Bajáról figyelik, hogy milyen az űrszemét mozgása a világűrben!
Új műszerek segítik az űrszemét megfigyelését és az ezek által jelentett veszély előrejelzését a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Bajai Obszervatóriumában, a három egyforma távcsővel a 8-10 centiméteres darabok pályáját is vizsgálni tudják – közölte honlapján a felsőoktatási intézmény.
Az űrkutatás hajnalán csak néhány műhold keringett a Föld körül,
a nyolcvanas években néhány száz, mára viszont több mint nyolcezer. Ezek közül csak 4-5 ezer a hasznos, azaz működő távközlési, meteorológiai, katonai vagy titkosszolgálati. Emellett sok a meghibásodott, az inaktív, a kikapcsolt műhold, illetve a fellövések „mellékterméke”, amely mind tehetetlenül sodródik pályáján.
Emellett a véletlen ütközések következtében folyamatosan szaporodik ez a haszontalan törmelék, ennek – az elmúlt néhány évben rohamos növekvő mennyiségét – a tudósok 8-9 ezer tonnára becsülik. A 10 centiméternél nagyobb darabok száma 40 ezere tehető.
A Szputnyik-1 volt a Föld első műholdja, melyet 1957. október 4-én juttattak a világűrbe. Már ekkor arra buzdítottak mindenkit az oroszok és az amerikaiak, hogy ahol csak tudják, észleljék a műholdat és osszák meg a megfigyelt átvonulási pályájáról kapott adataikat az űrközpontokkal. Az egymástól kellő távolságban lévő helyekről egyidejűleg regisztrált észlelési pontok alapján kiszámíthatóvá vált a tényleges térbeli pályája. Az 1958-ban Magyarországról elsőként jelentkezett ilyen megfigyelésekre az akkor még városi tanácsi fenntartású bajai obszervatórium, ahol ettől kezdve egészen 1988-ig egyre szofisztikáltabb módszerekkel és eszközökkel folyt a műhold-megfigyelés.
A munka 35 év kihagyás után indult újra Baján. Az Európai Űrügynökség (ESA) által támogatott EON (European Optical Network) programban 12 állomás vesz részt, az SZTE obszervatóriuma egyetlen magyarországi intézményként.
Az optikai műhold követő hálózat
résztvevői minden alkalmas éjszakán végeznek méréseket, hogy adataikat más állomásokéval kombinálva az ESA előre jelezhesse az esetleges ütközéseket vagy légkörbeli visszatéréseket és megbecsülhessék a veszély mértékét.
A megfigyelések eredményei koordináták és a hozzájuk tartozó időadatok. Ezeket hamarosan egyidejűleg három színben végzett fényesség méréssel egészítik ki az SZTE kutatói. A munkába állított három teljesen egyforma távcső segítségével kapott több színű fénygörbék vizsgálatával a műholdak típusát, alakját, anyagát, forgástengelyét is meg tudják majd határozni.
Ezzel a teljesen automatizált működésű, a lengyel Sybilla Technologies által készített, speciális távcsőrendszerrel még a 8-10 centiméteres űrszemét darabok vagy a közeljövőben felbocsátandó magyar egyetemi cubesat nano-műholdak pályáját is vizsgálni képesek.
Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több űrkutatás
Ha pályára állítanak valamit azt úgy tudom vissza is lehet hozni – bár ehhez működőképesnek kell lennie vsz. Milyen érdekes lenne egy olyan űrhajó ami azért megy hogy takarítson. Azt el sem tudom képzelni hogyan számolták ki a szemét mennyiséget- ha ezt tudni lehet akkor biztosan van megoldás a begyűjtésre is. Olyan ez mint a folyóba dobott szemét, palackok stb- valahol landol majd az összes. Tegnap láttam egy rövid videót Dimitry Ljasuktól, aki Tiszaderzsnél várja az önkéteseket az ott megragadt szemét összeszedésére, ami folyóval érkezik . Lehet a fejünkre hull majd egyszer az égből is a szemetünk.