A perzsa irodalom
Előző fejezet
A perzsa irodalom
A perzsa irodalom emlékei sokkal ősibb időkbe nyúlnak vissza, mint az arabé.
Maradandóságukat nem lehet csodálni: a legrégibb perzsák, akik még mindig beszélnek hozzánk, nem papirusztekercsre vagy más romlandó anyagra írtak, hanem kősziklákra, az öröklét számára.
Dórim perzsa király behisztuni sziklafeliratai száz méter magasságban a síkság fölött, függőleges falon — nehéz elgondolni, hogyan jutottak oda fel az „írók“ — óperzsa, babiloni és elámi nyelven, négyszáz sorban hirdetik a nagy király címeit, hódításait és hogy hogyan hozta rendbe hatalmas birodalmát. E feliratok a Kr. e. VI. században keletkeztek és a legnagyobb terjedelműek a számos óperzsa sziklafelirat közül.
A perzsák másik ősi emléke az Aveszta, a régi perzsa vallás szent könyve. A vallásalapító Zarathustra (görögösen Zoroaster) tanításait, himnuszait, szertartástanát tartalmazza. Nemcsak keletkezési ideje és helye bizonytalan, hanem még az is, vajon kik és hol beszélték ezt a nyelvet, amelyen íródott, mert nyelve nem az óperzsa, hanem egy külön nyelv, amely később a perzsák egyházi nyelve lett, olyan szerepet játszhatott, mint a nyugati népeknél a latin.
Az Aveszta eredeti szövege nem maradt fenn, csak töredékeket és kivonatokat őriztek meg a párszik, Zarathustra Indiába menekült és máig ott élő követői.
Kr. u. 650 körül a mohamedán arabok elfoglalták Iránt, a régi hitet kiirtották és a perzsákat kényszerítették az Iszlám felvételére. A perzsák nemsokára teljesen otthon érezték magukat az új vallásban és az új kultúrában, nagy tudósokat (pl. az egész középkorban híres Avicennát) és nagy költőket adtak az arab irodalomnak.
Később mind erősebben keresztül tört a perzsa különjelleg, anélkül hogy ellentétbe került volna az arab kultúrával. A perzsák mohamedánok maradtak, de az Iszlám egyik szektájához, a síitákhoz pártoltak, átvették az arab versformákat, de perzsa nyelven költöttek. Általában a két kultúrát igen szerencsésen olvasztották egybe és ez az ötvény az alapja a mohamedán világ irodalmi fénykorának, az ú.n. újperzsa költészet kivirágzásának.
A fénykorban bizonyos fokig szerepet játszik még egy harmadik nép is, ill. népek: a szellemileg kevésbé termékeny, de az araboknál és perzsáknál politikailag tehetségesebb török népek, így elsősorban a szeldzsukok, akik északi pusztáikról beáradva meghódítják és többé-kevésbé rendbe hozzák Iránt, uralkodóik pedig udvaruk díszei gyanánt szívesen látják maguk körül és gavallérosan megjutalmazzák a perzsa tudósokat és költőket. Ilyen török uralkodó volt az a Ghaznai Mahmud, akinek udvarában élt a perzsák nagy eposz költője, Firduszi.
Mégis elsősorban maguk a perzsák fénykoruk hordozói.
Ez a nép erősen irodalmi hajlamú mindmáig, talán a világ legköltőibb természetű népe. Nyelve mindmáig a mohamedán világ költői nyelve, Törökországtól Indiáig.
A romantikus fekvésű ország és népének ábrándos, szemlélődő életmódja is kedvez a Múzsáknak; bár vallásuk a bort tiltja és a szerelmet a hárem tulajdonképpen nagyon is prózai formái közé szorítja, a perzsák megtalálták a módját, hogy kellőképp élvezhessék és költői formában ünnepelhessék mind a bort, mind a kalandos és idealizált szerelmet. Talán éppen azért váltak a bor és a szerelem rajongó költőivé, mert nagyobb akadályokkal kellett megküzdeniük, mint a nyugati embereknek.
A költőket igen nagy tiszteletben tartják, emléküket rengeteg irodalomtörténeti anekdota őrzi, jó mondásaik még évszázadok múlva is szájról-szájra járnak — a keleti civilizációkban általában sokkal jobb a költő helyzete, mint az akarat középpontú és gyakorlatias nyugati civilizációban, ahol az irodalom embere kissé mindig úgy érzi, hogy a társadalom és a valóság margójára került.
