Csak ámultunk és bámultunk: hogyan kerül hozzánk 51 gyurgyalag?
Bár a gyurgyalagpárunk és fiókáinak fotózásáról szóló beszámolóval továbbra is kések, a helyzet az, hogy tegnap (2025.08.05.) kétszer is beültem a lesbe, egyszer 12 és 15 óra, másszor pedig 17 és 19 óra között. Lőttem is pár száz fotót és újabb megfigyeléseket is végeztem. A Cenweb nyitóoldalára raktam is ki a friss fotókból, de blogra nem jutott már idő. Többek között azért sem, mert a fotózás sikere miatt a vadkamerázást tegnap befejeztük a gyurgyalagoknál (így is kaptunk körülbelül 4100 rövid videófelvételt, ezeket majd átválogatás után elemezzük majd, ha jut idő), a kamerát viszont átvittük új helyre, készülünk már a szarvasbőgésre, szóval rengeteg a tennivaló (ma a patakparti sétányt kaszáltuk például).
Egy szó, mint száz, ezúttal sem a részletes gyurgyalag beszámolóval jövök (bocsánat érte), hanem „csak” egy rövid, friss, ma esti hírrel. Mert amit ma este láttunk, az nem semmi. Az minden várakozásunkat felülmúlta. Ráadásul, amit ma este láttunk, körülbelül 20 óra körül, az talán már nem is erről az évről, mint inkább 2026-ról szól.
Nem sokkal nyolc előtt
egy negyedzsák csöves kukoricát tisztítottam, és a kukoricával meg a kamerával felszerelkezve robogtam le a Kisberekbe. Miután a kukoricát kiosztottam a Pelso-tó partján, és a kamerát is kihelyeztem, sietve indultam vissza a házhoz, mert itt is temérdek munka várt. Amint baktattam fel a Kislejtőn az Újleshez, észak felől megjelent a gyurgyalagpárunk. Mindig észak felé mennek ki tőlünk, és mindig onnan érnek vissza. Elrepültek a fejem fölött, viszonylag szoros kötelékben, de tőlük jócskán lemaradva újabb gyurgyalagok jöttek. Először csak a hangjukat hallottam, és gondoltam, talán a kirepült fiatalok követik a szülőket, kicsit lemaradva.
Amikor aztán megláttam az öreg párt követő gyurgyalagokat, tátva maradt a szám. Kisebb felhő érkezett a birtok fölé nagy zajongással. Lehet, hogy a csapatban voltak a mi fiataljaink is, de ennyi gyurgyalag nyilvánvalóan nem származhat tőlünk, hiszen nekünk csak egy párunk van. Mivel lassan vonultak át a fejem fölött, ráadásul kétszer, mert tettek aztán egy kört is, sikerült leszámolnom:
51 gyurgyalag érkezett hozzánk ma este.
Pontosabban, ha a mi párunkat leszámítjuk, akkor 49. S minthogy az öregek még ma is etettek a költőüregnél, feltételezhetjük, hogy a lyukban is akad még fiatal gyurgyalag, egy példány biztosan. Összesen tehát 52 gyurgyalag volt nálunk egy adott időben.
Ez önmagában még nem volna rendkívül, mert hiszen a birtok az abszolút gyurgyalagrekordot 2022. július 29-én állította be, amikor 120-140 gyurgyalag szállt be az Őskökényes közepén álló kiszáradt diófára (ez a diófa azóta kidőlt). Ezt megelőzően, 22 éven át csak kivételes esetben láttunk leszállni gyurgyalagot a birtokon. A légtérben viszont rendszeresek voltak kisebb-nagyobb csapatai.
2025. az első évünk, amikor végre fészkel nálunk.
Mindennek fényében, durván ötven gyurgyalag megjelenése nem kiemelkedő esemény, csakhogy miután a zajongó csapat tett két nagy kört, elkezdtek beszállni a gyurgyalagfalhoz, aztán pedig felgallyaztak a gyurgyalagfal közelében álló fákra. Szürkült már, tehát nem napozni, tollászkodni szálltak be (amiként 2022-ben), hanem éjszakázni! Nyilván a környéken fészkelő párok – akik már befejezték a költést – verődtek bandába a fiataljaikkal együtt.
