Orkák támadnak hajókra Európa partjainál
Most, hogy a kardszárnyú delfinek nemrég elsüllyesztettek egy jachtot marrokói vizeken a Gibraltári-szorosnál, ismért aktuálissá vált ez a szűk négy éve keletkezett cikk, amely akkor íródott, amikor a jelenség elkezdődött. Azóta a delfintámadások egyre gyakoribbak a környéken, a spanyol hatóságok pedig ismét figyelmeztetést adtak ki a jachtozóknak, hogy lehetőleg maradjanak a partok mentén.
2020.09.13. Eddig az volt rejtély, hogy a hatalmas és okos, rafinált és veszedelmes orkák, más néven kardszárnyú delfinek miért nem támadnak emberre. Mostantól az a rejtély, hogy miért támadnak hajókra Portugália és Spanyolország partjainál.
A cetek csoportja
– ahová a delfinek és a bálnák tartoznak – mindmáig a legtöbb figyelmet érdemlik a részünkről, ha az állati intelligencia mibenlétére vagyunk kíváncsiak. Sajnos eddig nemigen írtam róluk, holott épp a cetek kérdőjelezhetik meg leginkább az ember önmagáról alkotott képét. A cetek agyának barázdáltsága jóval erőteljesebb az emberénél, pedig többek között a barázdáltság mértékével szokás “mérni” az idegrendszeri fejlettséget.
Ma sincs “megnyugtató válasz” arra, hogy ezt a hihetetlen agyi barázdáltságot minek köszönhetik a cetek, és mire használják.
A nyár folyamán hoztam egy részletes cikket a madarak megdöbbentő kommunikációjáról. Ha van csoport, melynek fejlett kommunikációjáról régóta tudtunk, akkor a cetek csoportja az. Meghökkentő feladványok megoldására képesek, amit persze az ember rögtön megpróbált a maga hasznára fordítani; ami Melville Állati elmék című regényében még fikció volt, az valósággá vált, amikor az orosz hadsereg delfineket idomított víz alatti támadásokra, aknatelepítésre.
Fanyar, ironikus, sci-fi-be illő,
valóban Merle-t idéző téma, hogy a Krím elcsatolása után az oroszok kezébe kerülő, korábban az ukrán hadsereg által kiképzett palackorrú delfinek olyannyira nem kommunikáltak az új gazdáikkal, az orosz kiképzőkkel, hogy még ételt sem fogadtak el, s így végül éhen haltak. Számomra azonban az a leginkább mellbevágó, hogy ezeket a delfineket nem csupán keresésre idomították, hanem gyilkolásra is.
„…kést vagy pisztolyt erősítettek a fejükre azzal a céllal, hogy ellenséges búvárok ellen hajtsanak végre támadásokat.”
Míg mi nem vagyunk restek a ceteket háborús célokra használni, addig a cetek a jámborságig békések velünk. Az ember és a cetek kapcsolata hagyományosan baráti, még az olyan fajok esetében is, mint amilyen az orka. Épp ezért nem szeretem, amikor “gyilkos bálnaként” is emlegetik. Egyrészt az orka nem bálna. A bálnák sziláscetek, vagyis hosszú, fésűszerű szaruképződményeket találunk a szájukban fogak helyett. Az orka azonban nagyon is meggyőző fogsorral dicsekedhet. A “gyilkos” jelző pedig sokkal inkább minket jellemez, semmint az orkát.
Mondom ezt annak ellenére, hogy az orkánál brutálisabb ragadozó aligha él az óceánokban. Hozzá képest a cápa plüsshal.
Az orka nemcsak
a cápákat ejti el, nemcsak a fókákra jelent halálos veszedelmet, de a hatalmas bálnának is megtámadja, sőt az orka az egyetlen, ami veszélyes a jegesmedvére is. Képes méteres jégtáblákat összetörni alatta. Mégsem gyilkos szándék vezérli. Az orka is csak teszi a dolgát, túlél, szaporodik és táplálkozik.
A filmipar egyik legszánalmasabb kísérlete volt, amikor Spielberg hírhedtté vált Cápa filmje után forgattak egy másik filmet is, a Gyilkos orka címmel. A valóság az, hogy az orka a delfináriumokban épp úgy teljesít feladatokat, úszkál együtt emberekkel, mint kisebb testű rokonai, a legismertebb palackorrú delfinek.
Az árnyaltabb kép kedvéért hozzá kell tenni:
különösen a ’70-es évektől megszaporodtak az orkával kapcsolatos balesetek., bár nem tisztázott, hogy ezek támadások-e valóban. Ezen az oldalon például ITT sok példát gyűjtöttek össze, de olyan esetről, amikor a vadonban támadott volna az orka, egyelőre nem találtam forrást továbbra sem. (Sajnos a fenti oldalon is “killer whale”-nek nevezik, vagyis gyilkos bálnának)
A cetek közül egyetlen fajt ismerünk, mely a tengeren is támadhat, s komoly károkat okozhat hajókban, ez pedig a termetre bálnának tűnő, de szintén a fogascetekhez tartozó ámbráscet, Melville Moby Dickjének ihletője, de ő is csak akkor támad hajókra, ha előzőleg a bálnavadászok támadják meg őt.
