Egy korszak vége: többé nem lesz vadászat a rezervátumban
Pár napja feladtam egy rejtvényt. Mutattam egy fotót, és azt kérdeztem, mi hiányzik a képről. Azt rögtön eltaláltátok, ha jól emlékszem Szabó Edit alig pár perccel a poszt kirakása után, hogy az Újles hiányzik a fotóról. Arra viszont nem jöttetek rá, hogy vajon hová lett az a magasles. Átkerült, igen, de nem mi mozdítottuk el. Az ominózus napon, 2026 február 27-én a vadászok fogták és elvitték. Hogy hová, azt nem tudni. A környéken nem láttuk a lest. Talán távolabbi vadászterületre vitték át. Nem tudjuk.
Amint azt egy korábbi írásban jeleztem már,
ebben a szezonban, ősztől tavaszig kicsit már zavaró volt a vadászat intenzitása. Soha korábban, 25 éven át ennyire intenzív vadászatot nem tapasztaltunk. Nem a mi területünkön vadásztak, de a rzevátum határától mindössze 100-150 méterre. Mutattunk is felvételt arról, amint a nálunk, a Gímtisztáson falatozó szarvasok összerezzennek a közeli lövés dörrenésére. A vadásztársaságnál vezetőváltás volt tavaly, részint ennek is betudható pár változás. A „területileg illetékes” vadőr, akivel több mint 15 éven át mindent egyeztettünk, aki mindig korrekt volt, és akivel mindvégig termékeny és felhőtlen volt a kapcsolatunk, nyugdíjba ment. Az új garnitúrával nem sikerült felvenni a kapcsolatot, és úgy érzékeltük, hogy a hangnem is megváltozott. A kommunikáció egyértelműen akadozni kezdett. Volt olyan mail, amit szokásunkhoz hűen elküldtünk két vadásznak is, de válasz egyikőjüktől sem érkezett. Zsigert nem kaptunk. Infókat se nagyon.
Vadon Áron, aki korábban kamerával is segített, olyasmit is mondott, amikor felhívtam, hogy miattam kevés a vad, amióta a vadkamerák miatt a területen mászkálok. Az persze egy dolog, hogy épp a kamerákon láttuk, hogy „mennyire kevés a vad” (valójában rengeteg, és épp miattunk, többek között a vizes élőhelyek és a kaszálóink miatt sok a vad), de érdekes ellentmondás, hogy ugyanakkor minden korábbinál intenzívebb vadászat folyt a rezervátum határától 100 méterre szeptember elejétől egészen február utolsó hetéig. Ha valóban kevés a vad, akkor miért épp itt folyt a vadászat?
Akaratom ellenére kétszer is „tönkre tettem” a vadászatot.
Egyszer a rezervátumon belül, amikor a kamerákon láttam idegeneket mozogni a sötétben, és mivel nem jelezték előre, hogy nálunk akarnak vadászni, „rájuk rontottam” az éjszaka közepén lámpával, mivel nem tudtam, kik azok. Ezzel tönkre is vágtam azt az estét. Bocsánatot is kértem, sms-ben is, kérve, hogy legközelebb szóljanak, és akkor nem történik ilyesmi, de erre sem kaptam választ. Másodszor sötétedés után mozogtam a patakparton a kétéltűek miatt, amikor is a túloldalon – mint utóbb kiderült – Vadon Áron vadásztatott. Rám is írt telefonon, hogy tönkre tettem a vadászatot. Később, telefonon beszélve Vadon Áron feltette azt a kérdést is, hogy egyáltalán mit keresek a patakparton éjjel?
Erre azért kénytelen voltam azt válaszolni, hogy azért azt ne felejtsük el, hogy ez az én területem, és voltaképp akkor járok rajta amikor csak akarok. Az utóbbi durván 15 évben a kölcsönösen előnyös és korrekt hozzáállás volt az együttműködésünk alapja, de az nem fér bele, hogy engem kérjen számon bárki azért, mert éjjel a saját területemet járom. Kissé feszült lett a helyzet.
Erre érkezett válaszul, hogy az újlest „összecsomagolták”.
