Róma hanyatlása és a sztoikusok
Előző fejezet
Ezüstkor – 2. rész
A kor magatartásának gerincét a sztoikus tan adja meg.
Ez az erkölcsfilozófia a vallás útmutatásait pótolja a vallásos élmények iránt kevéssé fogékony késői civilizáció számára, az észszerűség alapján mondja meg, mit kell az embernek tennie élete válságos pillanataiban.
Legfőbb képviselője Seneca.
Seneca*, a kor ünnepelt filozófusa, nem könyvei közt élő tudós, hanem tevékeny államférfi, mint Cicero, kényszerű otiumait, száműzetése, majd kegyvesztettsége éveit használja írásra.
A kor egyik leginkább nagyvonalú embere, nemcsak írói, hanem pénzügyi tehetség is. Bár a sztoikus tan a gazdagság iránti teljes közönyt és a közügyektől való visszavonulást hirdeti, óriási vagyont és birtokot gyűjt magának.
Minden érdekli, mindennel foglalkozik, a Nílus forrásaitól a Vezúv kitöréséig. Nyugtalan, lázas tempójú, nagyon „modern” alkat, sarkalatos ellentéte annak, ahogy a sztoikus bölcset elképzeljük. Kitűnő példája az írónak, aki lelki kompenzációképpen az ellenkezőjét vallja mindannak, ami természetéből következnék.
Stílusában szakít a klasszikus hagyományokkal. Felismeri, hogy a stílus és az egyéniség a legszorosabban összefügg egymással, a rossz stílus szerinte rossz erkölcsök, belső fegyelmezetlenség következménye. Az ő stílusa nyugtalan, kiélezett, patetikus, — meg dönti a cicerói körmondat uralmát és bevezeti a római prózába az ideges lelki állapotnak megfelelő rövid mondatos előadást.
Sokat és sokfélét írt. Nyolc teljes és egy töredékes tragédiáját ismerjük. Rajtuk kívül más teljes latin tragédia nem is maradt ránk. Ezek valószínűleg nem előadásra készültek.
Tragédiái a nagy görög tragikusok utánköltései.
A rábeszélő szónoki elem, az érvelő dialektika még sokkal erősebb bennük, mint Euripidész drámáiban. Seneca Hippolytusában pl. a cselekmény menete pontosan követi Euripidész Phaidráját, de a dajka hosszasan rábeszéli Hippolytust, hogy lépjen viszonyra Phaedrával. Mire Hippolytus ellenérvekkel válaszol, majd megragadja az alkalmat, hogy hosszasan elmélkedjék az aranykor szépségeiről.
Az emberek durvábbak, gonoszabbak: Phaedra nem lesz mindjárt a gonosz levél megírása után öngyilkos, hanem előbb bevárja a hatást. Theseus, amikor Phaedra nem akar beszélni, a dajkát meg akarja korbácsoltatni, stb. A dikció fellengzős és nagyhangú.
A görög dráma ebben a dekadens átköltésben hatott a XVI. századi angol és a XVII. századi francia drámára. — A sokoldalú Seneca humorát őrzi meg az Apokolokynthosis Divi Claudi, az Isteni Claudius Tökkéválása című gúnyirat.
Legfontosabbak Dialógusai (filozófiai esszéi) és Levelei, amelyekben sztoikus életbölcsességét hirdeti. Közülük három címe szerint is consolatio, vigasztaló irat, de valamennyinek ezt a címet lehetne adni. Valamennyi arra tanít, hogy egy orvosság van a szenvedések ellen: elszakadni a földi dolgoktól, visszavonulni a szellem birodalmába.
A szerencse állhatatlan; ajándékait tekintsük úgy, mintha csak kölcsönbe kaptuk volna s amikor a gazda, a sors, visszaköveteli, adjuk vissza könnyű szívvel és köszönettel.
A senecai erkölcsbölcselet alapja az élet nagy bizonytalansága,
amelyet ennek a kornak előkelő emberei kénytelen-kelletlen átéltek. Nem tudták, mikor állítják őket aljas „delatorok” koholt és ostoba vádakkal törvény elé. A gazdagság, előkelő származás vagy szellemi kiválóság magában is elég ok volt, hogy egy nap megjelenjék a császár centuriója a halálos paranccsal.
De e mögött az egzisztenciális bizonytalanság mögött is mélyebb örvény nyílik, mint a zsarnoktól való félelem: a kultúra olyan késői stádiumába léptek, amikor már minden-minden bizonytalannak érződik, kölcsönnek, amelyet vak sorshatalmak visszakövetelhetnek bármely pillanatban.