A perzsa fénykor leghatalmasabb alkotása Firduszi* hőskölteménye, a Sáhnamé, a Királyok Könyve.
Hatvanezer párrímben mondja el Irán legendás történetét, a perzsa hősmondát.
A mű sok évszázad történetét foglalja magába, egységes szerkezetről nemigen lehet szó — középpontjában mégis leginkább a hős Rusztem áll. Rusztemet a nyugati hősök közül leginkább Cidhez lehetne hasonlítani: ő is uralkodóinak verhetetlen, gőgös, királycsináló főhűbérese.
Az egész költemény általában meglepően emlékeztet a középkori vitézi énekekre — legalább is fordításban — és megerősíti az olvasóban azt az újabban megint sokat hangoztatott elméletet, hogy a nyugati lovagvilág nagyon sokat tanult ellenfeleitől, a mohamedánoktól.
Firduszi vitézei nem úgy bátrak, mint Achilleus, hanem úgy, mint Roland: nem a győzelmet keresik, hanem a bravúrt, a hősi mutatványt. Rusztem is legalább ezer embert megöl olyankor, amikor a homéroszi hős tízzel is beérné.
A romantikus szerelem is megfelelő helyet tölt be az eposzban, ellenséges királylány iránt stb., továbbá a középkor nagy erkölcsi konfliktusai, Rusztemnek pl. párbajban meg kell ölnie fiát, Szohrábot. Az előadásmódban azonban nagy a különbség: Firduszi keletien kényelmes, közbe szőtt elmélkedések, bölcs mondások tömegével áraszt el.
Folyt. köv.
* Firduszi arab szó, a.m. Paradicsomi, eredeti arab ejtése Firdauszi. Abu I-Kászim-Manszur Firduszi szül. Kr. u. 932-ben, Túsz városában, Khorasszánban, megh. ugyanott 1020—21-ben. Főművét, Sáhnáméját más uralkodó udvarában kezdi, de Ghaznai Mahmud környezetében folytatja és fejezi be 33 évi munka után, 999-ben. A hagyomány szerint Mahmud annyi aranyat ígért neki, ahány sorból áll költeménye, de végül is csak annyi ezüstöt fizetett neki, mire a sértett költő a pénzt fürdőszolgái közt osztotta szét és maga csak egy pohár sört vásárolt rajta ; azután kegyetlen szatírában állt bosszút a fejedelmen. Ezért menekülnie kellett, pártfogótól pártfogóhoz bujdosott, míg végre szülővárosában nyugalomra talált. Ide hozták a jobb belátásra tért Mahmud aranyait akkor, amikor Firduszi holttestét éppen kivitték a város másik kapuján.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: MEK, Wiki | Borítókép: A behisztuni sziklafelirat, Wikipédia
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Köszi Sasszem, most legalább tudom, hogy Zaratusztra pezsa volt.
Nagyon szeretem Richárd Strauss Imigyen szól a Zaratusztra szimfónikus költeményét.
(többek közt a 2001 Ürodüsseia főcím zenèje)
Nagyon klassz a videó -meg is osztottam. Nem is tudtam, hogy a satrafa kifejezés az nem csak azt jelenti ahogy átment a köztudatba- értsd ” az a vén satrafa meg mit rendezkedik”- általában ügybuzgó vagy okoskodó vénasszonyokra vonatkozott – sokszor hallottam…:-))
Hihetetlen, hogy a perzsák törvénybe iktatták azt, hogy a birodalom tagjai egyenlőek- ehhez képest a világ évszázadokon vagy inkább ezredeken át csak lefelé fejlődött morálisan.
Satrapa alias satrafa😍szòrakoztatò elhallàsaim vannak😍
A Wikipedia szerint a két szó ugyanaz:
„Átvitt értelemben több nyelven, így a magyarban és az angolban is használják azokra a politikai vezetőkre, akik valamely nagyhatalom erős befolyása alatt állnak. A magyarban (Satrapa vagy satrafa alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák például a zsarnokoskodó nőkre, különösen anyósokra.”
Kedves Edit- fantasztikus vagy, mint mindig.
🙂