Oké, vasárnapra megemberelem magam | Dire Straits | Calling Elvis

Két hajnali zúzás után már furdalna a lelkiismeret, hogy bár hétvége van, ismételten nem sikerül egy rendes-tisztes teázós muzsikát hozni, ejnye. Lettek volna ötleteim még, mit választhatnék, ami egy vasárnap reggelen szinte bántó, annyira dohog, vadóckodik meg dübörög, de megemberelem magam. De azért, ahogy a pénteki zene is emlék húzós időkből, ez a zene is az, boldog szép és ritka aktív évekből.

A kilencvenes évek vége táján, ilyenkor télen, néha hetente többször is bejártam a Balatont.

Sokszor busszal mentem, vonatoztam, átszálltam, megint busz, megint vonat, egész nap, néha stoppolás, ma már nem is értem, hogyan tudtam a rövid téli napokon tömegközlekedéssel lejárni a fél tavat úgy, hogy alaposan átnézzem a fonyódi vizet-jeget, meg a szántódi vizet-jeget, meg a keszthelyi vizet-jeget, és összeírjam a búvárokat, bukókat, vöcsköket, jegesrécéket, sirályokat, és mindeneket. Amikor kocsival mentem, akkor más volt, mondanám, könnyebb, de nem, mert akkor sokkal több hely volt tervben.

Sötétben indultam mindig, hajnali öt óra körül. Négykor keltem, bekapcsoltam ezt, mindig ezt, sose mást, és amíg ez ment, elkészült a kávé, elpakoltam a távcsövet, fényképezőgépet, telét, könyveket, jegyzeteket, vizet. Minthogy akkoriban gyakorlatilag én voltam az egyetlen rendszeres megfigyelő a Balatonon,

olyan volt ez a készülődés mindig, mintha expedícióra indulnék.

Nem is akármilyen eredménnyel. Eszméletlen dolgokat találtam, láttam, melyek akkor újdonságnak számítottak. Akkortájt nem találkoztam a Balatonnál más madarászokkal. Akkortájt fedeztem fel, először szinte egyedül – később vittem a tanítványaimat is –, hogy a Balaton novembertől egy madárparadicsom.

Ebben a zenében ma is valamiként ott van számomra a hajnali készülődés.

Mintha minden nap repülő jönne értem, ami hajnali ötkor felvesz, és pár óra múlva leszáll velem a Spitzbergákon. Akkortájt távolinak tűnt a Balaton. Az a világ, az a madárvilág, amit felfedeztem. Akkoriban tágnak tűnt a tér és beláthatatlanul hosszúnak az idő. Akkoriban úgy éreztem: bármi belefér, bármi megtörténhet. Bármit adhat bármikor a Balaton.

Hajnali izgalom. Kávé, csizma, jég. Szél, terv, út. És ez a zene.

Jó reggelt, jó vasárnapot!