Ezt is kipróbáltuk: zeneszerzés mesterséges intelligenciával
Sokáig minden év végén összeírtam azt az 50 (olykor 100) dolgot, amit korábban nem csináltam még. Ennek régen az volt az oka, hogy szerettem volna magamat figyelmeztetni minden év végén: nem szabad megállni, beleszuvasodni a megszokottba. A kopott metódusokba, rutinszerű munkákba, kényszeres tevékenységekbe, idejétmúlt tudásokba – mindig muszáj belevágni olyasmibe is, amihez egyáltalán nem értünk; amiről addig semmit sem tudtunk. Azt láttam ugyanis korábban, hogy azok az emberek maradtak idősen is frissek, okosak, mozgékonyak, elméjükben, lelkükben, sokszor testükben is egészségesek, akik egész életükben bátrak voltak, és folyton folyvást elhagyták a komfortjaikat. Akik mindig felülvizsgálták a világot és önmagukat, akik állandóan mozgásban és mindig újabb és újabb vállalkozásokban voltak.
- Akik elsősorban önmagukat művelték és nem a szomszédjukat.
- Akik leginkább önmagukat kényszerítették változásra, és nem másokat.
- Akik a maguk példájával és nem szózatokkal bírtak rá másokat fejlődésre.
Ők voltak azok is, akiken nem hatalmasodtak el téveszmék.
És ők voltak azok, akiket nem tudtak átverni közéleti szélhámosok. Ők voltak, akik egyfajta éberséget és tisztánlátást nem vesztettek el a másodperc erejéig sem.
Míg ugyanakkor a többség viszonylag hamar megkeresi a magának komfortos és több-kevesebb sikerrel kecsegtető működési módokat, abba többnyire már korán, valamikor a fiatal felnőttkor elején beleáll, aztán úgy marad. Ez tunyává tesz szinte mindenkit, ez korlátolttá fabrikálja egy idő után a legígéretesebb elmét és tehetséget is; ez az opportunista döntés a többség köré hamar fúj buborékot, ahonnan aztán – a valóságot, a valóság rétegzettségét már nem látván – ezrek és tízezrek osztják az észt, ítélkeznek mások felett; anélkül, hogy volna bármiféle merítésük a világ ezerszín óceánjából.
Ez az elhülyülés biztos útja, amit változó mértékben, de a populáció nagyobbik része vakon és boldogan követ.
Ezt én szerettem volna, és szeretném elkerülni.
Ez valami okból különösen taszít. Ettől mindig is féltem. Meg is tettem, és meg is teszek – azt hiszem – mind a mai napig mindent, hogy ne tunyuljak el, hogy ne tagozódhassak be nagy kényelmesen a saját életvitelembe (másoktól kapott, sorozatgyártott életszemléletbe, ideológiába még úgy se); hogy mindig legyenek változások, opciók, kihívások; olyan területek, ahol csak a fejemet vakargatom, s azt sem tudom, hol fogjak bele. Régebben akár új szakmákat is kitanultam, legutolsónak a laminált padló lerakása volt ilyen.
Listát már nem írok az újdonságokról,
mert ezt a működésmódot egy ideje annyira fullban nyomom, hogy efféle listázásra sincs idő. Csak egyet említek: 2025-ben tanultam meg drónnal repülni és filmezni. De sok más is volt itt. A vizes élőhellyé alakulásunk százával hozta az olyan dilemmákat, feladatokat (például alapvetően mérnöki feladatokat), gondokat, amelyeknek megoldásához egészen újszerű gondolkodásra volt szükség – és nem kevés bátorságra, hisz gyakran nem tudtuk, hogy egy-egy átalakításunk következménye egész pontosan mi lesz. Sokszor kellett improvizálni, mondjuk amikor először kellett megakadályozni, hogy egy áradás elvigyen több mint félmillió ebihalat. Tényleg nincs – egyelőre – értelme megint listázni.
Napi szinten akadnak új problémák, napi szinten kell olyasmit megtanulni, amiről korábban nem tudtunk, de ez jól is van így. Évtizedek során sikerült végleg egy olyan létformába belekormányozni magamat, ahol már lehetőség sincs arra, hogy ne jöjjön velem szemben minduntalan valami zsír új.
