Mit ettek az ókori Pompeji lakosai?
Miután a Vezúv 79-es kitörése elpusztította a várost, a vulkáni hamu konzervált az ókori utcákat, épületeket, freskókat, szobrokat és mozaikokat. De mindemellett másfajta leletek is megőrződtek, amelyekből kiderül, miként táplálkoztak a pompejiek, valamint az állataik, a bárányok, kecskék és sertések.
Ezeket a leleteket vizsgálták a pompeji régészeti parkban működő laboratórium, a Campania tartományban található Luigi Vanvitelli tudományegyetem, a római La Sapienza egyetem és a york-i egyetem kutatói. Kutatásukból kiderül, hogy a pompejiek gabonaféléket, hüvelyeseket és tengeri halat is fogyasztottak.
Mint Gabriel Zuchtriegel, a pompeji régészeti park igazgatója elmondta, a régészeti kutatás soha nem fejeződik be az ásatásokkal. Az új technológiáknak és vizsgálati módszereknek köszönhetően az akár régebben talált tárgyak, maradványok is egyre több információt adnak magukról és a város életéről. A város egyharmada még mindig a megkövült lávarétegek alatt fekszik, így számíthatunk még új eredményekre.
De Pompejiben már eddig is sok mag és növényi rész került elő, találtak elszenesedett diót, fügét és kenyereket. 2020-ban ástak ki egy majdnem teljesen épségben megmaradt, ételeket és italokat árusító üzlethelységet (thermopolium), amelyet a régészek gyorsbüfének neveztek el.
Forrás: MTI | Illusztrációk: Pixabay
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️

Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több ókor










































Engem mindig érdekelt az ókori Római Birodalom. Ha lenne rá mód, szívesen visszautaznék oda az időben pár hétre. 🙂
Most a cikkben felkeltette a kíváncsiságomat a thermopolium. Szerettem volna róla többet megtudni, ezért keresgéltem kicsit a neten.
Hátha mást is érdekel:
https://femina.hu/terasz/pompeji-thermopolium-romok/
Hú, engem is, nagyon, és én is nagyon szívesen vissazutaznék. Egyszer a töritanárnőnk elvitt minket Acquincumba, és ahogy magyarázott, mutogatta, hol, mi volt, szinte megelevenedett a város. Azóta is emlékszem erre a kirándulásra, olyan jó volt. Meg persze Róma..csak az a kár, hogy ott nem volt egy ilyen idegenvezetőnk, de persze még adódhat alkalom. Köszi a linket!
A középkorba nem vágyom, de az ókori Rómában körülnéznék. 🙂
Biztosan élvezetesen mesélt a tanárnőd!
Bennem is megmaradt így egy tanulmányi kirándulás. Mi tanultunk a gimiben művészettörténetet. A magyar tanárunk tanította, és vele voltunk egy pár napos kiránduláson Budapesten.
Ő szerettette meg velem a szecessziót. Ma is emlékszem rá, ahogyan az egykori Postatakarékpénztár épületéről mesélt nekünk. 🙂
Kincset érnek az ilyen tanárok. 🙂 A szecesszió tényleg nagyon szép, én is szeretem.
Szabó Magda görög-latin szakon végzett az egyetemen, akkora klasszikafilológus (filosz) volt, hogy amikor a Zeusz küszöbént olvastam olyan természetességgel írt a görög mitológiáról, hogy szégyelltem, hogy mekkora hülye vagyok a témában. Szóval, olvassátok el, nem lehet letenni, ha belekezdtél.
Kedvet kaptam az újraolvasáshoz:-).
