Vízirigó, a hegyvidéki búvár Magyarországon | Kónya Máté megfigyelései
Magyarország madarainak van egy igazán különleges, kristálytiszta vizű hegyi patakokhoz kötődő faja, akit nem is olyan könnyű természetes élőhelyén megfigyelni, hiszen az egyik legritkább állandó madarunk, hazai fészkelőállománya mindössze 1–5 pár. Az évente kétszer költő vízirigó (Cinclus cinclus) lenyűgöző zsákmányszerző technikájáról ismert: úszik, torpedóként bukik alá vagy akár még a vízfelszín alatt is gyalogol, hogy finom falatjaihoz hozzájusson.
Ez a verébalakúak, (Passeriformes) rendjének vízirigófélék (Cinclidae) családjába tartozó faj Európa-szerte, Kis- és Közép-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában, az Atlasz hegységben honos. Nyugat- és Közép-Európában, így itthon is a Cinclus cinclus aquaticus alfajjal találkozhatunk.
Magyarországon
az utóbbi években a Bükk tiszta vizű patakjainál, ritkábban a Zempléni-hegységben, az Aggteleki-karszton és az Alpokalján költött, de nem fészkelő egyedeket a Fertő tónál, a Balatonnál és a Keszthelyi-hegységben is megfigyeltek.
Testhossza 17–20 centiméter, rövid farkát gyakran felcsapva tartja, szárnyai lekerekítettek, tollazata sötétbarna, torka és melle hófehér színű, lábai erősek.
Röpte egyenes vonalú, szárnycsapásai gyorsak, messzire hallatszó hívóhangja rövid és éles, tájékozódási képessége és reakciókészsége kiemelkedő, ez is sokszor nehezíti megfigyelését és még a tapasztalt madarászokat is próbára teszi.
Mindemellett van még egy érdekes sajátossága: a csontozat.
A napjainkban élő röpképes madarak erősen pneumatizált (üreges, azaz levegőt tartalmazó) csontjaival szemben a vízirigó egyedülállóan tömör csontozattal rendelkezik, ennek kialakulására az evolúciós folyamatok során pedig különleges életmódja miatt volt szüksége. Élőhelyén, a hideg vizű, gyors sodrású patakokban, hűvös klímájú tengerszemekben ugyanis vízi gerinctelenek – bolharákok, kérész- és szitakötőlárvák, csigák, egyéb rovarok – alkotta táplálékát nemcsak a víz felszínén, hanem a víz alatt úszva, illetve a vízfolyás medrének fenekén sétálva szerzi meg, így ez a fizikai bravúr volt szükséges a faj fennmaradásához.
Fészkelőterületét nyaranta a hegyvidéki patakok jelentős vízszintcsökkenése vagy kiszáradása, telente pedig befagyása esetén hagyhatja el, de mozgását sokkal inkább befolyásolja a hőmérséklet változása, így az utóbbi időben a globális éghajlatváltozás.
Magyarországon legtöbbször csak pár kilométert tesz meg
a patak mentén, hogy megfelelő, bővizű területre érkezzen, de elterjedési területének más részein olykor több száz kilométert is vándorolnia kell a zord időszak beköszöntét követően. Ennél többet sosem utazik, ezt már említett anatómiája indokolja, hiszen tömör, nehéz csontozata nem is tenné lehetővé a hosszú távú vándorutak sikeres teljesítését, ugyanakkor a rövidtávú, fészkelőhelyén megtett utakra megfelelő, páratlanul erős izomzattal rendelkezik.
Április és július között általában egyszer, ritkábban kétszer költ. Gömb alakú, fűszálakból, vékony gyökerekből, levelekből és mohából készített fészkét – melybe egy alagútszerű járaton át tud közlekedni – általában gyökerek közé, sziklarepedésekben, hidak alatt vagy vízesése mögött helyezi el. Gyakori, hogy éveken át ugyanazt a fészket használja. A 3–6 tojáson csak a tojó kotlik, a 12–18 nap után kikelő fiókák táplálásában ugyanakkor már a hím is részt vesz. Az utódok 20–24 napos korukban válnak röpképessé.