Természetesen nemcsak az offline, hanem az online tér is
rengeteg kihívást állít elénk. A Cenweb, és a rezervátum eredményeinek feldolgozása, kommunikálása. Ebben állandóan megyünk előre, állandóan új utakat és technikákat keresünk. Időnként olyan eszközökkel is ismerkedünk, amire az olvasóink talán nem is gondolnának. A drón bevetése vagy a vadkamerákból álló hálózat kiépítése logikus, ha csak egy kicsit jobban meggondoljuk: szükségszerű; de akadnak olyan próbálkozásaink, kísérleteink is, amelyek nem ennyire kézenfekvőek. Ilyen a zeneírás is.
A mesterséges intelligenciát már az első pillanattól használjuk.
Megkockáztatom, a Cenweb volt az első hazai magazin, ami használta. Mi ebben nem veszélyt, hanem lehetőségeket látunk már az első pillanatban is. Ez csak megerősítést nyert az utóbbi évben. Hadd hivatkozzam csak arra, hogy például a kis drónunkban dolgozó AI mennyi segítséget jelent! Képeket is generálunk régóta, ez is sokszor segít a Cenweb szerkesztésében. Legutóbb pedig a zeneírás területére is bemerészkedtünk.
Gyermekkoromban egy ideig én is tanultam zenét (zongorát), egy második körben gimnazistaként is zongoráztam, és egész életemben kulcsszerep jutott a zenének a mindennapjaimban. Ebben a pillanatban is, amikor ezt a posztot írom, zene szól (most éppen egy könnyed újévi jazzt hallgatok). Sokszor készítünk olyan videókat, ahol csak feliratot és zenei aláfestést rakunk a klip alá.
2025-ben elkészült az első kísérleti zenénk is.
Ez amolyan Cenweb ajánló, ami még sok sebből vérzik, de örökre kellemes emlék marad, mivel ez volt az első alkalom, hogy kicsit mélyebben másztunk bele a mesterséges intelligenciával történő zeneírás bugyraiba. Később ezt a számot talonba tettük, az emlékek közé, mert ez így, ebben a formában még nem sokra jó, de az év végén már születtek olyan darabok is, amelyek egész vállalhatók, és amelyekből 2026-ban klipek is készülhetnek.
Van például egy tökéletesen kész darabunk a vízmegtartásról, csak a megfelelő alkalomra (időjárásra) várunk, hogy forgathassunk hozzá videókat is (ezt a számot talán még a klip elkészítése előtt megmutatjuk a klubtagoknak). Tudom, kicsit hülyén hangzik: rock and roll a vízmegtartásról?
A kísérletünk lényege épp ez.
Vajon a mesterséges intelligencia lehetővé teszi-e a magunkfajta számára, hogy szokatlan témákat vigyen el új olvasóközönséghez a zene segítségével? Vannak olyan korosztályok, akiket zenével könnyebb elérni, mint cikkekkel. Sokan vannak, akár idősebbek is, akiket a lehető legjobb és legközérthetőbb cikkekkel sem tudunk elérni, ellenben egy zene, egy jó klip még náluk is betalálhat. Miért is ne próbálnánk ki ezt?
2026-ban valószínűleg többször is találkoztok efféle zenei próbálkozásainkkal. Egyre többen nyúlnak ehhez az eszközhöz, de azért a legtöbb esetben könnyű felismerni, ha egy zenét az AI szülte. A mesterséges intelligencia jobbára a közízlésen nevelődik, ezért, ha „magára hagyjuk”, szörnyen közhelyes és giccses. Szövegíróként például rettenetes és tehetségtelen. Ez is tanulságos.
Ezt a tehetségtelenséget az AI nagy slágeríróktól tanulta!
