Szilveszter a Flathead-tónál
Sok emlékezetes szilveszterem volt, de mióta megírtam a Jégvágót, mindig Dan és Téa jut eszembe az év utolsó napján. Az utolsó órákban őket látom mindig, kint a jégen, bent az éjben. Engedjétek meg hát, hogy ezzel a pár soros Jégvágó-idézettel köszönjem meg nektek, amit egy hosszú és nehéz év során tőletek kaptam. Nagyon sokat. Bízva a jövőben, bízva a következő évben, számítok rátok, visszavárlak titeket holnap is, és mint mindig: a legjobbakat kívánom!
….alighanem pont most, ebben az iszony hosszú pillanatban van éjfél, most kiáltják millióan:
– Boldog új évet!
Most ordítja Starbuck:
– Mindenki a ház vendége!
Most gondol Roger és Dick a nagyira; most gondol Barrymore néni Jeffre; most ébreszti a részeg Kazimírt Janette; most bolydul fel a Destination, konfetti száll, akárcsak a Red Dragonban; most emeli poharát Rose, és eszébe jutok egy futó pillanatra; most ad csókot Chieka egy fekete fiúnak; Angelica lakásán ebben a pillanatban akaszt be Unának egy dúsgazdag pali; ebben a pillanatban ír SMS-t Guzmán apám utódjának; pont most koccint a Tahoe-tónál tizenkét ügynök; most áll meg a 66-os út felénél egy piros Musztáng és a műszerfal fényénél egy számomra ismeretlen taggal most koccint Zana; most lép ki, pontban éjfélkor a ház ajtaján Mr. Garlick, és elindul északra; most nyom csókot Stirling egy kislány arcára; most öleli át az asszonyt Thomas Bonow; és most bújik ágyba Debra Warren; most ölel, örül, kiált, csókol, kortyol mindenki, akikről még nem beszéltem; és talán épp most megy át valaki a Golden Gate-en; talán épp most ugrik le; talán most ülnek egy asztalhoz Jack London, apám és Orson Welles.
Most durran ezer pezsgő, köztük a miénk is, fellő a hab és jégre fröccsen, épp rajtam koppan a dugó, akarva se tudom fellőni így, Téa iszik, mint a hattyú, szédülök, te meg azt kérdezed: miért ez a csönd most?, mert testvér, csókváltás után lövik fel a rakétákat, koccintunk mi is, Téa meg én, ülünk a jégen, ezen a mennyei helyen, feljön az első rakéta, dörög az ég, a Hold és minden csillag, Polson rakétái, totál odavagyok, merő parázs a horizontunk, de Téa felől száz üstökös is zuhanhatna, igazad van, meg kell veszni tőled, édes, hozzád dőlök én is, a szemem majd leragad, tart még az ünnep, zeng az ég, zeng a jég is, fölém hajolsz, és mint annyiszor, az elmúlt ezer évben, a hajaddal befödsz.
– Induljunk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
Ez az idézet beszippantott!
El kell olvasnom a Jégvágót! Újra!
Nagyon szép ! Csodás Új Esztendőt!
Mi itt vagyunk, itt leszünk, kitartóan, csak te is legyél itt, Cen’!
Mindketten legyetek itt Marával, mert úgy teljes ez az oldal! ❤🙂