Mi a hygge? Tényleg a boldogság receptje?
Meik Wiking: HYGGE (Kossuth Kiadó, 2017)
Számomra mindig ez a legingoványosabb terep. Bevallottam már korábban is, hogy gyanakvó vagyok az ezotéria határán mozgó nézetekkel, könyvekkel, bár az is igaz, hogy ugyanez a szkeptikusság kiterjed a tudományos területekre is.
Mégis egy olyan könyvet veszek elő újra (2019-ben írtam róla nektek először), amit ezzel a gyanakvással vettem kézbe, hisz végtére is nem kevesebbet, mint boldogságot ígér. Nem állítom, hogy aki elolvassa, maradéktalanul boldog lesz, de állítom, hogy lehet valamelyest boldogabb. Ráadásul, ha van évszak, amikor ez a könyv – és a hygge – bárkinek jól jöhet, akkor az épp az ősz és a tél időszaka. Itt voltaképp egy életérzésről, vagy egy életérzés rendszeres előhívásáról van szó, amit a dánok – akik a statisztikák szerint a világ legboldogabb nemzete – hyggének mondanak. A takaros kis könyv küllemében is ehhez az életérzéshez idomul, kedves, kellemes, világos szerkezetű, elgondolkodtató és szórakoztató.
Mi a hygge?
Ezt a kérdést is alaposan körbejárja, de egy dolgot emelnék ki belőle. Nálunk bizonyára sokan vélik majd úgy, könnyű a dánoknak, hisz egyúttal Európa leginkább jóléti nemzete is, náluk a legnagyobb az egy főre eső jövedelem és lakásterület,
ennyi pénzzel, ekkora és ilyen pazarul berendezett lakásokban mi is boldogabbak lennénk.
Van is ebben valami, természetesen, és ezt a könyv sem titkolja. Nincs itt semmi képmutatás. De azért hozzá kell tenni, hogy egyáltalán nem mindegy, mennyit tesz az ember a boldogságáért; azért, hogy legalább néha – a dánok megdöbbentő rendszerességgel – valamivel jobb, vagy egészen jó legyen.
A The New York Times bestellere nem véletlenül lett népszerű, és nem véletlenül indult egyfajta verseny a nemzetek, és a nemzetek boldogság-receptjei között (a kötet ezt a kérdést is korrekten tárgyalja). Mindenki érzi, hogy sok apróságon múlhat a közérzetünk.
A könyv sikere talán ugyanabból fakad, mint a jó regényeké: együtt áll benne az ismerősség meghittsége az újdonság erejével.
A dán módszer számos elemét mi is használjuk.
Bár vitathatatlanul ritkábban. Azt hiszem, én speciális olvasó vagyok, hisz én néha még főzéshez is gyertyát gyújtok, megadom a módját az írásnak is, ha lehet, sőt néha egyszerűen csak megünneplek egy olyan napot, amit rajtam kívül senki sem ünnepel (lásd “Levendulás máglya”). Vagyis az átlagnál jobban figyelek hangulatteremtésre, meghittségre, ihletre. Ezzel együtt is elgondolkodtat ez a kis könyv, és be kell ismerni: a dánok rajtam is bőven túltesznek, leginkább abban, hogy mindez náluk rendszert alkot, ami a ruházattól a lakberendezésen át a konyháig szinte minden életterületet érint.
Mintha hálót szőnének maguk köré a világ durvasága és szürkesége ellen.
Ugyanakkor a könyv hideg fejjel, racionálisan szemlélve is rendkívül érdekes.
Mindig jó ütemben jön egy érdekes statisztika. Egy diagram vagy kutatási eredmény; s mindig jó ütemben érkezik egy élet- és test- és lélekközeli hygge-példa. A könyv is egy ilyen példával nyit, ami a szerző szándéka szerint a hygge összetettségét példázza, de jó példa a könyv összetettségére is. Ezt a rövid sztorit kivételesen idézem:
„Egyszer decemberben – éppen karácsony előtt – egy öreg svéd menedékházban töltöttem a hétvégét a barátaimmal. Az év legrövidebb napját csupán a tájat takaró hó derítette fel kicsit. Amikor a nap lement – délután négy körül –, elkezdődött a tizenhét órás sötétség, és mind bementünk a házba, hogy megrakjuk a tüzet.
