Szélsőséges aszály | Most már mi is a legrosszabb forgatókönyvvel számolunk!
Semmi jót nem ígérnek az előrejelzések. Körülbelül mára elfogytak a talaj víztartalékai, minden szárad, rohamosan növekszik a súlyos aszállyal sújtott területek nagysága, és talán már csak napok kérdése, mikor lesznek nagy kiterjedésű szélsőségesen aszályos régiók. Esőnek pedig se híre, se hamva. Ugyan, hol van már Medárd? Írtam hetekkel korábban is, hogy a Medárd már jó ideje nem jelent semmit. Régen valóban jött mindig június második fele táján egy csapadékos időszak, amikor több eső esett, mint ősszel, de ez ma már nem így van. És egyre kevésbé van így.
Mégis sokan számítottak rá, reménykedtek benne,
de már június 21. van, és sehol egy csapadékzóna. Júliusig biztosan nem jön már eső, tehát a Medárd kimarad. Sőt: a jövő héttől pusztító hőség érkezik, június 26-ra már 38 fokos csúcshőmérsékletet prognosztizálnak. A hőségben tovább gyorsul majd a párolgás. Az egyre sekélyedő vizek egyébként is egyre könnyebben melegszenek, ráadásul ezeket az egyre könnyebben melegedő vizeket növekvő hőség ostromolja szemernyi csapadék nélkül. Az ilyen többszörösen kedvezőtlen folyamatoknak hála a kiszáradás üteme exponenciális.
Amikor 2025 márciusában végre nekiláttunk – olvasóink, barátaink és támogatóink segítségével! – az első víztestek létrehozásának, alapvetően három forgatókönyvvel számoltunk.
- Ideális esetben bőséges, de nem szélsőséges csapadékot kapunk, és így nemcsak az állandó vizeinket tudjuk szinten tartani, hanem az év egy részében, talán a madárvonulás kezdetétől már (július vége) látványos árasztásokat csinálhatunk.
- Előfordulhat az is, hogy szélsőségesen intenzív zivatarokat kapunk, amely a patakon olyan villámárvizet okozhat, ami kárt tehet a duzzasztásainkban, gázlóinkban is, és ami ellen majd intenzíven kell védekeznünk.
- Végül reálisnak tűnt, hogy lesznek olyan évek (amint eddig is voltak), amikor a patakból szinte teljesen eltűnik a víz. A nagy kérdés az, hogy szélsőséges aszály esetében meddig tartják magukat a vizeink? Mi lesz akkor, ha olyan aszály alakul ki, mint 2022-ben?
Mondani se kell, az utolsó forgatókönyv a legproblémásabb.
Azt a kérdést is felveti: vajon lehetséges, hogy az új víztesteink csak enyhe aszály esetén menthetik meg a környék kétéltűit, vagy súlyos aszály esetén is lehet nálunk szaporulat? Ez lényegi kérdés, mert legyen szó bármely fajról, fontos, hogy a szaporulat ne maradjon ki egyetlen évben sem. Sőt, ha lehet, még a kedvezőtlen években se essen egy szint alá.
- 2025. május 24-én még arról számoltunk be, hogy harmadszor is árasztottunk, és először telt meg vízzel az Edward-csatorna. (Később arról is írtunk, miért vörös a csatorna vize.)
- A vízbőséget egy közepes esőzés okozta, de a hatása mindössze egy hétig tartott, s az Edward-csatornából is durván tíz nap alatt eltűnt a víz.
- Miután a Nagyberekben az öntésterületünk kiszáradt, a harmadik fázisban, június 7-re a Nagypatakból kifogyott a víz. Előző nap még csordogált a víz a gázlókon, ám hetedikén délután már egy csepp víz sem folyt.
Látva a prognózisokat, mi is arra készülünk, hogy az idén a legrosszabb forgatókönyvet próbálhatjuk ki (bár örömmel kihagynánk) a vizes élőhelyeinken.
