Az Ószövetség
Előző fejezet
A Szentírás és a keresztény ókor
Az Ószövetség – 2. rész
A biblikus történelmi elbeszélés legnagyobb művészi magasságát a Bírák Könyvében és Sámuel Két Könyvében éri el. A hősmonda, amelynek csak szétszórt tagjait találjuk Mózes öt könyvében, itt összefüggő nagyszerűségben áll előttünk. Furcsa, Isten megszállott heroizmus ez, különbözik minden más nemzetétől.
Jellegzetes képviselője Gedeon, aki az ütközet előtt hazaküldi katonáit és Jahve, az éjszaka és néhány fazék és fáklya segítségével győzi le az ellenséget. Milyen magában álló a zsidó Toldi Miklósnak, Sámsonnak félig-groteszk óriás-alakja is!
Sámuel könyvének középpontjában Saul, az idegbeteg király és ellenfele Dávid áll. Dávid a szerencse fia, minden sikerül, amihez hozzáfog, alakját valami titokzatos sugárzó kegyelem veszi körül, még akkor is, amikor nagyon gyenge és emberi.
Sámuel könyvének egyes jelenetei homérosiak vagy talán még Homérosnál is üdébbek, fiúsabban heroikusak, sátorlakók, csillag alatt éjszakázok: így az a jelenet, amikor Dávid a sötét barlangban Saul mellett áll, az nem látja, Dávid megölhetné gonosz ellenfelét, de csak a ruhájából vág le egy darabot.
A prófétikus könyvek az ószövetségi történet középponti alakjainak,
a prófétáknak életét és tanítását tartalmazzák. A próféták fellépése, a Kr.e. VIII—VI. század véres korszaka, az egyetemes vallástörténet egyik döntő fordulata.
A Jahve-vallás addig valószínűleg éppoly nemzeti, törzsi kultusz volt, amilyent az ókor többi népénél találunk, ők állítják a Törvény megtartását a világtörténés középpontjába, ők emelik fel népük vallási tudatát az erkölcsi monoteizmus magaslatára.
Minden logikus érvelés, meggyőzési szándék távol áll tőlük. Isten szól az ő szájukkal, tudásukat közvetlen kinyilatkoztatás útján nyerik és közvetlenül akarnak hatni is, isteni küldetésük tekintélyével, szenvedélyük dinamikájával és jelképes cselekedeteik mágikus szemléletességével: Jeremiás évekig igát hord a nyakán, hogy megjósolja Juda fogságát, Ozeás kéjnőt vesz feleségül, mert Izrael, Jahve jegyese is megromlott erkölcseiben.
A próféták közös, legfőbb mondanivalója Isten: Isten rettenetes, kimondhatatlan, megsemmisítő hatalma. Más nép is nagynak és hatalmasnak tartotta isteneit; de általában nem sokat foglalkozott istene méreteivel és nem is hasonlította össze hatalmát más isten hatalmával. A próféták Isten negatív nagyságának megszállottjai: újra és újra átélik, mennyivel nagyobb és erősebb mindennél és mindenkinél.
Ebből származik erkölcsi állásfoglalástik, a prófétai harag is. Ha Jahve ily mérhetetlenül hatalmas, mekkora ostobaságot követ el a nép, amely gyengébb istenek csábításának enged és ezzel magára zúdítja a féltékeny Isten féktelen haragját! Mélységesen pesszimisták: előre látják Izrael, majd Juda királyságának összeomlását, a fogságot és az elnyomatást. Éppen azért pusztulnak el, mert védekeznek, mert nem bízzák magukat egészen Isten hatalmára!
Isten és a próféták haragját nemcsak az idegen istenek bálványozása váltja ki, hanem az idegen életformák felvétele is. A próféták többnyire vidékről származnak, vagy ha előkelő jeruzsálemiek is, mint Izajás, mindenesetre puritánok és erkölcsi érzésüket az eksztátikus felháborodásig sérti a Város gazdagjainak idegenből hozott fényűzése, urbanitása, amelyet elpuhultságnak tekintenek.
Tiltakoznak a vagyonkülönbség ellen, a gazdagok erőszakossága ellen, szívükhöz csak az anavim,Izrael szegényei állnak közel. Lehet, hogy ezt a vonást csak mi, szociálisan beállított kor emberei érezzük ki ilyen erősen a prófétikus írásokból, de kétségtelen, hogy izzó tiltakozás van bennük a társadalmi igazságtalanság ellen, ez a legfőbb újságuk, ezt hagyják örökül a szentírásolvasó népnek és emberiségnek.
