanem visszaszolgáltatni területeket a természetnek. Ebben az esetben 10.560 négyzetkilométeres természetvédelmi övezet jönne létre. Ez hozzávetőlegesen akkora terület, mint amekkora Vas és Veszprém vármegye összesen!
Európa legnagyobb nemzeti parkja Erdélyben jön létre, Európa legerdősültebb területén nemsokára, ha minden igaz, melynek területe 2000 km2 lesz. Ha tehát minden századik magyar befektetne egy „nemzeti parkba” 11 hektárt, az így létrejövő nemzeti park Európa legnagyobb nemzeti parkjánál több mint ötször volna nagyobb! Világviszonylatban is a harmadik legnagyobb nemzeti park lenne!
Ha erre gondolunk, már nem is tűnik annyira jelentéktelenül kicsinek a mi privát természetvédelmi területünk.
Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több publicisztika
Amikor a TSZ-k megszűntek a rendszer váltáskor, akkor pl. a mi falunkban a környező földeken évekig nem volt gazdálkodás, mondták is az emberek, parlagon maradtak , felverte a „gaz”. Az istállók is ott álltak üresen, majd aztán aki felvásárolta potom pénzért a földeket, elbontatta őket. Szóval az nem baj, ha pihenni hagyják a természetet. No persze az egészen más, ha a visszavadítás tudatos, mint nálatok, milyen fát, milyen bokrot és hova ültessenek, mi legyen mézelő zóna és hol legyenek a vizes élőhelyek. A mi szüleink birtoka is csak kaszálva volt, a falu közepén nem nézték jó szemmel, ha „nem törődtünk” vele. Azt hiszem az emberek paradigma váltása ez ügyben is akkor jön el, ha a felnövekvő nemzedéket tanítják erre és jobbak, tudatosabbak lesznek mint a felmenőik.
Sajnos, nincs mindenkinek 11 hektárja, amit visszavadíthat. 🙁
Ám akkor is tehet valamit! Hozzájárulhat ahhoz, hogy az ilyen ötletek működhessenek. Adományt küldhet pl. ennek a weboldalnak. Örökbe fogadhat egy vidrát, hogy az élőhelye fenntartható legyen, vagy egy zsilipet, és ezzel hozzájárulhat a vízvisszatartáshoz.
Számtalan lehetőség van rá, hogy sokan tegyünk valamit 11 hektár híján is, és nem is nehéz ezeket megtalálni!