Magyarországon rendszeres fészkelő, nem vonuló faj.
Az elmúlt 5 évben (2020.január 1. és 2025. február 1. között) a Madáratlasz Programban (MAP) biztos fészkelésről a következő helyeken van tudomásunk:
- Az Aggteleki Nemzeti Parkban Jósvafő-Aggtelek térségében, kifejezetten a Jósvafői Tengerszemnél és a Jósva-patak mentén.
- A Bükki Nemzeti Parkban Kőkapu-Pálháza és Háromhuta környékén.
- Illetve az Őrségi Nemzeti Parkban Kőszegen.
Az utóbbi időszakban a túlélési rátája csökkent.
Erre a madárgyűrűzési adatokból következtethetünk. Az egy évben meggyűrűzött madarak száma minden évben 10 alatt van, az állomány egyelőre stabil és erősödőnek látszik, de bizonytalan, hogy ez a tendencia meddig tud fennmaradni.
2025. januárjában kétszer is láthattam vízirigókat a Jósvafői tengerszemnél, ráadásul mindkét példány gyűrűzött madár volt. Egyiküket, a tojót, 2024. október 6-án színes gyűrűvel is megjelölték helyben (Huber Attila, az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa). A másik madár adatait a cikk írásakor még várom a Madárgyűrűzési Központtól.
(Megkértük Mátét, hogy amikor megérkeznek az adatok, tájékoztasson minket, hogy frissíthessük a cikkét! | Szerk.) | FRISSÍTÉS: Megérkeztek az adatok IDE.
Úgy tűnik, hogy ezek a példányok telelni érkeztek ide, hiszen ebben az évszakban nagyobb az esély, hogy megfigyeljük őket. A költésükig várnunk kell, ha egyáltalán itt raknak fészket.
A hegyi patakok vízminőségének védelme, vízmennyiségének megőrzése, valamint a fészkelés zavartalanságának biztosítása szükséges ahhoz, hogy ez a ritka és páratlan madárfaj továbbra is része maradjon Magyarország madárvilágának. Emellett mi, természetjárók, turisták, madarászok is tehetünk arról, hogy zavarásunkat a természetben minél inkább visszaszorítsuk.
Korábban több alkalommal is írtunk gyűrűs madarak leolvasásáról. Legkönnyebben a hattyúk láb- és nyakgyűrűit lehet leolvasni. Egyre „népszerűbb” a nyakgyűrűs vadludak leolvasása is. Amiről szintén írtunk, sőt egy alkalommal néhány olvasóval egy kis-balatoni madárszafari során sok nyári ludat olvastunk le mi is, és aztán közzé is tettük, hogy a leolvasott ludak milyen utakon jártak. Ugyanígy akár olyan zsúfolt városi környezetben is mód van efféle tudományos kutatásra – legalábbis hozzájárulásra a tudományhoz – mint amilyen Budapest, ahol a Duna partján ücsörgő sirályok között egyáltalán nem ritkaság a színes gyűrűvel jelölt madár. Ezeket a madarakat leolvasni, adataikat gyűjteni és beküldeni a Madárgyűrűző Központnak szintén remek és tudományos szempontból is hasznos foglalatosság. A budapesti és balatoni sirályok között rengeteg cseh, lengyel, német, esetleg skandináv és balti madarat találni, ugyanezek a madarak aztán tőlünk mehetnek tovább a Földközi-tenger felé. A madáretetőkön is érdemes figyelni a madárlábakat, bár a gyűrűzött cinegék leolvasása általában nagyon nehézkes. Kíváncsian várjuk, hogy Máté másik madara hol kapta a gyűrűt! (Szerk.)
Borítókép / illusztrációk: Wikipédia, Pixabay és Kónya Máté
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Nahát- micsoda kedves madárféle- a vízbe fejest ugró a rövid videóban lenyűgöző. Hihetetlen ahogy megáll a lábán a sodrásban és még az ennivalót is el tudja kapni.