Én még tanultam restaurált latint is 🙂 🙂
Mi a restaurált latin? (Én semmilyet sem tanultam. Csak sejtésem van, hogy mi lehet.) Ha szólna hozzád egy ókori római megértenéd? 🙂
Pontosan, jó ideje másként ejtjük-beszéljük a(z) („egyházi”) latint, mint annak idején a római polgár. Például mi „cicerónak” ejtjük a Cicerót, amit hajdanán a rómaiak viszont „kikerónak” mondtak…. 🙂
Ez nagyon vicces- legalább annyira, mint az egyik ismerősöm aki Culevit (c-vel ejtsd) csodapirulát szedett, Kulevitnek mondta:-))
Tanultam latint a középsuliban meg az egyetemen egy évig- ennek ellenére néha nagyon el kell gondolkodnom mondjuk a birtokos eseten :-))))
Valószínűleg a saját őseinket sem értenénk ma már, annyit változott a nyelvünk. 🙂
Eszembe jutott most az, amikor pár évvel ezelőtt – útban a Duna-deltához -, meglátogattuk a Fekete-tenger közelében, Oituzban élő csángókat, akiknek az ősei évtizedekkel ezelőtt oda áttelepült moldvai csángók voltak.
Hát bizony, sokszor nem értettük őket – pedig magyarul beszéltek -, annyira más volt a kiejtésük és a szóhasználatuk, mint a miénk.
Az Ómagyar Mária-siralmon is jól le lehet mérni.
Az olaszok meg Csicserónak. 😀
Én is, négy évig bejártam a latin órákra…
Első lecke, ha jól emlékszem: „Rana rupta et bos” (aztán az elején pár dolgot még megtanultunk ógörögül is („Hippos kai onos”) – már ha jól írom és jól emlékszem. 🙂
A „repedt” béka és a tehén? Biztosan nincs értelme a szószerinti fordításnak. Lingua latina necessaria est- az én latin könyvem anno így kezdődött.
Milyen érdekes, hogy anno az számított műveltségnek, ha valaki görögül és latinul tanult, meg ismerte a mitoszokat stb- ma egy Z vagy egy alfa generációs minusz másodpercek alatt inkább letölt egy alkalmazást a telefonjára a fordításhoz.
Na tessék az ételtől a nyelvig:-)))jó kis cikk ez itt.
Vannak legendás kezdő bekezdések, amit magammal viszek még a sírba is:
” Ceterum censeo Cartaginem esse delendam!” (Cato)
Nahát- ez nagyon igaz most is. Kérdés mire vetítjük rá , egy emberre aki őrült, vagy egy országra ahol bennragadtak a bigott destruktív szélsőséges hitbe, vagy mondjuk egy rossz szokásra amit szeretnénk elhagyni.
A fiam a gimiben 4 évig latint tanult az angol mellett, majd az egyetemen is valameddig (biosz tagozatos volt amúgy) . Ha jön meg fogom kérdezni mennyire emlékszik:-))
Lenyűgöz amúgy Centauri latin tudása (is) a rengeteg állat és növényfaj latin megnevezése- olyan ez mint az orvosin az anatomia volt. Bocsi , hogy a múltkorában „leszárazoztam” az efféle lexikális tudást- stílust a cikkekben , bár ismét mondom nem rossz értelemben.
Képzeljétek a BNO kódrendszerben ami betegségek nemzetközi osztályozására szolgál – a betegség megnevezése magyarul van:-)))). Amit az ambuláns lapjaitokon láttok elkódolva mi volt a bajotok arra gondolok
Sokat segített annak idején, hogy mire gimnáziumba kerültem körülbelül 700-800 faj nevét tudtam latinul. A gyerekkori naplóimba is beírtam latinul a fajok neveit (még a felhők elnevezéseit is: nimbostratus, cumulus, cirrus…stb. – ezt a Búvár zsebkönyvek alapján 🙂 ) Amúgy ami a latin nevek kiírását illeti, erről készülök egy bloggal. Ezt is megírom külön – amint a transzgenerációs blogot is megírtam. Megvan az oka annak, hogy igyekszem mindig kiírni a latint, méghozzá leginkább erkölcsi és nem szakmai ok ez. 🙂
De jó- nagyon érdekes lesz biztosan. Szabó Magda is latinul diskurált az apukájával:-)))