Fáradtak voltunk a túra után, szinte félálomban, a házban ültünk félkörben a kandalló előtt – vastag pulóverben és gyapjúzokniban. Csak a ragu rotyogását és a tűz pattogását lehetett hallani, és azt, amikor valaki belekortyolt a forralt borba. Egyszer csak az egyik barátom megtörte a csendet.
– Szerintetek lehetne ennél hygébb ez a pillanat? – tette fel a költői kérdést.
– Igen – mondta az egyik lány egy kis idő múlva –, ha kint tombolna a vihar.”
Számos nekem is ismerős pillanat és módi van a könyvben.
A mániás gyertyagyújtástól, a kandalló-mánián át a nassolásig , amely nemcsak ismerős, hanem rokonszenves is, de ez az első mini sztori áll a szívemhez legközelebb. Mert végig az motoszkált bennem, vajon az én hyggém milyen? Nehéz ezt megmondani. Az biztos, hogy az enyémben több a vadon. Több a zöld, többet ad hozzá például a madárvilág. Nekem a madáretető madarait bámulni órákon és havazáson át, az a szuper-hygge, az az „aranylövés”. De ez a természetközeliség ott van az idézett mikrohelyzetben is. De talán még ennél is fontosabb az a kettősség, amivel ellen tartunk mindannak, ami minden napunk minden óráját jelentéktelenné vagy pokolivá tenné.
Egyfajta ellenpontozása annak, ami velünk ellenséges, legyen az egy vihar vagy legyen az a közélet.
Hygge-állapotban például egy dán nem politizál.
Egy statisztikából az is kiderül, hogy hiába keresnek rohadt jól a dánok, a munkahelyen a túlnyomó többség semmit sem érez a hyggéből, vagyis a boldogságból. Viszont minden létező alkalmat megragadnak – még fontosabb, hogy megteremtenek! – arra, hogy megkapják, amire igazán szükségük van. Nyilván nem ugyanannak kell ellentartaniuk, mint nekünk, de mi sem vagyunk reménytelenek. Ehhez, vagy egy hasonló életérzéshez az esetek többségében nem kell sok. Átéltem hasonlót én is, például egy fagyos barlang szájában, mínusz huszonnyolc fokban, fáradtan és éhesen.
Ahhoz képest, hogy könnyű és gyors olvasmány, sok kérdést vet föl a könyv, többek között azt is – és ez rokonszenves –, hogy lehetséges-e hygge egy magányos ember számára? Vagy társaság kell hozzá mindenképp?
Épp attól volt számomra érdekes, hogy sok kérdést generált, ám ahelyett, hogy sorra venném ezeket, inkább azt mondom: olvassátok el ti is, és ha bennetek is támadtak kérdések, esetleg születnek válaszok is, osszátok meg itt a többiekkel, s velem.
Meg nem állom, hogy egyet ne említsek még.
Ez nagyon piszkálja a csőröm. Pontosabban két dolog. Van-e vajon nálunk is egy ilyen többé-kevésbé körülhatárolható boldogságszer, hangulatgenerátor, mint amilyen a dánoknak a hygge, és ha van, akkor annak ugyan mi a neve? Író vagyok, de én nem találom. (A könyv egyébként szépen körüljárja a nyelvi kérdéseket is.)
Ha létezik egyáltalán, mi a magyar hygge? A kuckózás talán?
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több az életmódról
Emlékszem, amikor a régi oldalon először írtál róla és kerestük a magyar megfelelőjèt, akkor arra jutottam, az északi országoknak frappáns kifejezésük is van arra, aminek mi még keresgéljük a megfelelőjèt…
Végül a „meghittség” talán, ami kifejezi.