Tárlat nyílik a magyar plakátművészet első aranykoráról
A szecesszió korszakának magyar plakátművészetét és tárgykultúráját mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria a Bartók Tavasz keretében. Az Élet művészete – Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895-1914) című kiállítás plakátművészeti és reklámgrafikai remekművek mellett megidézi a századforduló szecessziós tárgykultúráját is. Összesen több mint kétszáz könyvet, folyóiratot, valamint iparművészeti alkotást, kerámiát és bútort láthatunk.
Mint Vigh Annamária, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria (MNG) főigazgató-helyettese elmondta, a magyar plakátművészet az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában nemzetközi viszonylatban is maradandót alkotott. A szecesszió az első modern kori, nagy átfogó stílustörekvés volt, melynek követői azt szerették volna, hogy az élet minden területén nyomot tudjanak hagyni. Így az épületeken, a bútorokon és az iparművészeti kulturális tárgyak sokaságán is. A kiállítás során különleges, újszerű városi világ tárul fel. Hiszen már a színházak, a kabarék, a fürdők és a különböző sportesemények világát próbálják megjeleníteni a kiállított műtárgyak.
A műalkotások elsősorban az MNG plakátgyűjteményéből származnak,
de az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum gyűjteményéből is kölcsönöztek alkotásokat
„A szecesszió időszakára eső második ipari forradalom – amely az energiatermelés területén óriási változásokat hozott – új lehetőséget adott az alkotóknak, akik már nemcsak a természetes fénnyel tudtak „játszani”, hanem immár a mesterséges fény adta lehetőségeket is ki tudták használni a közvilágítás révén” – mondta Mátrai Károly, az MVM Zrt. vezérigazgatója.
A kiállításon mintegy 120 plakát szerepel olyan művészektől, mint Rippl-Rónai József, Vaszary János vagy Ferenczy Károly. A neves festők mellett feltűnnek a plakátra szakosodott művészek is, köztük Faragó Géza, Biró Mihály, Helbing Ferenc és Tuszkay Márton. A tárlat a plakátműfaj fejlődését és magyarországi kezdeteit nemzetközi kontextusban mutatja be, szerepeltetve a műfaj legnagyobbjai, Alfons Mucha, Gustav Klimt, Henri de Toulouse-Lautrec, Koloman Moser és mások műveit.
A plakát a nagyvárosi kultúra új műfajaként jelent meg
a 19. század végén Párizs és London utcáin. Színre lépése a nagyvárosi életforma kifejeződése, valamint a tömeggyártás és fogyasztás eredménye volt. A plakát ízig-vérig modern jelenség, a reklám eszköze, ugyanakkor már a kezdetekkor magas művészetként azonosította önmagát, melynek sajátos esztétikája, kiemelkedő alkotói és rajongói voltak.
A kiállított plakátok a legkülönbözőbb jelenségeket (újságok, színházak, kabarék, mulatók és kereskedelmi termékek) hirdetik, így felidézve készítésük korát.
A kiállítás felvillantja a polgári otthonok világát, a századforduló városi éjszakai életét, a kávéházak hangulatát, a városi nők öltözködését, szokásait, a korban népszerű szabadidős tevékenységeket, a gyógyfürdők látogatását és a különleges bálokat is. A plakátok egyik legfontosabb motívuma a nő, aki a legkülönbözőbb szerepekben tűnik fel az öntudatos nagyvilági dámától az éteri múzsáig.
Az október 5-ig látogatható tárlat – amelyet magyar és angol nyelven is megjelenő katalógus kísér – kiemelt szakmai partnerei a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), az MNMKK Iparművészeti Múzeum és a Budapest Történeti Múzeum (BMT) Kiscelli Múzeuma. Kiemelt támogatója az MVM Csoport.
Forrás: MTI | Borítókép: Faragó Géza: A Tungsram wolfrámlámpa plakátja 1912-ben, Forrás: Wikimedia
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kiállítás
Most sajnálom egy kicsit, hogy az Henri de Toulouse-Lautrec, posztereket elajándékoztam a Moulin Rougeról:-))