Az óceánok egyik legnagyobb titka valóban az, hogy ezek a hatalmas és okos lények miért ennyire barátságosak velünk?
Most azonban
– talán csak ideiglenesen és regionálisan – fordult a kocka. Spanyolország és Portugália partjainál több hajót is megtámadtak orkák. A The Guardian számolt be róla, hogy július óta több esetben is hajókra támadtak orkacsapatok (becsületükre legyen mondva: nem nevezik őket “gyilkos bálnának”). Kisebb hajók esetében személyi sérülésekről is kaptak híreket. Ami különösen érdekes: ugyanabban az időben, egymástól távoli hajókat támadtak meg különböző csapatok. Azért fontos ez, mert így nem beszélhetünk elszigetelt esetekről. Nem arról van szó, hogy egyetlen csapat viselkedik ellenségesen. Túlzás volna kijelenteni, hogy a különböző orkacsapatok szinkronizáltan támadnak, de a kommunikációjuk fejlettségét ismerve ez sem volna meglepetés. Azon túl, hogy az orkák kitartóan lökdösték ezeket a hajókat, több esetben is célzottan a kormánylapátra mentek rá, néhány esetben oly sikeresen, hogy a hajók irányíthatatlanná váltak.
Ráadásul a támadások hevessége sem utal véletlenszerűségre.
Már július 29-én,
nem messze a Gibraltári-szorostól, a Trafalgar-fok mellett is rátámadtak a Victoria Morris nevű, 46 méteres szállítóhajóra. A hajót kilenc orka vette körül, és több mint egy órán keresztül olyan erővel támadták, hogy a hajó 180 fokkal elfordult, a motor leállt, a kormánylapát pedig ebben az esetben is eltörött. Mindeközben az orkák hangos fütyüléssel kommunikáltak egymással.
Az ehhez hasonló esetek miatt riasztást adtak ki, hogy a hajósok kerüljék az orkacsapatokat, különösen a Gibraltári-szorosban, ám ez nem egyszerű feladat. A szoros keskeny, az orkák hatótávolsága, érzékelése sokszorosa a szoros méretének, így amennyiben meg akarják találni a hajókat, azok nem maradhatnak előttük észrevétlenek.
A Viktoria Morris
megtámadását megelőző este 11.30-kor egy brit házaspár (Beverly Harris és Kevin Large) 40 méter hosszú jachtja hirtelen leállt, többször megpördült, majd a hajó „kissé megemelkedett”. Szintén aznap este egy másik hajós, bizonyos Nick Giles egyedül volt a tengeren, amikor hatalmas durranást hallott, a kormánykerék pedig olyan pörgésbe kezdett, hogy az elektronikus rendszer letiltotta a kormányzást; mindeközben a 34 méteres Moody jacht is forogni kezdett a vízen. Nick Giles is érezte, hogy a hajó felemelkedik. Beszámolója szerint 15 percig kormányozhatatlan volt a hajó, mialatt az orkák kényük-kedvük szerint tologatták a tengeren.
Se a tudósok, se a Guardian nem vonja le a következtetést, hogy a támadások akár összehangoltak is lehetnek.
Bizonyíték nélkül persze legyünk óvatosak, de a fenti esetek nagyon is abba az irányba mutatnak. A hajók emelgetése egyébként nem is annyira meglepő, mivel ezt a technikát az orkák gyakran alkalmazzák jeges területeken, amikor a jégtáblákon heverő fókákat igyekeznek belebillenteni a vízbe. Véleményem szerint a kormánylapátok támadásának is van felismerhető mintázta, mivel a bálnára vadászó orkák szokták lefogni a bálna farokúszóját oly módon, hogy akár többen is rácsimpaszkodnak. Ugyanígy a hajók tologatása arra emlékeztet, amikor az orkák jégtáblákat tolnak el a nagyobb, összefüggő jégmezők közeléből, hogy a jégtáblán pihenő jegesmedve csak a vízben tudjon elmenekülni előlük, ahol azonban ők vannak előnyben.
A Guardian megkérdezett egy kutatót is,
Dr. Ruth Estebant, aki a Gibraltári-szoros orkáit tanulmányozza. Esteban szerint nem bizonyított, hogy több csoportról van szó. Ugyanakkor a Guardian cikke nem ad magyarázatot arra, hogyan következhettek be támadások ugyanabban az időben egymástól távoli területeken, ha pedig egyetlen csapat vadászik hajókra, miért teszik, és miért ennyiszer? Ha ez egyetlen csapat, akkor nem egyszerűen támadnak, hanem valóságos hajtóvadászatról van szó. Ha viszont több csapat támad szinkronban, még nehezebb választ találni arra a kérdésre, mi válthatta ki mindezt az orkákból.
A címlapkép illusztráció, forrás: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több delfin