Ezért válik mindennél fontosabbá a „szép halál tudománya”, Seneca legfőbb mondanivalója. A sztoicizmus nem élni tanított meg, hiszen az érzéketlenség, a mindentől való elszakadás hirdetésével megfosztja az életet minden édességétől, hanem megtanította az embereket előkelő gesztussal halni meg.
Milyen grandezzával tudták ezek a kényes idegemberek az erüket felvágni, ha úgy kívánta a terror vagy a becsület! Seneca és Tacitus művei a halálos szép gesztus tárházai. Maga Seneca, bármekkora távolság volt egyébként tanai és élete közt, úgy halt meg, mint ahogy illik annak, aki leírta: „O quam miserum est nescire móri” (Ó mily nyomorúság nem tudni meghalni).
A sztoikus vigasztalás és a szép halál gesztusa mélységes hatást váltott ki a keresztény áhítat századaiban. A pogány bölcs, mint „keresztény Seneca”, az erkölcsi magatartás egyik legfőbb tanítója lett, ihletője az egész gazdag como/ah’o-műfajnak, Boethiustól Petrarcán és Morus Tamáson át Montaigneig. Ma sokszor ellenszenvesnek érezzük.
A morálfilozófia már csak azért is laposnak tűnik, mert nincs metafizikai kiegészítése, az erkölcsi elveket csak a józan emberész, hasznossági és kellemességi szempontok alapján ajánlja. A sztoikus stílusban is van valami pöffeszkedő, nyárspolgári önelégültség, ami nem felel meg ízlésünknek. És legkevésbé áll közel hozzánk a sztoikus bölcs embertelen magatartása, amikor búsuló anyjának azt ajánlja, hogy foglalkozzék filozófiával.
Azzal is vádolják a sztoikusokat, hogy attitűdjük végeredményben gyávaság. Nem merik vállalni a szenvedést, azért menekülnek az érzéketlenségbe, nem merik vállalni a férfias küzdelmet, azért vonulnak el a világ elől.
Ez talán igaz a legtöbb könyvtudós sztoikusra vonatkozóan. Igaz Seneca kortársára, Epiktétosra,** a lángeszű rabszolgára vonatkozóan, aki bénaságára, esendőségére talált vigasztalást abban, hogy semmisnek nyilvánította az élet örömeit, tagadta a legszentebb emberi kapcsolatok értékét, hogy megkímélje az embert attól a fájdalomtól, amelyet gyermekünk vagy szülőnk elvesztése okoz, — de nem áll Senecára, az államférfiúra és rómaira.
Seneca sztoicizmusa nem gyávaság, hanem dac; nem fegyverletétel, hanem lázadás, a felsőbbrendű ember gőgös passzív lázadása az alacsonyrendű zsarnokkal szemben. „Ha a sors távol tart — mondja — az állam legfőbb polcától, állj meg akkor is és segíts kiáltásoddal, ha pedig torkodat összeszorítják, állj meg akkor is és hallgatásoddal segíts.“ így nem a gyávaság beszél.
A gyáva sztoikusok közé tartozott Seneca unokaöccse, Lucanus.***
Mikor kiderült, hogy részes a Piso féle összeesküvésben, rémületében még tulajdon anyját is bevádolta; amikor pedig meg kellett halnia, túljátszotta a szép halál gesztusát és saját költeményének egy részét, egy haldokló harcos szavait recitálva vérzett el.
Eposza, a Pharsalia, tudatosan modern, tudatosan szakít a vergiliusi hagyományokkal, modern tárgyat választ, Caesar és Pompeius polgárháborúját, még az isteneket is kiküszöböli az eposzból. Az elején vastagon hízeleg Nérónak: „Ha majd az égbe mégy, — mondja — valamennyi istent felül fogod múlni és csak rajtad áll majd, hogy miféle mennyei hatalomkört foglalsz le magadnak” .
A vallásos elemet a babona helyettesíti: mágia, álmok, víziók. Stílusa hideg, tudálékos, de gáttörően szenvedélyes lesz, amikor a nyugtalanító részekhez ér. Mindent túlszínez és túlhangszerel, az ókor leghisztérikusabb költője.
Éppen ez teszi érdekessé híres hátborzongató részleteit: a VI. éneket, ahol Erichtho, a thesszáliai boszorkány életre kelt és jósolni kényszerít egy néhány órája meghalt katonát, — és a líbyai sivatag kígyóinak szörnyű leírását a IX. énekben. Tacitus, Dante és Goethe sokra becsülték.
* Lucius Annaeus Seneca szül, Cordubában (Cordova, Spanyolország) , kb. Kr. u. 4-ben, Rómába jön, a fiatal Nero nevelője lesz, 54-től 62-ig ebben a minőségben voltaképpen ő kormányozza a birodalmat, 62-ben elveszti a császár kegyét, visszavonul, 65-ben azzal vádolják, hogy részt vett a Piso-féle összeesküvésben ; császári parancsra felvágja ereit.