A csapat és a pár mozgásából ítélve határozottan az a benyomásom támadt, hogy a mi párunk hozta a csapatot ide, mintegy „megmutatni” ezt a fészkelőhelyet, ahol még bőven van hely további pároknak. Ugyanennek a fordítottjára is volt példa tavasszal, amit meg is írtam akkor. Valamikor a fészkelés elején megjelent váratlanul még két pár gyurgyalag, akik folytonos ki és berepülésekkel próbálták magukkal csalni a mi párunkat. Végül a mi párunk felült a villanyvezetékre. A két madár szorosan egymás mellé simulva jelezte: nem mennek innen sehova. Érthető volt, hiszen akkor már javában dolgoztak az általam fúrt fészeküreg tágításán, és sok munkájuk volt már benne. Erre utalt a bejárat alatti jó adag földmorzsalék is.
Arra persze nincs egzakt bizonyítékom,
hogy ez az ide-oda csábítgatás valóban megtörtént. De a madarak mozgásából igen sok minden kiolvasható kellő tapasztalattal; főként, ha van tapasztalatunk zárttéri tartással is (nekem van). Ebben a csábítgatásban, ezekben a vizitekben nyilván van ráció. Tavasszal nincs idő a hezitálásra és hosszas keresgélésre. A mi párunktól is láttuk, hogy a gyurgyalagfal elkészülésének harmadik napján érkeztek, viszonylag korán, április 25. környékén, és rögtön „megragadtak” itt. Tavasszal sürget az idő. A tojások lerakásának ideje kötött, a kotlási idő kötött, a fiókák felnevelésének ideje is nagyjából az, szóval jó, ha tavasszal a madárpár már tudja, hol akar költeni. Nem sok, de valamivel több idő jut nézelődésre, tájékozódásra a nyár végén, a költés befejezése után. Ekkor van arra pár hét, hogy újabb fészkelőhelyeket ismerjenek meg a párok és kolóniák.
Ha ilyenkor felbukkannak népes csapatok egy ígéretes helyen, ezek a helyek a következő évben nagyobb valószínűséggel népesülnek be. Fecskéknél is tapasztalható ez, főként a városokban fészkelő molnárfecskéknél (Delichon urbica). Őszi vonuláson, nyárvégi gyülekezésen szoktak próbálgatni új épületeket, s gyakran a következő év tavaszán ezeken az új, korábban fecskék által nem lakott épületeken kezdődik meg a fészkek építése.
A gyurgyalagnál egyébként is szinte rendellenesség,
ha egy pár magában fészkel. Csodáljuk is a párocskánkat. Talán még fiatal pár, és ezért vágynak az édeskettesre? Vagy épp ellenkezőleg: idősebb pár, akik már jobban kedvelik a csöndesebb, kisebb létszámú telepeket, és ebben egészen odáig mentek, hogy már csak ők alkotnak egy „telepet”. Ezt nem fogjuk megtudni, az viszont szinte biztos, hogy a most váratlanul bezúduló ötven gyurgyalag ismerkedik a birtokkal, felméri a lehetőséget, a telepet, a gyurgyalagfalat, és ha tetszik nekik itt, megjegyzik a helyet – amint a molnárfecske egy jó ereszt és a füsti fecske egy remek istállót – és visszatérhetnek ide 2026. tavaszán. Óriási élmény és valószínűtlen látvány volt a kavargó gyurgyalagfelhő a falnál. Vajon a lyukban kuksoló fiatal gyurgyalag mit gondolhatott, amikor váratlanul nemcsak a szülei vannak ott, hanem még két raklap gyurgyalag?
Mindebből az is következik – és ez az, amivel nem számoltunk –, hogy nem elég a gyurgyalagfalat továbbfejleszteni ősszel-télen, hanem további lyukakat kell fúrni a falba, méghozzá sokat, méghozzá a következő napokban! A környék gyurgyalagjai már csak egykét hetet lesznek itt. Átvonulók is csak szeptember közepéig akadnak. Talán nem a mai csapat lesz az egyetlen, ami alaposan felméri nálunk a körülményeket. És ha egyszer felmérik a nyár végén – talán gyurgyalagok százai! – a mi falunkat, akkor az legyen a számukra a lehető legvonzóbb!
