Zoológia és szerencse | Véletlenül fogtunk egy pettyes gőtét!
Természetesen nem tagadjuk a véletlen létezését. Igen, vannak esetek, amiket a véletlen számlájára írhatunk, viszont, ha feltűnően felszaporodnak a „véletlenek”, akkor tudjuk: itt már másról van szó. Véletlen volt talán, amikor 2023-ban havasi sarlósfecskét (Apus melba) fotóztunk az udvarunk felett, amikor ez a faj a Dunántúlon 100 év alatt összesen 5 alkalommal fordult elő. De már ez sem volt egészen az, mert hiszen sok minden kellett hozzá, többek között, hogy az ember figyeljen a madarakra, tudatosan figyelje a magas eget is, abban a tudatban, hogy a légtérben, nagy magasságban is bármikor bármi felbukkanhat (és végre valóban nem akármi bukkant fel), s az is kellett, hogy fényképezőgép nélkül sohase csellengjen.
Véletlen vagy szerencse lehetett az is, amikor 2024-ben rögtön a kétéltűkutatásaink legelején megtaláltuk a legritkább kétéltűt, az alpesi tarajosgőtét (Triturus carnifex). De ha megtaláljuk másodszor és egy évvel később harmadszor is, az már nem véletlen. És minél több „szerencsés” találkozásunk adódik ritka vagy érdekes fajokkal, annál kevésbé tűnik úgy, hogy mindez szerencse vagy véletlen.
2025 május 14-én olyan esett meg velünk, ami talán határeset.
Aznap fejeztük be életünk legdurvább ebihalmentését, amikor is 342 ezer ebihalat mentettünk át a kiszáradó záportározóból a birtokra. Előző nap kezdtük a mentést, és 14-én fejeztük be. Ekkor már „csak” 2300 ebihalat hoztunk át, akiket a Nagyfűz-víz felső részén engedtünk a vízbe. De mielőtt az utolsó adag ebit is kibocsátottuk volna, mintát akartunk venni az ebihalakból, hogy megtudjuk, milyen fajösszetételű ebihaltömeget menekítettünk át hozzánk. Mielőtt kishálóval kimertünk volna pár tucat ebihalat a vödörből, a nagy gyűjtőüvegbe kellett vizet merni a patakból.
Leguggoltam a vízhez, fogtam az üveget és a part menti sekély részből mertem körülbelül három deci vizet. Amikor az üveget megemeltem, valami úszott benne: egy pettyes gőte (Lissotriton vulgaris). Véletlenül merítettem egy pettyes gőtét is! Bár ez faj a leggyakoribb gőte Magyarországon, a megtalálása mégsem egyszerű, mivel rejtett életmódú, éjszakai állat, és a vizekben is csak a tavaszi szaporodás időszakában van jelen.
A birtokon a pettyes gőte története onnan indul, hogy 2023-ban még semmiféle adatunk nem volt arról, hogy egyáltalán előfordulna a közelünkben. 2024-ben bizonyítottuk az előfordulását először, de a saját területünkről nem sikerült kimutatni. 2025-ben viszont már több mint 60 példányt találtunk a frissen létrehozott vizeinkben! Végül pedig már úgy fogtunk gőtét, hogy nem is akartunk, mintegy véletlenül.
Természetesen szerencsénk volt, és a véletlennek is jut némi szerep abban, hogy épp ott merítettem, ahol egy gőte volt. Ugyanakkor azért ennek az esetnek üzenete is van: „Ha mindent megteszel a gőték érdekében, végül annyi gőtéd is lehet, hogy akár vakon is gőtét meríthetsz a patakból.”
Apró, meglepő, kedves mozzanat volt ez a nagy ebihalmentés végén, ugyanakkor biztatás is a patak és a bioszféra részéről. Apró figyelmesség, kis ajándék, kedves és szívhez szóló üzenet – amit egy hím pettyes gőte hozott.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Még hozzátok sem ért el jelentős eső, de biztos a követekző napokban lesz utánpótlása a vizeiteknek, vígan ellubickol majd a sok béka és gőte poronty.