Új olvasók kedvéért mondjuk el megint:
25 év alatt egy 11 hektáros kukoricatarlóból csináltunk olyan magánrezervátumot, ahol a regisztrált fajok száma jelenleg 1026, és már olyan fajok élnek itt, mint Magyarország legritkább kétéltűje, az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex). Már januárban láttuk, hogy katasztrofális a helyzet a velünk szomszédos kis vizekben (ezek 10 éve rendszeresen kiszáradnak), ezért március elsejével rohamtempóban álltunk neki víztesteket létrehozni a forrásvizeink segítségével. Összesen 20 kisebb-nagyobb víztestet sikerült összehozni, amelyben sikeresen szaporodtak a kétéltűek, és ahol körülbelül 150 ezer ebihalat hagytak hátra a tavaszi barnabékák.
További 320 ezer ebihalat mentettünk ki a szomszédos vizekből.
Árasztást is tudtunk csinálni a rétjeinken, de ebben a pillanatban már a területünk nagy része keményre szikkadt. Így is van még 9 jelentős és stabil víztestünk, így az ebihalak (már akik nem fejlődtek még ki), és általában a vízi élővilág biztonságban van.
Még a változó éghajlat mellett is – legalábbis egy ideig – valóságos paradicsomban élhetnénk, együtt az ökoszisztéma ezernyi fajával, ha ezt az utat sokan választanák. Ha egy ilyen rehabilitációval megindulnánk a patakvölgyben, százával hozhatnánk létre az újabb és újabb tavacskákat, öntéseket, gödröket, duzzasztásokat. Országos szinten ezrével, tízezrével, sőt: százezrével keletkezhetnének olyan kis vizek, amelyek ma már ritkaságnak számítanak.
Paradicsomi állapot volna.
A mi legnagyobb élményünk, hogy a vadon pillanatok alatt reagál a kedvező változásokra. Olyan hamar talál magára, amikor ismét vizet kap, hogy követni is alig tudjuk a változásokat. Azokról a tudományos „közhelyekről” meg nem is szólva, hogyan járulna mindez hozzá a felmelegedés mérsékléséhez, a csapadékmennyiség növekedéséhez.
Nem is értem, miért nem csinálunk kis vizeket tömegével.
Mi sem hisszük, hogy megjönnek a megmentő esők (bár minket nem a kárpátmedencei örökpesszimizmus, mint inkább az okos optimizmus és tettvágy itat át), de azért még reménykedünk. Ha abban egyre kevésbé is, hogy mégis jön csapadék (az utolsó két zápornak már semmi hatása nem volt a patakra és a vizeinkre, csak „a port verte el”), abban viszont még mindig, hogy a duzzasztott szakaszaink bírják majd a strapát. Segít, hogy nagy a vízmélység a patakmederben, és sok az árnyék. Sőt: egyre több. A nádasok felnövekedésével a patakmeder jelentős része egész nap árnyékban van, így kisebb a párolgás. A talajban tavasz óta felhalmozott víz is segít. Úgy látjuk, hogy a kezdeti rohamos vízszint csökkenés annak ellenére is jelentősen lassult, hogy csapadék nincs.
Sajnos nem zárhatjuk ki, hogy rögtön a vizes élőhelyeink első évében megláthatjuk, vajon szélsőséges aszály esetén kiszáradhatnak-e a vizeink teljesen? De ne legyen igazunk, és egyszer csak érkezzen meg az a front, amire oly sokan vágyunk, lehetőleg július közepe felé, hogy aztán visszatölthessünk mindent vízzel, méghozzá szügyig.
Borítókép / illusztrációk: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Úgy értsem, Cen’, hogy a források is elapadhatnak?
Katasztrofális helyzet.😪
Nem, a források nem, és egyelőre a patak is tartja magát. Ma nagy bejárást tartottam, hozok is képeket, meg híreket – és jó híreket! A Kisberek – ahogyan azt reméltük a tervezésnél – rendületlen. A Kisbereknek tök mindegy, hogy mekkora az aszály, a víz egy centit se megy lejjebb. Ma fotóztam is!
Ez vigasztaló, köszönöm.