Végre gyülekezik a telelő citromsármány a rezervátumban!
2025/26 téli madáretetési szezonja szokatlanul gyengén indult. Bár voltaképp már megszoktuk, hogy évről évre egyre kevesebb az énekesmadár. Kisebb hullámzások vannak, de a trend egyértelműen rossz, s nemcsak nálunk, hanem egész Európában. Részint ennek rovására írtuk, hogy bár a sármányetetőt időben, már október elején megnyitottuk, a citromsármányok (Emberiza citrinella) gyülekezése elmaradt. Hagyományosan már októberben növekszik a létszámuk, novembertől pedig jól láthatóan kisebb-nagyobb csapatok verbuválódnak.
Ez az idén látványosan másként alakult.
- A rezervátumban a citromsármányok abszolút rekordja 2000 példány (2002.).
- Átlagos években 150-200 citromsármány szokott lenni december-januárban.
- 2023/24 telén 200 citromsármányunk volt (2023. dec.).
- 2024/25. telén a 100 példány is épp csak meglett.
Ehhez mérten idén,
egészen december 20. környékéig a rezervátum területén tartózkodó citromsármányok száma 5-10 között alakult, ami még a nyári szintet sem éri el. Ez azért is szomorú volt kissé, mert ez lett volna az első teljes téli szezon, amikor vadkamerákkal folyamatosan figyeltük volna a sármánycsapatainkat. De csapatok gyakorlatilag nem voltak. Összesen talán 10-12 napig álltak kamerák a sármányetetőnél, de sármányok csak ritkán bukkantak fel, többnyire 2-4 példány. Ezért sem tettük rendszeressé a vadkamerázást a sármányetetőn. Annak ellenére alakult így, hogy az etetést az etetőhelyre koncentráltuk, épp azért, hogy a kamera elé vigyük a lehető legtöbb sármányt. Mint utóbb kiderült, ez – valószínűleg – hiba volt.
2025. december 11-én szembesültünk azzal,
hogy egy ikerborjas szarvastehén rendszeresen hozza fel a borjait, hogy éjjel a sármányoknak szánt zabot maradéktalanul „felnyalják”. Ez magyarázatot adott arra is, hogyan fogyhatott szokatlanul sok zab, mikor a madarak létszáma kimondottan alacsony maradt. Így tehát a szarvasok miatt a reggeli órákban érkező madarak rendszeresen találtak üres etetőhelyet, így nem alakulhatott ki jelentős gyülekezés.
Ez könnyen igazolható és könnyen belátható,
de akad egy másik gond is, amit inkább csak sejtünk. Miután rájöttünk, hogy a szarvasok a koncentrált etetést fosztogatják, visszatértünk a korábban évekig alkalmazott módszerhez, amikor is nagy területen, az utakon, utak mentén, a „kopár” helyeken, a bagolyboglyák tetején, gyakran 1-2 hektárnyi felületeken ipari méretben etettünk zabbal és aprómaggal, főként vörös kölessel.
Karácsony táján ráadásul akadtak napok, amikor itthon sem voltunk, de az ellátás folytonosságát biztosítani kellett, így a kiszórt mag mennyiségén ismét emeltünk. Az Őskökényest szó szerint körbe szórtuk, körülbelül 200-300 méter hosszan és 5-10 méteres szélességben.
Ez rendkívül nagy és bőséges táplálkozóterület.
A sármányok létszámának egészen hirtelen emelkedéséből arra a következtetésre jutottunk, hogy nem csak a szarvasok miatt maradtak el a nagyobb csapatok. A sármányok talán nem kedvelik a koncentrált etetést sem, ahol ráadásul kis területen kell osztozni más fajokkal, főként mezei verebekkel (Passer montanus).
A sármányok is alkotnak csapatokat, de ezek jóval lazábbak, mint a verebeké. Az egyedek közötti távolságok is nagyobbak. Ha beülnek egy bokrosba vagy elrepülnek, akkor sem zárnak olyan szorosan, mint más magevő fajok. Ezt a tulajdonságukat vélhetően érvényesíteni akarják a földön, táplálkozás során is. Abban a pillanatban, hogy nem pontszerűen etettünk (és ráadásul a szarvasok sem tudták estéről estére eltüntetni az összes zabot), pár napon belül megjelent az Őskökényesben egy 40-50 fős citromsármány-csapat.
2025.12.28-án a sármányok és verebek főként a Kiskarám szélén mozogtak és a Kislejtőn szedegettek, de ekkorra a sármányok létszáma elérte a 120-at. Ez valamivel máris több, mint a 2024/25-ös szint. Ez rendkívüli öröm, mert lassan már keresztet vetettünk az idei sármánygyülekezésére, holott korábban többször is azt írtuk, hogy ami a Hortobágynak a daruvonulás, az nekünk itt a téli sármánygyülekezés.
A fentiekből leszűrve minden tanulságot,
erőteljes etetést végzünk már a Bikafa-sáncon és a Sakál-sáncon is. A mai nappal körülbelül 3-4 zsák zabot hozunk és vagy 10 kilogramm vörös kölest, és az Edward-sáncot, a Nagylejtőt, a Nagysás-rét szárazon álló területeit, meg a gyurgyalagfalat is bevonjuk az etetésbe. Lemondunk arról, hogy a kamera előtt koncentráljuk a sármányokat. Arra koncentrálunk, hogy a rezervátum területének egészén a lehető legtöbb sármány gyülekezhessen és telelhessen. Megelégszünk azzal is, ha majd a madaraknak csak egy részét figyelhetjük kamerákkal. Annál sűrűbben fotózzuk és videózzuk majd őket a napi terepszemlék során.
A minden korábbinál intenzívebb etetéstől azt reméljük, hogy talán elérjük a sok éves átlagot, és meghaladhatja a nálunk telelő sármányok létszáma a kétszázat. Ezt segítheti, hogy jelentős lehűlés érkezik az év utolsó napjaiban, sőt: havazás is jöhet. Az is biztató, hogy a sármányok gyülekezésével párhuzamosan megkerült a szezon első nádi sármánya (Emberiza schoeniclus) is, de erről már – videóval! – egy következő posztban írunk.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
