Megvan a Nemzetközi Booker-díj 2026-os rövid listája
Vegyes érzéseim vannak a Nemzetközi Booker-díj rövid listájával kapcsolatban, amely hat, nem angol nyelven született könyvet tartalmaz. Minderről később talán írok majd kicsit részletesebben, egyelőre a tényekre szorítkozom.
A listát hat prózai mű alkotja (indokolt ez a körülírás), amelyek 2025. május 1. és 2026. április 30. között jelentek meg Nagy-Britanniában és/vagy Írországban. A zsűri összesen 128 kötetből válogatott, amelyet a kiadók neveztek. (Kár, hogy ez a lista nem hozzáférhető.)
Míg a Booker-díj az angol nyelven születő műveket, a Nemzetközi Booker a fordításokat ismeri el. Az 50 ezer fontos díjat egyenlően osztják meg a nyertes szerző és a fordító(k) között. A rövid listára került művek egyenként 5 000 fontos díjazásban részesülnek, amely fele-fele arányban illeti a szerzőt és a fordítót. A győztest május 19-én hirdetik ki a londoni Tate Modernben rendezett ünnepségen, amelyet élőben közvetítenek a Booker-díj közösségi felületein.
Shida Bazyar: Teheránban csendesek az éjszakák
Az iráni szerző eredetileg németül megjelent, The Nights Are Quiet in Tehran című könyve négy évtizeden át, 1979-től 2009-ig követi egy iráni család életét, amely az iráni forradalom után Németországba menekül. (4.04 ponton áll az internet véleményét megtestesítő Goodreadsen.)
Rene Karabsh: Ő, aki marad
Rene Karabash She Who Remains című, eredetileg bolgárul megjelent könyvében egy Bekija nevű nő – aki immár Matija – meséli el élete történetét: hogyan szökött el egy kényszerházasság elől, falujából az albán hegyekben, hogy aztán férfiként éljen, ezzel az események brutális láncolatát indítva el. (A könyv fikció, nem életrajzi regény.) (4.04 ponton áll a Goodreadsen.)
Daniel Kehlmann: Mozgókép
Daniel Kehlmannak több könyve is megjelent magyarul, így az eredetileg németül kiadott Director, magyarul Mozgókép is, ami a lista valószínűleg legerősebb könyve, 4.06 ponttal. A könyv a művészet és a hatalom, a szépség és a barbárság közötti bonyolult kapcsolatot vizsgálja a náci Németország díszletei között.
Ana Paula Maia: Amint a Földön, úgy alant
Ana Paula Maia portugál nyelven született, On Earth As It Is Beneath című regényében éles allegórián keresztül mutatja be az ember erőszakra való hajlamát, és azt, hogy kollektíven képtelenek vagyunk felelősséget vállalni társadalmi és politikai tetteink, vagy éppen tétlenségünk következményeiért. (3.89 pontos)
Marie NDiaye: A boszorkány
Marie NDiaye franciául írt, The Witch című regénye egy közepes képességű boszorkányról szól, aki középszerű házasságban él, és megpróbálja átadni tehetségét ikerlányainak. Mint kiderül, messze felülmúlják mesterüket. (Kár, hogy az internet népe szerint maga a regény is csak közepes, csak 2.99 ponton áll a Goodreadsen. Viszont magyarul is olvasható)
Yáng Shuāng-zǐ: Tajvani útleírás
Yáng Shuāng-zǐ kínaiul írt Taiwan Travelogue-ja két nő szerelmének keserédes története, „a nyelv, a történelem és a hatalom művészi feltárásába ágyazva. (4.00).
A könyvekbe itt lehet beleolvasni angolul, illetve az automatikus Google-fordítóval magyarul – ami lassan már nem különbözik érdemben a hivatalos fordításoktól.
Logikus döntés lenne idén Kehlmannak adni a díjat, mint a legnépszerűbb és a közönség által legjobbra értékelt könyvnek. De szerintem nem ő fogja kapni. Az én tippem a Tajvani útleírás.
Szerintetek melyik könyv lesz a győztes?
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: India Hobson/The Booker prizes
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Fogalmam sincs, melyik lesz majd a győztes, csak azt tudom, hogy melyiket olvasnám el szívesen. (A te felsorolásodban az első kettőt biztosan.)
A díj weboldalán megtalálható egy 13-as lista, ami a 128-asból született, mielőtt leszűkítették 6-ra. Az is érdekes. Ott is van olyan könyv, amit szívesen elolvasnék. (Pl. Anjet Daanje: The Remembered Soldier)
S ott látszik, hogy születtek regények hasonló ötletek alapján. (Pl. Rene Karabash: She Who Remains
és Gabriela Cabezón Cámara: We Are Green and Trembling vagy Shida Bazyar: The Nights Are Quiet in Tehran és Shahrnush Parsipur: Women Without Men – ha jól értettem az angol szöveget 🙂 )
Én is azokra voltam a leginkább kíváncsi, de ez elmúlt, amint beleolvastam a szövegekbe. Na igen, ez a másik problémám, hogy annyira kaptafa a témaválasztás..
🙂
Én a szövegekbe nem olvastam bele, csak a leírt rövid tartalom alapján választottam – de most kíváncsivá tettél.
Ezek nem igazi regények, mindkettő ilyen „kísérleti” nyelven íródott tudatfolyam, én az ilyeneket általában nem szeretem. Illetve még nem találkoztam olyannal, ami tetszett volna. Megnézem még a másik iráni könyvet a hosszú listáról, egyes vélemények szerint az jobb. 1989-ben adták ki először.
No, a hatból négybe beleolvastam.
Ebből három egyes szám első személyben íródott. Mintha valakinek a naplóját olvasnám, aki ráadásul elég gyenge mesélő, csak leírja a gondolatait. Én sem szeretem az ilyeneket, nem igazán kötnek le. (A másodiknál – Ő, aki marad – talán még el tudom fogadni ezt. Ott érdekesek lehetnek a főhős gondolatai is.)
Egyedül az érdekelne, hogy mit tud kihozni ezekből egy fordító.
Ebből a másikból film is készült 2009-ben: https://videa.hu/player?f=8.1971074.2160760.0&enableJsApi=1&videoFinishedEvent=1&versionChangeCompleteEvent=1&enableAnimGif=1&enableSnapshotApi=1&lang=en&s=%7B%22loc%22%3A1%7D
Húha!
Köszi, Mara! Elmentettem a linket. Szerintem töröld ezt a hozzászólásodat, mert túl hosszú a link, és elrontja az oldalt! 🙁
Update: tényleg a Tajvani útleírás nyert. 🙂 Bárcsak a lottószámok is ilyen kiszámíthatóak lennének. 🙂