A három „nagy próféta” a zsidó történet egy-egy válságos korszakában működött.
Izajás (szül. Kr. e. 760 körül) végigélte a nagy virágkort Ezékiás király alatt és Izraelnek bukással, Júdának csodálatos megmeneküléssel végződő harcát az asszír birodalom ellen, ő hármuk közül a legnagyobb költő. A bibliakritika úgy véli, hogy művének egy részét nem írhatta ő, minthogy e költemények a babiloni fogság utáni eseményekre vonatkoznak.
Ez a „Második Izajás” , a nagy Névtelen írta a prófétikus könyvek legmegrendítőbb sorait. Jahve vallása itt növekszik egyetemes vallássá, amely az egész emberiség választottjait várja az új, az örök Jeruzsálembe. A Messiás, mint a Fájdalmak Embere jelenik itt meg, mint aki magára vette a világ minden gyászát és gyalázatát. Szent Ágoston méltán mondotta Izajást „inkább már evangélistának, mint prófétának”.
Jeremiás (Kr. e. 650 körül) Jóslásnak, Júda utolsó nagy királyának környezetéhez tartozott, szeme előtt folyt le Jeruzsálem bukása az új-babiloni birodalom elleni harcban, ő a legprófétaibb hármuk közül. Életrajzi és szubjektív kijelentésekben gazdag írásaiból a próféta-sors és próféta-lélek szörnyű feszültségét és tragikumát lehet kiolvasni. A hagyomány az ő nevéhez fűzi a Jeruzsálem pusztulását sirató öt megrendítő elégiát is.
Ezékiel a misztikus hármuk közül. Elragadtatottságában egy ízben hét napig merev-mozdulatlanul feküdt. írásai megdöbbentő látomásokról számolnak be: csodálatos élőlények és forgó kerekek közt jelenik meg az Űr, csonttal telt mezőkön látja a feltámadást.
Vele kezdődik az apokaliptikus, titkos értelmű jelenésekkel foglalkozó irodalom és az eschatológia, a végső dolgok (halál, másvilág, feltámadás) tudománya.
Ezékiel apokaliptikus iránya növekszik tovább Dániel könyvében; a prófétai retorika már el is marad, csak álomlátások és csodák számítanak. Megjelenik a Napok Véne és az Ember Fia, a zsidó misztika hatalmas víziói.
Amint a krisztusi kor felé közeledünk, mind erősebb színekkel, mind irreálisabb vonásokkal próbálja a zsidóság rögzíteni tragikus történetszemléletét, országok és birodalmak bukásának látomásait. Ezeket a késői, Kr.e. II. és I. századból való műveket, mint amilyen Énok könyve, nem vették fel a szentírási kánonba, hanem apokrifeknek, vagyis nem-sugalmazottaknak nyilvánították.
Folyt. köv.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MEK, Wiki
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Köszönöm! Ezzel kicsit foltozgattam a lukas, hiányos tudásom!
Mindig úgy tekintettem a Bibliára, mint az emberiség hitrendszerének – evolúciós termék (Cs.V)- könyvére, túl azon , hogy nem tanítanám a gyerekeknek semmiképpen nulladik órában- ezt mondják a gyerekes munkatársaim. Nagyon nehéz történetek, többnejűség, vérfertőzés, öldöklés, kirekesztés, menekülés- mintha az emberiség sosem tudta volna megfejlődni önmagát s mindig valaminek, főleg a hatalomnak a birtoklásáért történtek volna a dolgok. Sosem tudtam elfogadni, hogy Istennek van kiválasztott népe, aki megmondja mit gondolj, mit érezz, hogyan élj- más kérdés a 10 parancsolat azért megszívlelendő akárhogyan is keletkezett. Erre a csodás bolygó a Föld az összes élőlényével rácáfol- itt van az orrunk előtt és csak észre kell venni. Biodiverzitás alias sokféleség a gondolkodásban is arról kik vagyunk és honnan jöttünk. Csányi Vilmos jun.9.-n a városmajori színpadon előad, már van jegyünk, meg fogom kérdezni mit gondol a Bibliáról. Ebben a cikkben nagyon klassz a rajzos videó.