A tamariszkuszposzáta (Curruca mystacea) Magyarország legújabb madárfaja!
Emlékezetes nap lesz sokaknak 2024. november 1.
„A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkuszposzátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban előfordult.” (Forrás: Facebook)
Legalább két szempontból érdekes a tamariszkuszposzáta megkerülése.
Természetesen azon túl, hogy mindig örülünk, ha új madárfaj bukkan fel Magyarországon. Korábban is írtam madárritkaságok kapcsán, hogy alapvetően kétféle ritkaság van. Vannak olyan fajok, melyekre számítunk, akiket esetleg tudatosan is keresünk, mivel vonulási útvonaluk közelében fekszünk, vagy elterjedésének határán. Az ilyen fajok elcsellengő egyedeiből várhatóan előbb-utóbb szem elé kerül egy-egy példány. Hosszú a sor, de ilyen volt például a szirti fecske vagy a lazúrcinege. S van olyan faj is, ami szintén ebbe a „várt” kategóriába sorolható, de még nem került meg, ilyen például a citromcsíz.
A másik csoportban olyan fajok vannak,
akikre „épeszű” madarász, de még egy nekivadult tvícser se igen számít. (Tvícsereknek a madárritkaságokra utazó terepi madarászokat mondja a madarászszleng.) Ezek olyan fajok, melyek rendkívül messze élnek tőlünk, mozgalmaik sem érintik a környékünket, így felbukkanásuk nálunk egészen valószínűtlen. De azért ebbe a turbó unikális csoportban is találunk pár fajt, ilyen volt annak idején a kínai üstökösgém a Hortobágyon (amit volt szerencsém látni is) vagy hogy frissebb fajt mondjunk: a trombitás sivatagipinty.
A tamariszkuszposzáta felbukkanása szintén mellbevágó,
mert ez utóbbi csoportba tartozik. Elterjedésének nyugati határi messze esik tőlünk, ráadásul vonuláson még keletebbre vonul (lásd az eBird térképét!). Ha valamikor mégis volna halvány esély a felbukkanására, akkor inkább tavasszal, nem pedig november elején. A befogott fiatal madár talán már jóval korábban, a nyárvégi déli áramlatokkal kóborolt fel Európába, és azóta kering errefelé, mígnem végül fennakadt a szegediek hálóján.
Ritkaságát mi sem mutatja jobban, minthogy egész Európában mindössze két alkalommal került elő eddig, így a szegedi a harmadik európai adata is.
- Először Olaszországban került elő 2007-ben,
- másodszor pedig Görögországban Leszbosz szigetén 2012-ben,
- harmadszor 2024-ben Szegeden.
Másik érdekesség, hogy egy közeli rokona, a kucsmás poszáta, mely a Földközi-tenger partvidékén a mediterrán bozótosok jellegzetes poszáta-faja, és amit csupán 5 alkalommal bizonyítottak Magyarországon, nemrégiben szintén felbukkant Kiskőrösön (birding.hu), ahol heteken át számos megfigyelő látta.
A madárritkaságok felbukkanása mindig hírértékű,
és némiképp érthető is a ritkaságok iránti vonzódásunk, de általában az ökológiai / tudományos jelentőségük jóval kisebb, mint hinnénk. Egy új faj bizonyításánál nagyságrendekkel fontosabb, hogy egy veszélyeztetett faj fészkelő állománya stabil marad-e, vagy akár az is, hogy esetleg egy olyan egykor gyakori faj, mint a kerti rozsdafarkú vagy a fogoly állománya tovább csökken-e. Ugyanígy az élőhelyekre gyakorolt hatása révén, nagyobb a súlya annak is, hogy miután annak idején majdnem kiveszett a holló, ma már kifejezetten gyakori.
Ugyanakkor a globális felmelegedés miatt az utóbbi évtizedben a madárritkaságok felbukkanásának is más a jelentősége.
Az egyre több déli, délkeleti, afrikai eredetű madárfaj felbukkanása lehet a felmelegedés hatása, és némely ritkaság megjelenése előjele lehet akár annak is, hogy a madárfauna belátható időn belül – alkalmazkodva a megváltozott éghajlathoz – jelentősen átalakulhat. Nem zárhatjuk ki teljesen, hogy a tamariszkuszposzáta szegedi előfordulása is egy lehet az olyan adatok sorában, melyek a madárfauna radikális átalakulását jelzik előre.
Borítóképen tamariszkuszposzáta, de nem egy fiatal (amit Szegeden fogtak), hanem egy ivarérett példány. | Forrás: Wikipédia
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madárritkaság
Nahát, ez nem semmi! Ő nagyon nem nálunk mozog. Tud itt mit enni? Vajon mi van most az izraeli madarakkal?
Persze, van mit ennie bőven, ne aggódj. 🙂
Huhh, ez legalább megnyugtató, ha már szegényke ilyen kis magányos. 🙂
Azt lehet tudni, hogy a másik két alkalommal hol került elő? Magyarországtól keletre vagy nyugatra?
Jó kérdés, kiegészítettem vele a cikket! 🙂
Köszi! 🙂
Csak kíváncsi voltam, hogy járt-e tamariszkuszposzáta tőlünk nyugatabbra.
Az elterjedésének keleti határa tényleg nagyon messze van ( kina) de azért annak a nyugati határa sincsen közel !
Köszönöm, vettem az adást, javítottam 🙂