Just Smith: Ahol élsz és te magad is lehetsz sziget | Videó
Ma a Földön háború zajlik. Nem, nem az orosz-ukrán, és nem a közel-keleti háborúra gondolok. Háború zajlik a bioszféra/bolygó és az elit között. Az emberek pedig ennek a háborúnak állnak – akár öntudatlanul is – az egyik vagy másik pártján. A nem kellőképp fejlett technológia és a nagy embertömeg rossz kombináció, a végkifejlet – ha minden így halad tovább – borítékolható, sőt a borítékot már kibontottuk és a benne rejlő üzenet nem igazán biztató.
David Attenborough az életrajzi filmjében (a Netflixen megnézhető kötelező „irodalom”) arról mesél, hogy milyen volt a biodiverzitás amikor ő fiatal volt és milyen most.
A különbség ég és föld.
Majd a film kétharmadánál mélyen a szemünkbe néz, és megmondja az okot: sokan vagyunk! Itt lettem libabőrös, mert amit eddig is sejtettünk, most kimondta az elit egyik szócsöve, Sir Attenborough! Ezután jön egy hanta a napelemekről és a zéro waste dolgokról, egy csomó olyan dologról, ami nagyon szép, de….és itt meg kell állni. Sok dolog kavarog az ember fejében. Mert miközben tudom, hogy a pet palackot megint bedobtam a többi szemét közé a konyhában (tehát én is hibás lennék), aközben a nagy kibocsátók, az USA és Kína, meg a Ruhr-vidék nemhogy bármiféle lépést tennének a dolgok rendezése érdekében, hanem még abból is visszalépnek, amit eddig elértek(?).
De a bűnös én, a kisember vagyok.
Grétánk persze Boeinggel utazik egyik tüntetésről a másikra, hogy a mi karbon lábnyomunk ellen tiltakozzon, de az én pet palackom okozza a rendszer szintű problémát. Aha….
Miközben nem szeretném a saját felelősségemet elkenni…. Miután a nagyokkal kezdeni valamit nehéz (bár nem lehetetlen), ezért mégiscsak magunk felé kell fordítsuk a figyelmünket.
Mert a következményekkel – bár hatásait lehetne tompítani – már sokat kezdeni nem lehet. Akkor nézzük meg az okokat. Hátha ott több a keresnivaló.
Mert mik is az okok?
Ha végigmegyünk az okok láncolatán, egyetlen „ős-ok” látszik. Minden okok „Ősatyja”, és ez nem más, mint az emberi ego. Ahhoz, hogy megértsük miért az emberi ego az „ős-ok”, látni kell, hogy mi is az ego valójában. A sok tanulmány, ami ezt boncolgatja, végső megközelítésben az emberi egót, egy téveszmének tartja, amibe nagyon be lehet fordulni. A téveszme itt az, hogy „vagyok én és vannak ők”. Miközben a végső valóság egyetemes, aközben az „egy-én” – az egyén – meghúzott egy elméleti határvonalat a saját teste és a világ közé. És miután ezt a téveszmét magáévá tette, elkezdte tapasztalni is. Ebből egyenesen következik, hogy a lehasadtnak látszó szilánk (az ego) a többiektől fenyegetve érzi magát, eképpen elkezdi a védekezési stratégiáit kialakítani, aminek része a felhalmozás és a vágyak vég nélküli kielégítése. A reklámok, melyek a fogyasztást hivatottak generálni, a „nekem jár” és a „lemaradsz, ha kimaradsz”, érzésére apellálva gerjesztik a túlfogyasztást. És ez nyolcmilliárd ember esetében finoman szólva is rossz forgatókönyv. Mert ennyi egót a rendszer nem tud kielégíteni. Figyeljünk alaposan, és rájövünk majd, hogy amennyiben a belső párbeszédeket felfüggesztjük legalább pár percre, ami marad, az a végtelen egység mindennel. Hogy minden kapcsolatban áll mindennel, ősi állapotában.
Sir Attenborough üzenete rémísztő,
mert tudatta velünk, hogy „no mercy”, és a bioszférát meg kell menteni. De miután a tömeg a hibás – hisz szaporodik az istenadta –, ez az üzenet nekünk szól. A robotika lassan olyan szinten lesz, hogy nem lesz szükség sok emberre. A végkövetkeztetést és a megoldások mikéntjének kifundálását az olvasóra bízom, szerintem érdemes gondolkodni rajta és megfigyelni, hogy hol is tart a „nagy terv”.
Erről már sokan mondtak nem is olyan sokfélét!
Ami viszont fontos lesz a megmaradóknak és a természetnek, az épp a kisfilm üzenete, a „Noé-bárkája üzenet”, hogy kellenek „magas biodiverzitású szigetek”, ahol a természet kis élőlényei meghúzhatják magukat és ha az őrület lezajlott, visszanépesíthetik az életteret, melyet az ipari-technokrata társadalom és elit beszűkített vagy elpusztított.
Egyelőre a fajok eltűnése még nem a végjátéknál tart, a végjáték csak épp belátható távolságra került, amennyiben a tendenciák – a gyorsuló tendenciák – így maradnak. (Amit fontos tudni: ha egy faj egyedszáma 400 példány alá csökken, a faj kihaltnak tekinthető, mert a genetikai degradáció már nem állítható meg.)
Egyelőre vannak szigetek, nagy szigetek is, de amit mi tehetünk, hogy a nagyok pusztítása miatt szót emelünk, ezzel növelve a tömegek tudatosságát. És a magunk szintjén – akár „kertnyi szinten” – létrehozunk egy kis kompot annak a pár fajnak, amely épp a mi kis kertünket választja. Ez lehet néhány sün, pár rigó, verebek és cinegék, vörösbegyek és ökörszemek, sőt akár egy nyest család is. Legyünk az élet szigetei! Lehet, hogy egyszer éppen ez fog számítani.
A borítóképet és illusztrációkat Leonardo mesterséges intelligencia segítségével generáltuk
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több bioszféra
Ezt vittem, köszömöm!
Làttam a filmet. A könyvet is megvettem a Fiamnak az életéről.