Közelítünk a legmagasabb vízszint és az új rekord felé!
Miután november másodikán, öt hónap aszály és szünet után végre megint elindult a víz a gázlóinkon, és egyúttal megjelent a víz a Nagyberek nádasa alatt és a Kisbivalyoson is, magyarán: megint lett öntésterületünk, azóta a vízszint csak finom ingadozásokat mutat. Apadt is pár centit, hiszen volt csapadékmenetes időszak is, de alapvetően szépen tartotta magát, sőt: úgy tűn egy idő után, hogy az intenzív harmatképződésből is képes regenerálódni, és a talaj is képes lassan-lassan telítődni vízzel.
Most a frontra figyel mindenki,
és arra, hová érkezik hó és mennyi. A hegyvidéket már belepte a hó, mi is vártuk egész éjjel, tegnap az etetőhelyeinket is havazásra optimalizáltuk, de nálunk csak szállongás volt. Eső sem esett tisztesen. De szemerkél, szemereg, csepereg, csurog-csöpög, és lassan ázik, nedvesedik minden. Lassan, de biztosan a napokban is emelkedett a víz, tegnapra virradóan és ma is. A mai állapot szerint a víz az Árasztó-gázlónál már kilépett a sétányra, és alig 1-2 centivel van a nyúlgát alatt. Ha tovább emelkedik, akkor először fordul majd elő, hogy a víz átbukik a nyúlgáton. Ennek megfelelően a Nagyberekben is tovább nőtt a víz, a Kisbivalyos jól láthatóan egybefüggő vízfelületté vált, és viszonylag nagy, arasznyi mély a sekélyebb részeken is.
Lejjebb, ahol egy magányos fűzfa áll
az Edward-csatornától pár lépésre (ezt a fát elnevezzük Melville-fűznek, de erről majd később), szintén megjelent ma reggelre a víz. Emlékeztetőül: a legnagyobb, legsikeresebb árasztásunk során (májusban) a Nagyberek vize elérte az Edward-csatornát, sőt – bár csak egy nap erejéig – némi víz már megjelent az Edward-sánc túloldalán, a Nagysásréten. Ha a Nagysásréten megint kapunk egy kis pocsolyát, akkor értük el az öntésterülettel az eddigi rekordunkat. Ám minden esélyünk megvan rá, hogy azt meghaladjuk – esetleg látványosan is!
A következő egy hét végig csapadékosnak tűnik, de ami még fontosabb, szombaton akár olyan jelentős csapadék is érkezhet, ami erős áradást hozhat, hirtelen vízszintemelkedést, ez pedig minden korábbinál látványosabb öntésterülettel ajándékozhat meg minket. Jól állunk tehát, hamarosan kimondhatjuk majd, hogy jobban, mint bármikor, amióta a vizes élőhelyeken dolgozunk (8 hónapja). Ebből az is következik, hogy bármilyen zimankós, téli időjárás érkezik is, a gázlókon kisebb nyúlgátakat kell raknunk, az Árasztó-gázlónál pedig, abban a pillanatban, ha átbukott fölötte a víz, további magasítást kell építeni. Legyen bármilyen időjárás, fagy és viharos szél, sok terepi-fizikai munka áll előttünk a következő napokban. De ez legyen a legnagyobb bajunk, és akkor – remélem, veletek együtt – boldogok leszünk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
„nyúlgát „- micsoda jópofa új év- nem hiszem, hogy létezik még valaki aki ennyire örül ha jön a víz:-)))
Itt nálunk havas eső volt és piszok hideg van, meg jeges szél, – szóval a migrénes ismerőseim eljátszották a nagyhalált előre a borzalmas fejfájásaikkal – ez csak azt jelenti jön egy kemény hideg front.
Itt is kemény téli idő van, mire végeztem terepen (elindult a Motacilla-projekt is -hamarosan írok róla és hozok képeket), ledermedt az arcom, mint a régi szép időben. Vissza is jött a gyermekkorom, amikor egyedül bóklásztam naphosszat az ilyen cudar és nedves szelekben tarlókon és erdőszéleken 🙂
Amúgy én azt szeretném, ha ti legalább annyira örülnétek a víznek, mint én, hiszen részetek van benne, hogy nyolc hónappal ezelőtt egyáltalán belevághattunk ebbe a grandiózus, nehéz, de gyönyörű feladatba. Ha tudnátok, mennyit gondolunk rátok, olvasókra, támogatókra, biztatókra…. 🙂 🙂 🙂
Tudod, hányszor eszembe jut, hogy vajon nálatok mennyi esett?
Elégedett vagy?
köszönet érte 🙂 🙂 🙂
Jó lesz, ha veszel, vagy kérsz egy combcsizmát, mert ha a kamerákat kell menteni, szükséged lehet rá!
Én nagyon örülök, hogy ott is és itt is telítődik a talaj, mert a talajvíz szintja már nagyon lent van nálunk.
Lehet koripálya hamarabb lesz, mint karácsony. 🙂
Itt nálunk – egy délutáni szünettel – kb. éjfél óta esik.
Ahogy a Kisbivalyoson készült képet elnézem, ott most már befolyna a csizmádba a víz.
Ott azért még nem, de a nádasban – ahol jó múltkor barangoltunk – biztos beáznék. Itt ebben a pillanatban is csak hézagosan szállong a hó, de remélem, holnap vagy az éjszaka hoz jelentősebb havat is.
Kedves Nagy Ibolya, igen elégedett vagyok – talán sokszor (távolról) félreérthető az én létezésem akusztikája, és többször is láttam, hogy közületek páran (sokan?) folyton elégedetlenkedőnek érzékel, pedig ez egyáltalán nincs így. Sokszor vagyok elégedett, gyakran önt el az öröm, akár az adrenalin; sokszor torpanok meg, és tudatosítom: ebben a pillanatban maradéktalanul boldog vagyok! Csakhogy az én boldogságom csúcsa az, amikor valami teljesül, s ugyanakkor – a beteljesülés pillanatában szinte rögtön – megpillantok egy lehetőséget, ami továbbvihet; hogy azt gondolhassam: és még mindig tehetek valamit! És még mindig van titok! És még mindig van cél! És még mindig van feladat! (és még élek! 🙂 ) És még mindig vár rám kaland, kérdés, gondolat, és valahol majd egy következő boldog pillanat. Efféle pillanatok füzérén húzódzkodom felfelé az időben, egészen addig, míg el nem érem azt a szférát, ahol már se az időnek, se a húzódzkodásnak értelme nem lesz fikarcnyi sem. 🙂
Néha az ember az útért utazik, nem pedig megérkezésért. 🙂
Valóban töretlen vagy a lelkesedésben és kifogyhatatlan az ötletekből- vagy inkább úgy mondanám a felismerésekből és a tervekből. Csak ne rohannál annyira:-))
Ma olvastam reggel, hogy Jack London ezen a napon, azaz nov.22-n halt meg.
Örök hála és áldás a vadászoknak akik rád találtak azon a szörnyű napon és itt vagy, élsz, dolgozol, tervezel.
Ennyi minden azért nem volt az én ártatlan kérdésemben, de így közel tíz évi „ismeretség” után tudtam, hogy ilyen vagy, ahogy leírtad. 🙂
Más: hangulatos, szép fotó a nyitóoldalon a havas angolkertről.