Hőkupola | Online kisregény sorozat indul a Cenweben klubtagoknak
Képzeljetek el egy kicsi, körülbelül száz oldalas könyvecskét. Valamivel kisebb, mint egy szokványos-szabványos regény, úgy értem, kisebb alakú, és persze vékonyabb is. Bár én szándékosan valami vastagabb és puhább papírra nyomtatnám. Olyan papírra, ami emlékeztet a pergamenre. Ettől a könyvecske vastagabb volna valamivel, tapintásra pedig ellenállhatatlanul barátságos, sőt izgalmas és kívánatos.
Az illata is más volna, mint általában az új könyveké. Nem annyira az új könyvek festékszagát, nyomdaszagát éreznénk, amikor kézbe vesszük, hanem az árnyék nélküli tengerpart illatát; azt az illatot, amit az enyhén sárga atlanti-óceáni futóhomok a legvadabb forróság idején ont magából – ez az az illat, amitől az ilyen homokon napozó nő bőre szokatlanul tiszta illatúvá válik; amikor ez az illat nem a naptej, nem az izzadság, nem a parfümök illata, vagy mindezek izgalmas elegye, hanem a naptól lefertőtlenített bőr alanyi jogú saját illata. A legjobb örök illat, ami létezik a világon, és amit gyakran valóban csak a forró óceáni homok közvetlen közelsége és sugárzása hívhat elő a halandó emberi testből.
A kis könyv tehát puha, talán még a fedele is az, mint a régi ponyvaregényeknek, s a gondtalan napsugárzás és az óceáni homok illatát érzed benne, amikor beleszagolsz. A címe: Zoé megmentése. Ez van ráírva a bézs színű borítóra. Nincs illusztráció. Nincs grafika. A szerző sincs feltüntetve. Csak a tökéletesen tiszta, enyhén sárgás, bizonytalan színű, halványan erezett papíranyagon ennyi:
Zoé megmentése.
Ez egy speciális kisregény abból a szempontból, hogy egyúttal egy nagyregénynek is része. A nagyregény címe – ez már ismerős lesz – FONO. A Zoé megmentése a FONO egyik nagy, belső története. De olyan történet, már ha egy ilyen rendhagyó kisregényt történetnek mondhatunk, amely megáll a maga lábán is. Olyan kisregény, amely alanyi jogon létezik. A szerzőtől függetlenül, és attól is függetlenül, ki mennyit ért belőle. Függetlenül attól, hogy ki mit szeret benne; a meghittségét, a trágárságát, az erotikáját, a suta kedvességét, vagy az időnkénti reménytelenségét. Ez a kisregény elnyerte a létezés jogát tőlem függetlenül is.
Ebből a kisregényből soha, egyetlen sort sem közöltem 20 év alatt.
Az sem biztos, hogy bármikor is kiadom. Nemrégiben említettem valamelyik blogban, hogy annyira megcsömörlöttem ettől az országtól, amely ország egyértelműen nem az enyém – sajnálom, s azokat is, akik a magukénak érzik, de nem tudják elfogadni, hogy erre nem mindenki képes vagy hajlandó –, szóval, még mindig úgy vagyok vele: lesznek olyan könyvek, amiket nem adok ki magyarul. Ezzel jelezve, hogy az ország tartozik nekem, és nem én tartozom az országnak. Jelezve azt is, hogy ez az ország sosem jut el abba az állapotba, hogy nekem elfogadható otthonom legyen. De most nem ez a lényeg. Viszont mégis csak szóba kellett hozni ezt a furcsa felfogást és döntést is, hogy tudjátok: Most olyan könyvet olvashattok, amit aztán talán soha senki.
S most – szokásommal ellentétben – nem egy részletet hozok kiadatlan könyveim egyikéből (van köztetek olyan is, aki látta ezeket a köteteket a fizikai valóságukban is), hanem nektek adom az egész regénykét az első sortól az utolsóig.
Hőkupola alatt élünk megint.
