Így változott meg a Tisza medre a szabályozás után

A Tisza alföldi szakasza évszázadokon át természetes úton formálódott, majd az ember kezdte el átalakítani. A 19. század közepén elinduló folyószabályozások máig érezhető hatást gyakorolnak a Tisza mederváltozásaira, a hordalékháztartására és a vízgazdálkodás lehetőségeire. Egy magyar kutatás most először hosszabb szakaszon és nagy időléptékben, részletes adatelemzéssel vizsgálta meg, hogyan formálta át a Tisza hordalékháztartását az emberi beavatkozás. A BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának a célja az volt, hogy megbízható alapokkal szolgáljon a fenntartható folyógazdálkodáshoz a jövőben.

A kutatáshoz 1838 és 2017 között készült térképeket, a meder keresztmetszeti felméréseit és vízépítési dokumentumokat elemeztek. A mederváltozások vizsgálatát a Tisza magyarországi középső és alsó, mintegy 243 kilométeres (Kisköre és a szerb-magyar határ közötti) szakaszán végezték. A vizsgálatok során három jelentősebb mesterséges beavatkozást definiáltak:

• az 1846-1890 között végrehajtott kanyarulatátvágásokat, amelyek hatására a folyó hossza csaknem 40 százalékkal (!) csökkent;

• az 1930–1960 között épített partvédőművek a folyószakasz 44 százalékán;

• valamint az 1970-es években épített és üzembe helyezett vízlépcsők (Kiskörei Vízlépcső és Törökbecsei Duzzasztó).

Mélyebb és szűkebb lett a Tisza

Mint Török Gergely, a kutatócsoport tudományos főmunkatársa elmondta, a Tisza a beavatkozások hatására egyre mélyebbre ásta magát: átlagosan 1,2 méterrel alacsonyabban helyezkedik el a meder legmélyebb pontjait összekötő vonal, mint 1890-ben. Emellett a mederszélessége is jelentős változáson ment keresztül: a 20. században a kezdeti átlagos 203 méteres szélesség mára 126 méterre csökkent, ami 38 százalékos szűkülés.

A hordalékmérleg alakulását is megbecsülték, eszerint pedig a Tisza ma már jellemzően nettó hordalékforrásként működik, vagyis a mederből több üledék távozik, mint amennyi érkezik. A mederváltozásokból származó hordalék mennyisége nagyjából az eredeti mennyiség 15 százalékára csökkent, vagyis jelentősen kevesebb hordalékot szállít a folyó ma, mint az elmúlt másfél évszázadban.

Akár magától is kiszélesedhet a meder

Török Gergely szerint a kimutatott trendek arra utalnak, hogy a jövőben a bevágódás miatt a partbiztosítások egyre gyakrabban károsodhatnak. „Ha ezek természetes módon leomlanak, a meder kiszélesedhet, ami helyileg a hordalékhozam növekedését eredményezheti. Ugyanakkor a meder szélesedése kedvezően befolyásolhatja a vízsebességet, valamint hozzájárulhat ahhoz is, hogy az árvizek alacsonyabb vízszinttel vonuljanak le.”

Ezzel szemben, ha a partbiztosításokat helyreállítják, az további bevágódáshoz és mederszűküléshez vezethet. Ez egyrészt az árvizek tetőző vízszintjének emelkedését, másrészt a talajvízszint süllyedésén keresztül a vízháztartási problémák súlyosbodását okozhatja.

---

A tanulmány jelentősége túlmutat a Tiszán:

a kutatási módszer más folyóknál is alkalmazható. A részletes hordalékmérlegek révén pontosabban lehet modellezni az árvizeket, pontosabban meg lehet becsülni a hosszú távú hordalékmozgást és a mederváltozásokat, valamint jobban lehet optimalizálni a beavatkozások helyét és módját. Ez különösen az éghajlatváltozás korában fontos, amikor a vízgazdálkodás fenntartható újratervezése nélkülözhetetlen.

A BME kutatói szerint a kutatás eredményei nemcsak tudományos szempontból jelentősek, hanem a gyakorlati vízügyi tervezéshez is hozzájárulnak. A kutatásnak köszönhetően megérthetjük, mit tettünk a folyóval, és hogyan lehetne fenntartható módon kezelni a vízfolyásokat.

---

Megérkezett Debrecenbe a Tisza vize

Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: hun-ren.hu | Borítókép: Tiszaörvényi Hajóállomás, Tiszafüred, Dimitry Ljasuk/Unsplash

---

---

még több Tisza