Fotók: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Micsoda jó hír- ki gondolná, hogy a gyurgyalag is ennyire okos. Madárcsicsergés mint madárnyelv és kommunikáció – vajon melyik szülő volt az agitpropos:-))))biztosan van aki ezt is érti és nem kell hozzá Assisi Szent Ferencnek lenni. Milyen klassz video volt anno a madárénekből készített kotta.
A fotózásukról és videózásukról szóló blogban elmesélem majd, mi mindenben okosak még! 🙂
Reklámozták a gyurgyalagfalat! 🙂
Talán jövőre kiderül majd, hogy a gyurgyalag párotok tényleg fészkelőhely bemutatót tartott-e! Lehet, hogy mégis szeretnének társaságban élni?
Remélem! Tökéletesen boldogok vagyunk ezzel az egyetlen párral, és talán még annyi előnye is van a dolognak, hogy könnyebb volt tapasztalatokat szerezni, megfigyeléseket végezni, mint egy nyüzsgő telepen, ahol azt sem tudjuk, ki kivel van 🙂 – de azért nem bánnánk, ha 2026-ra alakulna egy mondjuk 8-10 párból álló telep (a végső cél egy 30 pár körüli kolónia) . És tervezünk lent a Nagyberekben is olyan földmunkákat a vizes élőhelyteremtés során, ami megint csak falakat eredményezhet, bár ott meg jó volna partifecskéknek otthont teremteni.
Én mindig azt hittem a partifecske az csak a puha löszfalban fészkel. Ott nálatok úgy tűnik a képekből inkább agyagos a talaj.
Agyagos, ezért kellett nekünk fúrni a lyukakat a gyurgyalagnak is, de van homokunk is. A partifecskéknek készíteni falat kicsit bonyolultabb lesz, de nem lehetetlen. Ha pedig csapadékosabb év jön, több lesz a vizünk, akkor a partifecskék is jó eséllyel megjelennek. De meglátjuk majd – megteszünk ezután is mindent, amit csak lehet, a többi meg a madarak dolga 🙂 🙂
Apajon is egy roppant keskeny kis partfalban fészkeltek a partik, úgy látszik tudják, hogy nem fogja kimosni a fészküket egy nagy „dagály”, mintha éreznék az elkövetkezendő aszályt is. Elképesztő, hogy milyen tudással-megérzésekkel rendelekeznek, amihez az ember mégcsak nem is konyít. Kiváncsian várom a gyurgyalagokról való híradásod, megfigyeléseiteket. Az ember csak tátja a száját, leesik az álla, miközben maga is szerelembe esik velük. 🙂
Ó, köszi! 🙂 Már töprengtem rajta, hogy vajon hova képzelitek a partifecskéket, mert abban kicsit kételkedtem, hogy a mostani gyurgyalagfalba költöznének ők is.
Mondjuk azt, hogy idén ez a helyzet optimális volt egy gyurgyalagpár megfigyelésére a birtokon. Jövőre pedig következhet(ne) egy gyurgyalag kolónia megfigyelése! 🙂
Haha, ez milyen találó, hogy „reklámozták”. 🙂 Kis szociálisak, nagyon édik.
Még olvasni is élmény volt, hátha még lett volna nálad kamera!
Micsoda szépséges, csacsogó kavalkád lehetett!🐦🐦🐦
Épp vadkamerát meg kukoricát vittem ki a Kisberekbe, így aztán fényképezőgép nem volt nálam, de az sem sokat segített volna, mert már kevés volt a fény, és egyébként se mentem volna közel hozzájuk, nehogy az éjszakázásukban megzavarjam őket. 🙂 Most azt is kíváncsian várjuk, hogy lesz-e esetleg máskor is nyüzsgés a fal előtt.
Vonulásra verődtek össze, várják az utolsó fióka kirepülését, micsoda csodás összetartás és összetartozás!