Ez talán az első hét a történelemben, amikor egy héten át minden áldott nap elértük a negyven fokot. Klímagátszakadás van. Sokaknak nehéz időszak ez. Hűséges klubtagjainkat és barátainkat, a Cenweb olvasóit szeretnénk szándékunk szerint abban segíteni, hogy ezt a történelmi hőséget jó emlékké tegyük. Remélem, a Zoé megmentése erre alkalmas lesz.
De azért, kérlek titeket, szeressétek a magazint is. Értékeljétek a híreinket, az igyekezetünket, amivel a magazin fejlődésért dolgozunk, azért végső soron, hogy akkorára növekedjen, ami már biztosítja a fennmaradását is. Ha ez nem sikerül, akkor előbb-utóbb kénytelenek leszünk lehúzni a redőnyt. Miután tegnap is kaptak a klubtagok egy hosszú, eddig nem publikált fonós darabot (Okoska aprója) – most már tudhatjátok: bemelegítésként – ma érkezik is a Zoé megmentéséből az első adag. A hőségtől függően valamikor szombat-vasárnap jutunk el a kisregény végére. Az viszont kérdés, hogy mit szeretnétek: melyik napszakban érkezzenek az újabb részek? Esetleg dél körül, amikor a legnehezebb viselni a hőséget, és amúgy sem mentek sehová? Vagy inkább esténként, amikor már könnyebb és a lélek is derűsebb?
Írjátok meg, kérlek, mikor hozzuk a fejezeteket!
Légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több FONO
Ez izgin hangzik, szeretem a Fonósokat!
Hát most akkora Fonó-adagot kapsz, mint még soha 🙂
Ja, szerintem esténként jöjjenek a részek. 🙂
Este jöjjenek én dolgozom minden nap 4ig, hol meg 5ig, utána gyalog galopp haza, 6- esetleg 7 körül már olvasós állapotba hozom magam:-)) Persze bármit elfogadok, amit a többség mond, legfeljebb álmatlan hajnalokon pótolom:-)))
Úgy tűnik este lesz. Talán marad a mai időpont, 20:20 🙂 És köszi a visszajelzést!
Én próbálom megérteni és elfogadni a döntésedet – miszerint bizonyos könyveket nem adsz ki magyarul – de nem igazán tudom, ne haragudj meg érte.
Ezzel ugyanis nem az országot bünteted, hanem az olvasóidat, akik szeretik az írásaidat, és szeretnének belőlük minél többet olvasni. ☹
Meg lehet azt tudni, hogy FONO-n belül ezt a történetet elmeséli valaki? S ha igen, akkor ki?
Én annak örülnék, ha kora este már itt az oldalon találnám az újabb részeket, hogy este olvasni tudjam.
A klubtagokat alapvetően szinte semmi sem érint. Lásd Zoé megmentése. Fogok még erről írni, de inkább azt lássátok, hogy gondolok rátok.
A következő hetekben érkeznek olyan, elég kemény blogok, ami érthetőbbé teszi a döntéseimet. Már ha valóban érdemes a megértésével fáradozni.
A Zoé megmentéséről csak annyit mondhatok, egyfajta zárt, társasági „esemény”, szerelemi ügy 🙂 Amúgy is még ma este nyolc előtt olvashatóvá válik :-), s minden kiderül, s minden elkezdődik 🙂
Ha a klubtagok nem lesznek büntiben és olvashatnak, annak örülök! 🙂
A Centauri-kötetek viszont nem fognak szaporodni a könyvespolcomon. ☹
20:20 körül kezdünk 🙂 Egy apró formai újítást is hozunk, hogy az olvasgatás kellemesebb, meghittebb legyen.
Ha kiadnád a Zoé megmentését úgy ala natúr, ahogy mondtad, bizisten segítenék benne- limitált példányszám a klubtagoknak:-)))természetesen dedikálva.
Amúgy ez egyáltalán nem hülyeség, eszünkbe jutott már ilyesmi. 🙂 🙂 🙂
Nah akkor rajta én benne vagyok a sponzorálásban:-))) Képzeld amikor majd az angol nyelvű Fonó-ért Nobel díjat kapsz, akkor mi elmondhatjuk, ismerünk innen és van Tőled olyan könyvünk amit senki más nem olvasott.