Kulcsfaj! – széleslevelű gyékény települt be a Kisberekbe…
Többször is beszámoltunk arról, hogy nagy erőfeszítéseket tettünk a vízinövény-világ mihamarabbi megerősödésének érdekében (s fogunk továbbra is). Elsősorban a békalencsefajok sikeres betelepítéséről számoltunk be, elsőként a Kisberekbe, a Pelso-tóra (de észleltük már a szomszédos Forrás-tavon, is ahová valószínűleg dagonyázó vadak vagy récék vihették át). Második körben a Nagypatak vizeire telepítettünk békalencsét, s nem is olyan rég tapasztaltuk, hogy ezek a telepítések is sikeresek voltak.
Ezzel együtt hínárfajokat is hoztunk
invazív fajoktól mentes, közeli, természetes vizekből. És van egy faj, amelynek betelepítése körül nem voltak kétségeink, és mindent elkövettünk, hogy sikerrel járjunk. Ez a faj pedig a széleslevelű gyékény (Typha latifolia), általánosabb nevén „buzogány”. A legnagyobb vizeknél és mocsaraknál a lágyszárú növényzet két legnagyobb tömeget adó, épp ezért legfontosabb faja a nád (Phragmites australis) – ezzel viszonylag jól állunk –, és a gyékény. Mivel ez a két faj alkotja a vízparti, mocsári növényzet javát, a vizes élőhelyek madárfajainak jelentős része ehhez a két fajhoz erősen kötődik. Ezt talán magyarázni se kell – egész csoportok fejlődtek hozzá a nádhoz, így például a nádiposzáták is.
A nád és a gyékény nemcsak búvóhely, fészkelőhely és táplálékforrás, hanem néhány esetben fontos fészekanyag is. Főként Európa legügyesebb fészeképítő-művészének, a függőcinegének (Remiz pendulinus). A függőcinege leggyakrabban vízparti fűzfák lecsüngő ágaira építi remekbe szabott, zacskóforma fészkét, amelynek még bebúvócsöve is van. E lenyűgöző építmény nemezszerű anyaga legtöbbször a gyékény „vattájából” készül. Használ a függőcinege nyárfaszöszt és sok mást is, de legnagyobb örömmel ott telepszik meg, ahol bőséggel találja meg a gyékény buzogányát is. A másik illusztris nádimadár, a barkóscinege számára pedig a gyékény apró magja egész télen fontos táplálékforrás.
Főként e két madárfaj miatt hajtottunk egész nyáron
minden lehetőséget a gyékény betelepítésére. Elsőként a gyakoribb, széleslevelű gyékény betelepítése volt a cél. Találtunk rögtön kiültethető töveket kereskedésekben is, nem is igazán csillagászati áron, de sajnos a kereteink nem engedték meg a vásárlást (bár mennyivel beljebb volnánk, ha erre is futná!).
Itt apró, de fontos zárójeleben jegyzem meg, hogy vásárolhatók olyan értékes, egyébként védett növényfajok is, mint amilyen a széleslevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), amely reliktum, vagyis jégkorszaki maradványfaj sok lápi területen. Bizonyítottan előfordult abban a völgyben is, ahol mi vagyunk – ennek betelepítése (visszatelepítése) természetes úton nem oldható meg, így tehát, az első adandó alkalommal veszünk majd gyapjúsás töveket, amiket kiültethetünk az vizes élőhelyeinkre.
De vissza gyékényhez!
Júliusban körülbelül 20 (!) természetes vadvizet jártunk be nagyjából 70 kilométeres körzetben, hogy felkutassuk a legígéretesebb gyékényeseket, ahonnan majd bugákat hozhatunk „vetésre”. Ahol találtunk tavalyi bugákat (néhol akadt még, például a Kis-Balatonnál), onnan hoztunk bugákat, amelyeknek egy részét beleállítottuk a patakmederbe vagy a Kisberek kis tavainak szélébe. Másutt a bugák vattáját szórtuk bele a vízbe, gyakorlatilag mindenütt, ahol csak hozzáfértünk a vízhez. A gyékény magról történő telepítését három különböző körben végeztük el, a magok szórását újra és újra megismételve.
Bár elszántságunk nem lehetne nagyobb – elvégre két olyan pompás vízimadárfaj megjelenését várjuk a gyékényesek kialakulásától, amiről egy vizes élőhely nem mondhat le –, de úgy számoltunk, hogy a legszerencsésebb esetben is leghamarabb 2026-ban jelenhetnek meg az első tövek. Már ha egyáltalán sikerül a betelepítés.
Ezért rendkívüli meglepetés volt,
amikor 2025. október 14-én váratlanul a széleslevelű gyékény virágzatába botlottunk a Kisberek kellős közepén, pár méterrel a Pelso-tó alatt. Nem valószínű, hogy a júliusi vetésből október közepére már kész növény fejlődhet, amely virágzik is, ám az valószínűsíthető, hogy a vizes élőhellyé alakulásunk mégis szerepet játszhatott a faj megjelenésében – talán mivel gyakrabban látogattak minket vízimadarak, könnyebben hurcolhatták be a magokat. Talán a nedvesebb terület könnyebben marasztalhatott egy átszálló magot. Azt sem vethetjük el, hogy tavasszal a vándorló kétéltűink hoztak magukkal magokat, ami aztán őszre szárba szökkent (az első gyékény-tőtől pár méterre van a Tőzeg-tó is, ahol a birtok történetének első gyepi békái kerültek elő 2025. márciusában).
