Csak így tovább: 6 éve nem volt ennyi házi veréb a birtokon!
Pár napja úgy tűnt, amikor a házi veréb újabb előfordulásáról számoltam be, hogy ez lesz a jövő: miután 2018-ban jártak itt utoljára csapatosan házi verebek, évente egy, esetleg két alkalommal látok egy-egy példányt, jó eséllyel valamikor karácsony környékén, amint 2023-ban is (ITT), és ennyi. Ennek ellenére bármikor felbukkan egy házi veréb a birtokon, feléled újra a remény is.
Persze azok számára, akiknél ebben a pillanatban is százával zajongnak a házi verebek, elképzelhetetlen ez az állapot, s alig érthetik, miről írok. Miért írok blogot minden házi verébbel kapcsolatos megfigyelésemről. Nekik mondom: én itt 2018 óta olyasmit élek át, amit sok madárbarát szerte Európában, főként a nyugati „végeken”, hisz egyes források szerint az utóbbi évtizedekben Európából több mint 200 millió (!!!) veréb tűnt el. Sok területről a házi veréb gyakorlatilag kiveszett.
Épp a napokban éltem át, a fotók letöltésekor, hogy pontosan olyan boldogság, épp olyan forró izgalom jár át a házi veréb-fotók leöltésekor, mint amikor mondjuk tavaly a zsezsékről lőttem fotókat. Rácsodálkoztam arra is, hogy a hím házi veréb mennyire szép! Nem kellene ennek így lennie, hogy rétisast már könnyebben fényképezek itthon, mint házi verebet, de így van.
Viszont remek hírem van.
2018 és 2024.12.04. között évente 1-2 megfigyelés volt csak, és maximum két példány. Ellentétben a mezei verébbel, természetesen fészkelésre sem sikerült visszacsábítani a házi verebet. Ezért aztán 2024.12.04-én rendkívül boldog voltam, amikor ebben a szezonban már második alkalommal jött a ház terasza elé a mezei veréb-csapattal egy hím házi veréb. Gondoltam, ugyanaz a példány, aki pár nappal korábban is. Csakhogy aztán felbukkant egy tojó is! Kisvártatva újabb hím jött, és aztán megint egy tojó.
Nem győztem fotózni az előszobából, bár a fényviszonyok a lehető legrosszabbak voltak. Olyan vastag felhőréteg volt fölöttünk, amilyen vastag csak lehet, szürkületi félhomály volt egész nap, de nem is ez volt a lényeg. Mindössze dokumentálni akartam, hogy még ha szerény növekedést is, még ha olyan növekedést is, ami sokak számára értelmezhetetlen, hisz az ország nagy részén még kifejezetten gyakori a házi veréb (körülbelül 800.000 pár él), szóval dokumentálni akartam, hogy valamicskét léptünk előre házi veréb-ügyben is.
A dolog azonban nem állt meg ennyiben.
Újabb hím jött, és újabb tojó, s végül összesen 4 tojó és 3 hím házi veréb gyűlt össze a terasz előtt. Ez már egy kis csapat. Ennél sokkal többen 2018 márciusában sem voltak. Akkor is maximum 10-12 házi veréb járt az etetőre.
Ez nagy öröm, hisz nemcsak arról van szó, hogy végre visszatért a házi veréb az etetőhelyre, hanem csapatosan is észleltem. Így talán nem reménytelen a visszatelepítése a birtokra. Az is igaz, hogy a házi veréb nem kedveli annyira a mezei verebeknek alkalmas B-odúkat, neki inkább a külön házi verebeknek készített telepes odúkolóniák a legjobbak. Leginkább pedig épületek kúpcserepe alá szeretnek építkezni, és igényli a nyílt területeket is, lehetőleg rövid füves gyepekkel.
Először is: legkönnyebben azt orvosolhatnám, hogy nincs egyelőre kifejezetten a házi verébnek szánt odútípus. Igaz, tavaly létrehoztuk a 100 odúból álló Jászmaróti odútelepet, de a házi verébnek való odúkolónia már nem fért bele. De nem árt elgondolkodni azon is, hogy valahol a Kisrét-Hospoda-Őskökényes háromszögben felállítsak valami székelykapura hajazó szerkezetet, amin egyrészt kialakíthatnék a házi verebeknek kúpcserepes féltetőt-fészkelőhelyet, ráadásul egy ilyen alkalmatosságon próbálkozhatnánk a molnárfecske megtelepítésével is.
Idő van még, de addig is két dologra kell odafigyelni:
- Egyrészt folyamatosan biztosítani kell a házi verebek számára az élelemforrást (a mezei verebeknek és citromsármányoknak egyébként is),
- másrészt sürgősséggel meg kell rendelni 1-2 házi veréb-telepet, amiket 2-3 héten belül ki is kell helyezni, hogy az etetőre járó házi verebek hamar felfedezzék.
Unatkozni ezentúl sem fogunk.
Ja és figyelni kell az etetőhelyek madárvilágát, jóval intenzívebben, mint eddig, csak épp igen nehéz erre elég időt szánni. Próbálkozni és küzdeni azonban mindig lehet. Kell is, főként, ha olyan extrém esetekbe is belefutunk – bónuszként –, amibe másnap (december ötödikén) futottam bele, amikor is ehhez a cikkhez letöltöttem az új házi veréb-fotókat. Amikor egy pillanatra úgy felment az adrenalinom, hogy kis híján megint infarktust kaptam. Amikor olyan madarat pillantottam meg a verebekről lőtt képeken, amit soha azelőtt nem láttam.
De ez már egy másik sztori.
Forrás: MTI | Borítókép / illusztrációk: Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