Bizony. És ha megnézzük a sokak által rajongott dalszövegeket, gyakran elcsodálkozhatunk – régi és új slágereknél egyaránt –, hogyan lehet ennyire pocsék és igénytelen szövegeket írni. Ezerszer több a jó zene, mint az elfogadható dalszöveg. Pontosan ezt tükrözi az AI is. Ezért nem lehet magára hagyni a szövegírásban, mert amit ő alkot, az pontosan annyira hitvány, mint a nagy slágerek és a közízlésnek leginkább tetsző szövegek zöme: vagyis siralmas.
Ugyanakkor a zenei ízlése sokkal kifinomultabb.
Ráadásul az AI néhány kattintással beterelhető olyan műfaji keretek közé, ahol még a zenei frázisok is viszonylag jók. A pop vagy a diszkó műfaj frázisai sokszor elviselhetetlenek, ám a blues, a jazz frázisai gyakran annyira jók, hogy azt is csak nehezen venni észre: ezek is csak frázisok. Ráadásul – ez volt a legérdekesebb tapasztalat az év végi kísérletezések során – az AI-t könnyű olyan progresszív kísérletezésekre kényszeríteni, amelyekre normális esetben halandó embert, zeneszerzőt csak nehezen tudnánk rávenni.
A mesterséges intelligenciától nyugodt szívvel kérhetem, hogy írjon az megadott szövegre olyan alapvetőn blues-alapú jazz-rockos zenét, amiben felbukkannak a funky, a metál, és a klasszikus szimfonikus nagyzenekari zene elemei is; Hammond-orgona, csőharang, szájharmonika, brácsa, hárfa és balalajka is szólaljon meg benne, és az egészet világzenei ambienttel zárja.
Ha ezt egy zeneszerzőtől kérném, elküldene az anyámba.
A mesterséges intelligencia azonban anélkül, hogy kiverné a víz – még csak nagylevegőt sem vesz – rögtön legyártja a kívánt kombinációt három verzióban.
Így is rengeteg munka egy igazán jó számot összekalapálni. A vízmegtartásos opuszunkat körülbelül 350 kísérlet, állítgatás, finomítgatás előzte meg, és ehhez bizony időre is szükség volt; rá is ment körülbelül két és fél napunk. Efféle kísérletezések eredményeit gyakrabban láthatjátok-hallgathatjátok majd 2026-ban. Addig is fogadjátok szeretettel, a bizakodás és jókedv jegyében az első ilyen kísérleteink első eredményét.
Ez egy Cenweb PR-videó zenéje lehetett volna (ha jobban sikerül).
Készült egy második opus is, ahol eljátszunk a gondolattal, hogy mit énekelne nekünk az AI (Optimus), ha önmagáról énekelne, de ezt már egy másik posztban hozzuk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Leonardo AI
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több blog
Ó, de jó! 🙂😮
Én már akkor sejtettem – vagy legalábbis reméltem -, amikor ezt a Cenweb ajánló videót megmutattad nekünk, hogy a zenét az AI szerezte. (Azt elárultad ott, hogy a szöveg a tiéd.) Azt hiszem, ott írtam is ilyesmit hozzászólásban.
Csuda jó dolog lehet ilyesmivel kisérletezni! 🙂
Én azt is kipróbálnám – pusztán csak kíváncsiságból -, hogy milyen könyvborítót tervezne az AI a megadott szempontok alapján a Kalandos télhez. (Ezt is írtam már valahol. 🙂)
Könyvborítót, Edit? Amikor a könyv még a fasorban sincs….
Amiért elpártoltam nagyon sok embertől a szakmában: csúnya lesz- ülnek a kényelmes langyos f””””ban- szóval semmit nem csinálnak ami eltér a megszokott rutintól.
Szuper érdekes kísérlet.
Néha arra gondolok, az Infodemon neve alatt futó cikkeket nem is igazi ember írta, hanem az AI.
Ő vállaltan egy dèmon, nem titkolja 😊
🙂 🙂 🙂
Tépelődtem, hogy leírjam-e…., ez a női hang irritàl. Bocsánat. Már akkor is így voltam vele, amikor először hallottam.
Akkor neked jó hír, hogy a másik két dalt „férfi AI” énekli – és talán kevésbé lesz irritáló 🙂 legalábbis reménykedjünk 🙂
reménykedjünk😊