Milyen madár a fogoly? Hát olyan, aki imádja a napot!
Három nap még, és azt mondhatjuk: immár kereken egy hónapja minden áldott nap láttunk foglyokat a birtokon! Ez hatalmas eredmény ilyen rövid idő alatt, de csak részint a mi „erényünk„. A szerencse is kedvezett és a foglyaink is jó vérből valók, hamar adaptálódtak, remekül feltalálják magukat, és ahogyan arról beszámoltunk már, a ragadozókkal szemben is jól tartják magukat, mi azonban nem tudhattunk előre arról, hogy ez a „törzs” ennyire életképes. Ellenőriztük a csibék származását, tudtuk például, hogy franciaországi felmenőkkel büszkélkedhetnek, azt is tudtuk, hogy az ötven csibe között nem lehet rokoni szál, de arról semmit sem sejthettünk, hogy mennyire lesznek alkalmazkodóképesek. Most már látjuk: ez egy jó vérvonal – mert nyilvánvalóan van abban sok genetika is, hogy ennyire ügyesek. Minderről természetesen később részletesen is beszámolunk.
Egy hónapja minden reggel,
minden este halljuk őket, és látjuk is azt a 3-5 példányt, akik az Angolkertben mozognak. Hogy vannak-e többen is? Nem tudjuk. Elvileg lehetnek akár kisebb csoportok is a birtokon kívül. Pár esetben hallottunk is foglyokat a birtok területén kívül, és az Angolkertben mozgó kicsi csapat létszáma is azért ingadozik, mert 1-2 példány (esetleg egy „pár”?) időnként lelécel, és amennyit tudhatunk a mozgásukról, a birtoktól északra, talán egy lucernaföldön hesszelnek ilyenkor. De hallottunk már foglyokat a birtoktól keletre és déli irányból is.
Videóban is mutattam – ráadásul a hőhullám idején –, hogy mennyire imádnak porfürdőzni. Az utóbbi egy hónapban többször is fotóztam-filmeztem őket napozás közben. Olyan délutánokon, amikor árnyékban is 38 fok volt, és minden élőlény hűvös helyekre vonult, ők azonban a legpusztítóbb hőség közepén napfürdőztek, méghozzá rendkívül hosszan, akár fél órányit is.
Ugyanakkor sokat mozognak fedett, árnyékos helyeken. Kicsit másnak tűnik a viselkedésük, mint amit gyerekkorom foglyaitól megszoktam. Nem szívesen maradnak kint nyílt terepen. Az is lehet, hogy gyermekkorom fogolymadarai is jobban szerettek fedezékben tartózkodni, csak épp akkor nemigen láthattam őket. Mindenesetre hiába vannak itt szinte állandóan, a fotózásuk is nehézkes, a sok takarás és árnyék miatt. Ugyanakkor imádják a napot. Rendkívül érdekes dinamika áll össze e kettőből. Kicsit úgy viselkednek, mint a hüllők, akik felmelegítik magukat a napon, mielőtt árnyékos vagy vizes élőhelyen vadászni indulnának, mintegy tartalékolva a hőt a testükben.
A fogolynak is vannak gyenge pontjai.
Érzékeny a hidegre és a nedvességre.
Így a globális felmelegedés akár segíthet is a faj megmentésében, hisz a telek egyre enyhébbek, és tartósan nedves időszakok már alig vannak. A hosszú esők idején könnyen megfázhatnak. Mivel tegnap élték át az első szakadó esőt életükben, ráadásul olyan esőt, ami egyúttal hideg is, látszott is rajtuk, hogy nincs kedvükre a változás, de ezúttal is szépen alkalmazkodtak, és behúzódtak a glóbuszok alá, ahol szinte alig érte őket a szél és a víz.
Ma reggelre bár hűvös, igazi őszi levegőre és fényekre ébredtünk, a nap szépen sütött, és melegített is. Foglyaink – ezen a napon négyen – ki is használták azonnal, hogy visszatért életükbe a nap, és akkor napfürdőzést tartottak a ház és a kisház közötti nyiladékban, hogy nekem is kedvem lett volna befeküdni közéjük.
Szépen haladnak a vedléssel. A fiatalkori tollruhát hamarosan teljes egészében öregkorira cserélik. Korábban úgy becsültem, hogy valamikor szeptember végére végeznek a művelettel, de talán elhúzódhat a vedlés október közepéig is. Mindenesetre pár madáron már jól kivehető a fogolyra oly jellemző patkó alakú sötétbarna folt a hason, és a fej aranyszíne is kialakulóban van, főként a csőrtő környékén. A mell és a has hamvas szürkéje szinte minden példányon elkészült már, amint a testoldal vörös foltozása is. Napról napra egyre szebbek, és csak remélni tudom, hogy szemmeltartható helyen maradnak egészen addig, míg teljes pompájukban meg nem csodálhatjuk őket.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nagyon szépek- igazi felserdült pipinyók:-))). Vajon hogyan bírják majd ki a telet? Őket is etetni kell majd?
Én már a téltől sem féltem őket! De etetni fogjuk őket, sőt a tervek szerint beállítunk automata etetőket is. Annál is inkább, mert nem szabad megállni itt, újabb és újabb foglyokat kell hozni. Az hatalmas előny, hogy az új madarakat nem egy pusztába engedjük ki, hanem olyan foglyokhoz, akik már tudják, mi a dürgés. Ha esetleg véletlenül kemény tél lenne, akkor is gondoskodunk róluk természetesen. A gondot még mindig inkább a ragadozók jelentik (bár továbbra se láttunk zsákmányolást!). Könnyen lehet, hogy elköltöztetünk innen pár ragadozót élvecsapdázással, hogy egy időre (pár évre) csökkentsük a predátorok nyomását.
Remek fotók, no és ahol öten együtt vannak, az a legjobb.❤️
A kisházban is vannak még, Cen?
Igen, a kisházban is van még hat fogoly. Hamarosan három példányt megint kiengedünk. Az lenne a legjobb, ha sikerülne folyamatosan új madarakat hozni a házba, és onnan szakaszosan mindig újabbak madarakat kibocsátani.
Szépek nagyon! 🥰
Kíváncsi leszek, hogy ez a kis csapat ott marad-e az Angolkertben akkor is, amikor már nem lesznek ott a társaik a kisházban.
Mik azok a “glóbuszok”, amik alatt védelmet találtak? 🤔