„erősen pneumatizált (üreges, azaz levegőt tartalmazó) csontjai voltak- amit tömörré alakított az adaptáció- nem is hiszed mekkora gyógyító alapelvet muttanak ezzel ezek a csodás lények. Az emberek életében a csontritkulás, amikor elfogy a csontállomány és a helyén levegő lesz, azt mondják a páciensnek kezdjen el sétálni amennyit csak bír. Szóval evolúciósan van így- fel kell kelni a székből a monitorok elől és futni menni, vagy túrázni, vagy csak egyszerűen órákig sétálni. tuti, hogy nem felejtette el a testünk a vizirigó tudományát, hogy stabilizálja a csontjait. Nagyon édes ahogy tollászkodik:-)) Ezt a cikket viszem, annyira klassz és tanító jellegű, gratulálok !
Nagyon örülök, ha sikerült ilyen üzenetet is átadnom, törekszem mindig az olvasmányosságra, ismeretterjesztésre és nem baj, sőt, ha néha találunk analógiákat is, hiszen nemhiába a természet lehet a legfőbb példa! Köszönöm a visszajelzést!
Azóta „ismerem” mióta Cen’ erdélyi útja során talált és lefényképezett egy vizirigót.
Köszönjúk ezt az informatív, nagyszerű posztot. A tömör csontozatra én is felkaptam a fejem, nyilván ezért tud még gy alogolni, sőt, megállni is a sebes folyású patakokban is
Szépséges, elegáns kismadár.🐦⬛🐦⬛🐦⬛
Nagyon érdekes az is, hogy arányaiban, a madárhoz képest a tüdeje, tüdőkapacitása és -térfogata is nagyobb, hiszen így képes logikusan akár perceket is eltölteni a víz alatt és marad röpképes is. Igazi kétéltűknek érzem a vízirigókat, mindig oda fókuszálnak és alkalmazkodnak a szituációhoz, ahol szükségük van rá! 🙂
Valóban! A természet szépséges csodái.
Mégis olyan kevesen vannak, bár olyan alkalmazkodóvá váltak a törzsfejlődés során, sokoldalúak, lehetséges, hogy a folyók, patakok szennyezettsége miatt vannak nálunk kevesebben, mivel jó indikátorok….
Gratulálok Máté! Köszi a infókat a csontszerkezetéről, így már értem, miért merül olyan jól.
Egyszer láttam Kőkapun, de nem a patakban, hanem a kastélynál a tavon.
Néha előfordulnak tavaknál is, én is ugye most Tengerszemnél láttam őket, mindig a víz tisztaságát jelzik, igazi bioindikátorok! Mellette még gyakori előfordulású helyük Kőkapu és térsége, de aki megtalálja őket, igazi ritkaságot láthat!
Bevallom, a csontozat sajátosságairól én sem tudtam – de mennyire logikus. Így már az is érthető, miért repül mindig a létező legalacsonyabban 🙂 Azon túl, hogy ne látszódjék.
Nagyon kicsi az a mezsgye, ami a röpképesség és búvárkodás közt van, érdekes, milyen evolúciós folyamatok vannak amögött, hogy ezek a madarak ilyen jópofák lettek. Minden bizonnyal egyedülállók lettek! 🙂
Engem az is érdekelne, Máté, hogy láttál már vízirigókat korábban is. És milyen volt az a pillanat, amikor meglettek? Meg amikor sikerült leolvasni a gyűrűszámokat. tényleg szólj azonnal, ha megérkeztek a második madár adatai is.
2025 első ajándéka volt a természetnek, hogy ugyanitt láthattuk őket, január 12-én. Már régóta kerestük őket, míg végül a pontos időponttal és helyszínnel segítettek nekünk az Aggteleki Nemzeti Park kollégái, de így is keleltt hozzá szerencse és szemfülesség, hogy megtaláljuk őket. Szinte leírhatatlan, mit éreztem, amikor végre sikerült megtalálni őket, a legutóbbi, a két gyűrűs madár, méghozzá fotókon is, leolvasott gyűrűkkel, olyan csoda, amiről még a tapasztalt madarászok is csak álmodhatnak!
De tök jó ez a cikk! Milyen kis érdekes madár. Nem semmi, hogy pont megtaláltad a gyűrűs példányokat. 🙂 Nagyon kíváncsi vagyok az adatokra.