A régi les marad, mert azt benőtte a bokros, és egyébként sem használható már. Lassan összeomlik. Az újles elköltöztetése azt jelenti, hogy a rezervátum területén végleg és teljesen megszűnik a vadászat. Részünkről pedig úgy vesszük, hogy mostantól nem kell magunkat korlátozni semmiben. Például szeptemberben sem, amikor amúgy madártani szempontból fontos volna a patakpartot rendszeresen vizsgálni, a hajnali órákban is, enyhe időjárás esetén még éjjel is az éjszakai lepkefajok miatt. Ezekről a fontos kutatásokról – utólag már fogalmazhatok nyugodtan így: őrült nagyvonalúan – lemondtunk 15 éven át. Mostantól nem fogunk.
Az újles nem igazán hiányzik. Az utóbbi 8-10 hónapban egyszer sem ültem kint rajta. Az egyik verébodúnk az oldalán volt, de ezt átrakjuk egy oszlopra. A les látványa hiányzik kissé, de majd egy verébodútelep kerül a helyére. Magaslesre azért még szükségünk lehet a jövőben, de ezt már másként, mindenkitől függetlenül oldjuk meg. Előbb-utóbb szerzünk saját lest vagy leseket, amiket már szintén a magunk szempontjai szerint állítunk föl.
P.S.: Zilahi Líviának írom, aki valami okból azt hiszi, hogy a vadászok találtak meg annak idején, miután infarktust kaptam. De ők a közelben sem voltak. Valójában másoknak köszönhetem az életemet, elsősorban Marának, és a közvetlen telekszomszédomnak, aki kocsiba rakott és azonnal bevitt a kórházba.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Megdöbbenve és rossz szájízzel olvastam a hangnem változásról, Cen’.
Azért nem olyan nagy tragédia. Részint – azt hiszem – arról van szó, hogy a vadásztársaság régi vezetése kicsit régi vágású, úriemberes vonalat képviselt, ami nekem való. Az újak egy másik generáció, némi rátartiságot is tapasztaltam a részükről.
félrértettél, egyáltalán nem tragédia…, és milyen gyorsan idomulnak a főnökhöz a szervilis beosztottak..!
😯😯
Nos, erre nem gondoltam, bevallom.
Nem emlékszem már rá, hogy hogyan is született meg évekkel ezelőtt az Újles – telefonon meg nincs lehetőség keresni a weboldalon -, de ezek szerint azt a vadászok építették és/vagy ők adták hozzá az anyagot. Mert különben ez így egyszerűen lopás lenne.
(Gondolom, azt azért jelezték neked előre, hogy el fogják vinni, hiszen a terület, ahol volt, nem az ő tulajdonuk.)
Ezek szerint Vadon Áronnal is megromlott a viszony? Nagyon sajnálom! ☹
A les természetesen a vadászoké, ők hozták annak idején, szóval akár el is vihetik. Vadon áron jelezte, hogy majd esetleg elviszik, de konkrétan nem egyeztettek velem erről sem. Azt nem mondanám, hogy megromlott a viszony, de kicsit „hidegebb” lett. Ez azonban nem feltétlenül baj.
Az nem baj, ha nem baráti a viszony, csak legyen korrekt!
A nyugdíjba vonult vadőrrel az volt!
Igen, azt tapasztaltuk, de most már más szelek fújnak, azt írod. A „korrekt” ma már jónak mondható.
Kedves Cen- bocsánat, úgy emlékeztem azt írtad a vadászok éppen arra járkáltak amikor rosszul lettél. Valami más történettel keverem vsz.
Nagyon sajnálom, hogy nem tisztelik a védett területetek. Az öregebb Y generáció lehet elvileg az új vezetés. Vagyis a 40 körüliek, úgy saccolom. Pedig ők még reményteli generáció.Talán meg fogod találni velük a közös hangot.Sajnos az a helyzet a referencia pontok eltolódtak- tekintély tisztelet nincs(más kérdés ebben is mérték), az új generációk egymás referenciái. Szóval azért lehet arra számítani, hogy lesznek az ifjabb korosztály vadászai közt olyanok is akik nem csak a lövésre koncentrálnak. Nagyon régen volt az IPM magazinban egy krimi folytatólagosan aminek „Vadászat” volt a cím- rettentő izgalmas volt, sőt mondhatni jó nagy rettegéssel olvastam. Ott emberekre vadásztak …. Valahol a tiszteletlenség , a másik ember negálása, az is embervadászat. Pocsék idők járnak.