Kicsit durva, ha szárcsa vagy és jönnek a rétisasok
Különleges felvételt készítettek drónnal 2025.02.11-én a lengyel rétisasok vadászatáról a Mazuri-tóhátság vízimentői, akik nem madarászok, és nem is arra utaztak, hogy káprázatos légifelvételeket készítsenek a Mazuri-tavak madárvilágáról, csupán a jégmező minőségét vizsgálták. De belefutottak egy lihogóban gyülekező kicsi szárcsacsapatba, akiket megtaláltak az ott telelő rétisasok, méghozzá csapatosan.
Korábban hasonló jeleneteket mi is láthattunk,
például a Kis-Balatonon, de akár a Balatonon is, főként Fonyód előtt – azokban az években, amikor volt még tél, és a Balaton rendszeresen, többnyire december első felében befagyott. Ez a kilencvenes években volt rendszeres utoljára. Olyankor nálunk is kicsi lihogókban, a madarak mozgása miatt jégmentes „lékekben” gyűltek össze a télire itt maradt madarak, nálunk is jellemzően szárcsák és récék.
Egy korábbi cikkben ITT írtunk már a fonyódi lihogó csodálatos világáról, és arról is, hogy az ott telelő és tavaszt váró hihetetlenül nagy tömegű tőkés récék élete milyen kalandos. Az ilyen madárcsapatokat ínséges időben hamar kiszúrják maguknak a ragadozók, rendszeresen mennek be a jégmezőn hozzájuk rókák és sakálok, de a legjellemzőbb ragadozó ebben az időszakban a rétisas. Nálunk a globális felmelegedés, a telek szakadatlan enyhülése miatt egyre kisebb az esély arra, hogy ilyesmit lássunk, de amit a lengyel vízimentők felvettek a minap, korábban én is láttam párszor idehaza.
Ez a felvétel is arra ösztönözhet minket, hogy elgondolkozzunk azon ismét, mi is voltaképp az élet és természet rendje. Sajnáljuk persze, szegény szárcsákat, akik víz alá bukva próbálják megúszni a támadásokat. Elrepülni azért nem mernek, mert a szárcsa annyira rosszul repül – nem is szeret repülni –, hogy sok helyen, például az atlanti partvidéken, ha teheti, inkább gyalogol dél felé, semmint felszállna. Hollandiában én is láttam ilyen dél felé gyalogló, sok ezres csapatokat.
Ha egy ilyen esetben a szárcsa „felpattanna” a vízről, a sasok rögtön lecsapnának rájuk, így marad az, hogy újra és újra víz alá buknak. Így is elvisznek a sasok egyet-egyet. Kegyetlennek tűnhet mindez, ugyanakkor tudjuk: a rétisasoknak épp olyan joguk van az élethez és a vadászathoz, mint a szárcsáknak.
Borítókép: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Inkább nem is képzelem el a videó folytatását. A sasok olyan vészjóslóan vették körbe a szárcsákat, mintha azt mondanák: csak idő kérdése! 🙁
Sosem láttam még, hogy ilyen nagy csapatban vadásznának a sasok, csak néha egyet-egyet, pedig az erdészek szerint, nem kevés költ itt az ártéri erdőben. Azért a szárcsák sem hülyék, tudják mikor kell lebukni, persze egyszercsak elfárad egyikük, a leggyengébb lesz az áldozat.