50 éve nem csillant itt meg semmi | Drónvideók!
Régi helybéliek közül beszéltünk olyanokkal, akik még láttak vizet ebben a völgyben. Olyan embert is találtunk a szomszéd településen, aki gyerekkorában itt tanult horgászni. De mire mi megérkeztünk 2000-ben, itt már nem volt víz, csak egy elgazosodott kukoricatarló. Nem tudjuk pontosan, hogy meddig, de legalább 50 éven át itt nem járt víz. Jó, ha a nagy záporok után pár óráig akadt néhány pocséta. Holott a patakmedret kísérő növényzet arról mesélt, hogy itt régen valóban mocsár lehetett.
25 éve épp azért vettük meg ezt a 11 hektárt, mert az adottságai szinte könyörögtek a visszavadítás után, és szinte kérlelték, hogy adjuk vissza a vizet. Erre mégis sokat kellett várni. Ritka kétéltűfajok felfedezése adott nagy lökést nekünk, hogy 2025. március elsején elvégezzük végre az első „kapavágást”. És bár jelentős sikereket értünk el rögtön a legelején – a kétéltűek elözönlöttek minket –, de aztán jött az aszály, és a víz csak három alkalommal tudott kilépni a rétre. 2025. június hetedike és november másodika között pedig még a patakmederből is sok víz hiányzott.
November másodikán tért vissza a víz
az egyik rétünkre, 24-én pedig végre új rekordot állíthattunk be, és a korábbi réti öntésterület legalább megduplázódott. Nagy boldogság ez nekünk, és továbbra is azon dolgozunk, hogy mire tavasszal megint előbújnak a kétéltűink és visszatérnek a madaraink, még a jelenleginél is több vízzel fogadhassuk őket. Csak legyen elég csapadék a télen és tavasszal!
De máris nagy az öröm. Boldogság végigrepülni egy olyan terület fölött, ahol legalább 50 évig nem csillogott víz, és ahol most lépten nyomon víz kacsint fel ránk a réten, a Melville-fűz alól, az Edward-sánc két oldaláról, a Nagyberekből, és a nád rései közül minduntalan. Nem véletlenül keresi az ember is a víz közelségét, amikor csak teheti. Mi is úgy érezzük, hogy amikor a szemünkbe csillan a víz itthon, és új fajokkal, újraéledéssel kecsegtet minden csillám, minden apró, kéklő fodor, abban a percben bennünk is egy új élet ígérete villan föl.
Köszönettel és a legjobbakat kívánva mindenkinek: Cen’
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Nem tudom hogy, de nekem most ezekről tocsogós foltokról, a bíbic jutott eszembe. Talán ő is lehet majd tavaszi vendég. 🙂
Ez bizony tipikus bíbices hely, csak az a gond, hogy kicsit zárt, erdők veszik körbe, a bíbic inkább síkvidéki jószág. Egyszer amúgy már leszállt nálunk. Egyetlen egyszer 2004-ben. Reméljük, hogy tavaszra valóban tudjuk még növelni a pocséták területét, és akkor esetleg többet is láthatjuk itt – meg hát nagyon hiányzik pár cankó 🙂
Ó, de jó lenne! Nagy kedvencem a pajzsos, amikor udvarol. 🙂 Persze ők ilyenkor is benézhetnének.
Rajna Edit! – Az a baj, hogy távol vagyunk minden jelentősebb vizes madárélőhelytől. Így nekünk nagyon meg kell dolgozni minden vízimadárért. A Hortobágy közelében bárhol lerakok egy vödröt, rögtön a szélére ül egy sirály és beleiszik egy daru, nálunk viszont a légtérben is rendkívül kevés a víziszárnyas. De nincs más hátra, mint előre – növelni kell a csillogó vízfelületeket…
A guvat így is nagy szó, azóta is mindennap halljuk őket. Úgy tűnik, hogy két pár tölti a telet az árasztott nádasban.
Jó, jó, de álmodni szabad, nekem is. 🙂
Sőt, kötelező 🙂 🙂 🙂
Én majd a vízben élő fajokra leszek kíváncsi jövőre, miután beköszönt a jó idő: békákra, csíkokra és csellékre. 🙂
S hátha nem kell majd ebihalakat mentenetek!
Hát arra mi is nagyon kíváncsiak leszünk – már gyakran beszélgetünk arról, vajon milyen lesz a tavasz? Hiszen 2025. elején még nem volt semmi. 2026. lesz az első év, amikor már vizes élőhelyként talál ránk a kikelet, ha minden igaz, annyi vízzel, amennyi itt még az ősi fénykorban is csak ritkán volt. Tényleg izgalmas – és mondjátok meg! Nem fantasztikus, hogy mennyi mindent lehet elérni nem egészen egy év alatt? Persze a támogatásotokkal. Nélkületek állatira nem volna semmi, se Cenweb, se kéklő víz! Erre is sokat gondolunk 🙁
Tegnap mar láttam ezt a csodás drónfelvètelt, ma màr hiába kerestem, eddig! De jó, hogy itt van újra !
Innen màr tényleg csak a bibic hiányzik – meg még jó pàr madár.😊
Ha tudjuk tartani, esetleg növelni az öntésterületet (nemsokára mutatok térképet is a vízállásról és a terveinkről) a békáknak, különösen a levelibékáknak és a gőtéknek adhatunk olyan szaporodóhelyet, amihez foghatót nem láttak itt az utóbbi 100 évben. Őrülten izgalmas tavaszunk lesz! 🙂
úgy legyen!😊
Ez óriási- 50 év után újra csillog és csobog a víz. Az ősforrás is utat kapott, no meg az eső is feltáplálja a jól kigondolt vízáteresztő helyeket. Biztosan jó sok béka lesz. A cankóról először az Alföldön hallottam a volt anyósomtól- piroslábú cankókról beszélt. El sem tudtam képzelni az milyen madár. A folyton „cankózik”- csavarog, össze vissza mászkál mondás vajon kapcsolható ennek a madárnak a szokásaihoz?
Hadd kérdezzem meg – főként a törzsolvasóktól -, hogy a ti szemetek is látja, mennyivel nagyobb területen van víz?
persze, a drónról jól látható, mintha a skót felföld tőzeglápján járnànk.
🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
Te olyan stabilan jöttél- mentél a lápon Cen’, én akkorákat estem volna, hogy ihaj.
A szemem kikéri magának!
Igaz, hogy már nem a régi, és kell a szemüveg, de jól látja, hogy víz csillog a fű között és a nádasban; hogy víz veszi körbe a Melville-füzet, és hogy már csak gumicsizmában lehet elmenni a patakparti sétányon a torkolatig! 🥰
🙂 🙂 🙂 Igen, például a Melville-füzet sosem vette körbe így a víz. Ez gyakorlatilag egy új árasztott rétecske 🙂 Örülök, és bocsánatot kérek a szemedtől 🙂
Azt mondja, hogy megbocsát. 🙂🙂