Ezen a részen volt a legtömegesebb a barna varangyok (Bufo bufo) vándorlása is. Esetleg ők is hozhattak magot. Egy biztos: míg 25 év alatt nem sikerült megjelennie és megtelepednie ennek a növényfajnak, 2025-ben betelepült. Erősen reméljük, hogy a háromszori gyékény-vetés hatására 2026-ban számos helyen bukkan majd fel a patak mentén. Főként azért, mert a vetéseket továbbra sem hagyjuk abba.
Az idei bugákból is hozunk még
a júliusban feltérképezett élőhelyekről, így gyakorlatilag egész télen hordhatja a víz, a magok vándorolhatnak, megtalálhatják azt a helyet, ahol aztán tavasszal megkezdhetik népes gyékény-kolóniák megalapítását. Azt már látjuk, hogy vannak fajok, akik máris látványos betelepülést hajtottak végre. Ilyen például a békaszittyó (Juncus effusus), ami 2025. előtt csupán egyetlen helyen fordult elő, a Kispatak és a Nagypatak torkolatában, ott is – sajnos – nem a mi oldalunkon, hanem a patak túloldalán (egyetlen tő). Az október végi felméréseink viszont már azt mutatják, hogy a patakmederben számos helyen megtelepedett, főként a gázlókon. A gázlók két szélén várhatón akár jelentős szittyósok is kialakulhatnak, ezzel tovább differenciálva egy majdani víznövény-világ szerkezetét és tovább színesítve a hozzákapcsolódó teljes ökoszisztémát.
A gyékény, a „békabuzogány” természetesen – ha és amennyiben elterjed és jelentősebb állományokat is alkot – a völgy, a vizes élőhelyeink egész látképét is átalakítja. Ez egyrészt jól esik majd a szemnek, de akár vizuális ingerként is hathat, például madárfajokra. Főként a már említett és a gyékényekhez kötődő két illusztris madárfajra, a függőcinegére és a barkóscinegére, de például a nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) is jobban kedveli az olyan avas nádasokat, amelyekben gyékény is tenyészik. Mindhárom madár új faj volna a rezervátum madárvilágára nézvést, s még azt sem zárhatjuk ki, hogy idővel a fészkelőink közé kerülhetnek.
Hamarosan ismét gyékénygyűjtő körútra megyünk, hogy megejtsük a késő őszi-téli vetést is.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Buzogàny, meg szittyòs, micsoda emlékidéző szavak. Télen a megfagyott buzogàny szàrakkal, me a kukorica szàrral jéghokiztunk, amikor kiöntött a patak és megfagyott a kaszàlòn a vìz. Mekkora öröm egy ùj növény féle, gyékényes, nàdas, szittyòs együtt, akkor ùgy làtszik igazi madàr paradicsom lesz. A gyapjùsàst hol lehet venni? Még sosem futottam bele egy kertészetben sem.
A kétéltűeknek is rendkívül jó lesz, hogy 2026 tavaszán már sokfelé – ahogy Rajna Edit mondaná – „susnyát” találnak a vízben, és elbújhatnak, petézhetnek. A madárvilág várhatóan 2026-ban fog nagyot robbantani, de bármi történhet egész télen. Gyapjúsásra mi is csak véletlenül és a neten találtunk rá tavasszal. Mostanság nem lehet már kapni, de reméljük, hogy tavasszal megint lesznek eladó tövek. Kerti tavak berendezésével foglalkozó cégek foglalkoznak ilyen fajokkal. Az intenzív telepítésekkel akár évtizedeket is spórolhatunk a rezervátumnak 🙂
Buzogány, de règen láttam!
Nagyon szép lesz, ha lesz, drukkolok!
Még mindig hiszek a drukk erejében, szóval: köszönet!
Na, így legyen ötösöm a lottón. 🙂 Pont csütörtökön gondoltam rá, hogy vajon a nád mellett lesz-e gyékényes is a patakodnál. És ez azért, mert olyan helyen ücsörgtünk itt a parton, egy zsilip csatornájánal, ahol a csatorna egyik oldala nádas volt, a másik oldalon keskenylevelű gyékény. A nád tele volt madarakkal, cinkékkel, ökörszemmel, és még őszapókkal is, a gyékény ritkás volt, és még a lába nagyon a vízben, és még nem bújtak benne madarak. Egyébként nekem nem csak a parti, vízi növények susnyásak, hanem itt a sűrű gyalogakác vagy más néven ámorcserje is. 🙂 Az egy utálatos susnyás. 🙂
Nahát, mikre nem gondolsz! Keskenylevelűt is szeretnénk. Túl nagy kérés volna, hogy amikor buzogányokat látsz, szedjél nekünk? Mindkét gyékényfaj kellene, s ha lehet, ipari mennyiségben 🙂 🙂
Nem fogom elfelejteni. 🙂
A gyékény csak magról szaporítható? Töveket nem lehetett volna hozni és elültetni?
Eszünkbe jutott nekünk is, hiszen például kecskefűz és fehér nyárfa csemetéket tömegével hoztunk tavasszal egy bányaterületről, de a gyékény majd mindig nehezen elérhető, mocsaras területen tenyészik, a gyökérzete mélyre nyúlik, nehéz úgy kiásni, hogy megmaradjon (bár nem próbáltuk), ráadásul a legtöbb helyen védett vagy magánterületen van, ahol nem lehet csak úgy nekiesni ásóval a hadműveleteknek 🙂 Néhány bugát begyűjteni az más, még ha pár helyen a bugákat sem lehet elérni a mocsárban vagy a lápon. 🙂
Így már értem, köszi!
Csak olvasás közben az jutott eszembe, hogy gyerekkorombana falu szélén lévő kanális (csatorna) partján is nőtt gyékény.