Nem vagyunk normálisak, 40 fokban utazunk és kaszálunk
De muszáj. Eszement sok feladat áll előttünk augusztusban, annak ellenére, hogy a szárazság miatt a rezervátumban a megszokottnál kevesebb a munka, mert hiszen minden elcsendesült. Így is, ahogy megyünk ki a nyárból – még ha a hőmérséklet alapján nem is – fogy az időnk, és bizonyos munkálatok vészesen csúsznak. Ezért kell, ha csak egy mód van rá, a negyven fok ellenére is nekiállni pár dolgoknak. Az idén teljesen felújított Angolkertet például két okból sem hagyhatjuk magára. Egyrészt, később, amikor normálisabbak lesznek az időjárási viszonyok, nem jut majd idő rá, mert akkor már a völggyel és a vizes élőhelyrevitalizáció folytatásával kell törődni.
Másrészt azt sem hagyhatjuk, hogy invazív növényfajok előretörjenek. Ezért tegnap reggel erőt vettem magamon, és némi kockázatot is bevállalva, röpke két órán át kaszáltam. Az Angolkertben ez nem igazán probléma klimatikus szempontból, mert hiszen a kert 80 százaléka szinte teljes árnyékban van egész nap. Igazán érdekes élmény egy ilyen hőhullám közepén is odakinn, a félig már megfőtt tájban dolgozni.
Nemrégiben arról is írtunk,
hogy lesznek fotós túráink ismét, mert szeretnénk növelni a Cenweben a saját fotók arányát (régen szinte csak saját képek voltak az oldalon, igaz, akkor nem is működtünk még hírmagazinként). Most hajnali négy óra van, körülbelül 20 perc múlva indulunk egy útra. Azért ennyire korán, hogy a legnagyobb forróságból a lehető legkevesebbet kapjuk. Természetesen nem tennénk a hőhullám idejére fotótúrát, ha csak ez az út nem volna aktuális és halaszthatatlan. Olyan, amit épp most érdemes és kell megejteni. Reméljük sikerrel járunk, de egyelőre ennél többet nem árulok el. Ha a technika is engedi, akkor valamikor délelőtt élőben is bejelentkezünk a Facebookon.
Mara pedig tovább gyakorolhatja az utazó-magazin lét trükkjeit. Igyekszünk menetközben is posztolni a Cenweben, hiszen most rengeteg a hír, történelmi hőséget és napokat élünk. Marának egyébként van ebben némi gyakorlata, ő viszonylag gyakran szerkeszti a magazint vonatról vagy buszról, én csak nagy ritkán.
Ma igyekszünk minden labdát egyszerre tartani a levegőben.
Kedves támogatóink passzív-agresszív kérésének engedve 😊 ma is hoztam egy novellát, méghozzá egy vadiúj, rohadt hosszú, eddig publikálatlan Fonós opuszt – csakis a klubtagoknak. Hogy legyen mivel hűsölni, elbújni a lakás mélyén a hőkupola nyomása alatt. Holnaptól pedig olyan történik, ami még soha. A klubtagok megkapnak egy teljes (eddig publikálatlan) kisregényt folytatásokban a hőhullám idején (most úgy tűnik, eltart a jövő hét végéig). Nekünk meg most nyomás, Mara már készül, én is öltözök, s aztán hajrá, ki az útra, bele a fülledt hajnalba…
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több cenweb
Itt vagyunk Siófoknál. 🙂
Sejtettem, hogy Cen’ ezt nem hagyja ki semmiképp, és meg akarja örökíteni a Balatont most, ebben az állapotában is.
Vigyázzatok magatokra! Izotóniás víz, meg minden!
„passzív-agresszív kérés” – mi volt abban passzív agresszív, hogy megírtuk- szó szerint , hogy szívesen olvasnánk tőled. Ibolya is és én is. Ezt most nem veszem magamra.
A tűzes híreknél is azt írtam mennyire oda illene az ilyen témájú korábban már olvashatott novellád.
Hol hangzott el ez a passzív-agressziv kifejezés, Lívia? Bár már csodálkoztam is, általában nem szokta „figyelmen kívűl” hagyni Cen’ a megjegyzéseimet (pl egy hosszabb link Szalay Dáviddal kapcsolatban…, hogy csak egyet említsek)
Szerintem se passzív, se agresszív nem voltam, legfeljebb szerettem volna valamit, ami nem feltétlen ezzel a jelen kritikus helyzettel fúgg össze.
Aki ezt passziv- agresszívnek érezte, annak fogalma sincs a pszichológiához..
Mindenesetre itt és most ismét bocsánatot kérek!
” Kedves tàmogatoʻink passzì- agresdzìv kérésének engedve” enbek a cikknek a végén van.
nem tudom javítani bocs telefonról írtam.
A nyitò kép az ùttal, a napraforgòval és templommal tàvol nagyon ismrős nekem🥰