** Epiktétos (Kr . u. 50— 138 közt) Rómában tanít; 89-ben Domitianus parancsára minden filozófusnak el kell hagynia a fővárost, az epirusi Nikopolisba költözik és itt folytatja működését. Gondolatait tanítványa, Arrianus foglalta egybe Encheiridion, az erkölcstan kézikönyve cimen, görög nyelven.
*** Marcus Annaeus Lucanus szül. 39-ben Cordubában, Nérónak először barátja, majd ellensége, meghalt 63-ben. Művének tulajdonképpeni címe De bello civili
Folyt. köv.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MEK, Wiki | Borítókép: AI által generált kép
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Jó volt most leülni, és Seneca bölcsességeit olvasni, hallgatni. Köszönöm Sasszem!
Csodás gondolatok- az emberiség meg nem fejlődött semmit. Seneca bölcs, a videók nagyon jók.
Én is élvezettel hallgattam a videókat! 🙂
Seneca valóban nagyon bölcs volt. Vajon mit szólna most, ha látná, hogy az emberek mit sem változtak: a tanácsai épp úgy aktuálisak most is, mint kétezer évvel ezelőtt. Sőt! 🙁
Elsős gimnazista voltam, ragyogó történelem- és irodalomtanárunk volt , sajnos csak két évig, amíg élek nem felejtem el, hogy szegény Senecámak is milyen kegyetlen halála volt.
Az esztelen zsarnokság is örök, úgy tűnik.
Seneca haláláról nem tudok semmit. Az igaz , hogy az esztelen zsarnokság örök. Tegnap este megnéztem egy Chiléről készült filmet, a Pinochet rezsim alatti időkről, a címe „Colonia” – totálkáros lettem tőle, igaz történet egy ” átnevelő zárt helyről ahol megbújhattak a volt náci vezérek, politikailag ellenségesnek minősített embereket hurcoltak ide, rettenetes volt a vezetőjük, meg a kínzási módszereik és ahogy a nőkkel bántak ördögűzés ürügyén- a férfiak őrjöngve ütötték verték rugdosták őket egymást bíztatva…., a kisfiúk molesztálásáról nem is szólva. Sok évig ment legálisan a dolog, mint kiderült a német követség embereinek a támogatását is megkapták. Szóval azt hiszem a dolgok nagyban is ismétlődnek- ezt az emberi faj csinálja. Most akadtam rá a „Babák ” c. dok.filmre – egészen friss- Szőlő utcai történet .. mert egyszer úgyis minden napvilágra kerül, tanúságtevők meg mindig voltak vannak és lesznek. Nem hozok ide politikát ez itt egy szuper tiszta oldal. Mégis Senecától el lehet jutni napjainkig.
Keresgéltem kicsit és találtam egy Senecáról szóló filmet.
Te szereted a filmeket Lívia. Ide teszem a linket (remélem, nem lesz hosszú!):
https://videa.hu/videok/film-animacio/seneca-a-foldrengesek-kialakulasa-2023-drama-eletrajzi-p6TCZAQVva1n23kB
Én is meg fogom majd nézni.
Köszönöm!!!Megnézem.
J.Malcovich elképesztően jó színész. Kitűnő film, az egy lélegzettel végig néztem- micsoda meglátásai voltak. Nagyon is aktuális Ő. Szóval köszönöm még egyszer.
Igazán nincs mit! 🙂
Az előző résznél szóba került a Caligula helytartója C. Székely János dràma, az e-Szinhàz repertoárjàn fenn van. Remek szereposztásban (Gálffi Làszló, Fodor Tamás)
Sok előadást láttam a rövid idején, ezt is meg fogom nézni.
javítanom kell: a covid idején voltam az e-Szinhàzban.
Köszi! 🙂
szívesen!
Egy Seneca idézet kulcsfontosságú a Jákob botjában is: „Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.” 🙂 Nálam ez a dolgozószobám falára is fel van írva 🙂
Azt is szoktad mondani, hogy „az élet rövid, de legalább széles”.
Ez nem szó szerinti Seneca idézet ugyan, de Seneca is azt mondja, hogy az életünket szélesebbé tehetjük, ha nem felszínesen élünk, ha nem hagyjuk az időt elfolyni, hanem megtöltjük tartalommal, értelmes cselekedettel.
„Az élet rövid, de legalább széles” saját gyártás, de örülök, hogy ezzel Seneca is egyetért 🙂 🙂
A nagy elmék hasonlóan gondolkodnak! 🥰
Igen. igen, addig nem ismertem és nagyon jó!