A lelki egészség nem kiváltság, hanem alapvető jog
A fiatalok mentális egészségéért szervezett konferenciát az UNICEF Magyarország
A Mentális Egészség Világnapjához kapcsolódva
az UNICEF Magyarország október 6-án konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémián, ahol közel 400 résztvevő és 40 szakember gyűlt össze, hogy közösen vizsgálják meg, milyen mentális egészségügyi kihívásokkal néznek szembe ma a fiatalok, és milyen megoldások segíthetik őket ezek leküzdésében. Az esemény iránt rendkívül nagy volt az érdeklődés: a férőhelyek mindössze két nap alatt beteltek, ami egyértelműen jelzi a téma kiemelt jelentőségét, valamint a szülők, pedagógusok és gyermekekkel foglalkozó szakemberek erős igényét arra, hogy gyakorlati tudást, bevált módszereket és hatékony válaszokat találjanak a fiatalok lelki egészségének támogatásához.
A konferencia célja az volt, hogy párbeszédet teremtsen fiatalok, szülők, szakemberek, állami szereplők és döntéshozók között, elősegítve ezzel a kölcsönös megértést és az együttműködést. A rendezvény teret adott a legfontosabb problémák közös azonosítására, valamint olyan jó gyakorlatok bemutatására, amelyek közvetlenül is hasznosíthatók a mindennapi munkában. Emellett fontos célként jelent meg, hogy a bemutatott példákon keresztül rendszerszintű megoldásokat is felvázoljanak a döntéshozók számára, elősegítve a fiatalok mentális egészségét támogató szakpolitikai és intézményi válaszok kialakítását.
Az előadók között olyan elismert szakemberek szerepeltek,
mint Orvos-Tóth Noémi, Steigervald Krisztián, dr. Gyarmathi Éva, valamint a Kék Vonal, a Bethesda Gyermekkórház, a Semmelweis Egyetem és a Budai Gyermekkórház munkatársai. A konferencia különlegessége volt, hogy a fiatalok hangja is központi szerepet kapott: az UNICEF Magyarország fiatal nagykövetei saját generációjuk érzéseit, tapasztalatait és elvárásait osztották meg a közönséggel.
„Úgy érzem, mintha hatalmas súly nehezedne rám, amit képtelen vagyok letenni. Rosszul esik, amikor összehasonlítanak másokkal. Félek, hogy hibázom, és csalódást okozok mindenkinek” – idézte kortársai gondolatait Kapai Ramóna, 18 éves fiatal nagykövet, aki arra kérte a felnőtteket, hogy legyenek figyelmesebbek és elfogadóbbak a fiatalokkal szemben: „Nem az a baj, hogy vannak nehézségeink, hanem az, hogy sokszor úgy érezzük, egyedül maradunk velük. Nekünk most van szükségünk arra, hogy meghallgassanak bennünket – mert ez most a mi gyerekkorunk, a mi fiatalságunk.”
A szakmai program olyan kulcstémákat járt körül,
mint az érzelmileg elérhetetlen szülői háttér hatása a gyerekek lelki fejlődésére, vagy a túlzott digitális eszközhasználat következményei, amelyek gyengíthetik a társas kapcsolatokat és fokozhatják a magány érzését. Szó esett a túlzott iskolai elvárások és a teljesítménykényszer terheiről is, valamint a generációk közötti digitális szakadékról, amely alapvetően befolyásolja a fiatalok és a felnőttek közötti megértést és kapcsolódást. Kiemelt téma volt az is, hogy milyen egy támogató iskola, és hogyan válhat a mentális egészség megőrzése az oktatás szerves részévé.
Az UNICEF Magyarország hangsúlyozza: a gyerekek mentális egészsége nem csupán egészségügyi, hanem gyermekjogi kérdés is. A szervezet kutatásai és a nemzetközi adatok szerint világszerte minden hetedik fiatal él valamilyen diagnosztizálható mentális zavarral. Hazánkban az iskolapszichológusok 92 százaléka rendszeresen találkozik szorongásos-, 61 százaléka depressziós tünetekkel, 51 százaléka önsértéssel és 50 százaléka alvászavarral. Az öngyilkosság a fiatalok körében Európában a második vezető halálok.
A konferencia foglalkozott a mesterséges intelligencia lehetséges szerepével,
mint a pszichológiai támogatás új formájával – különös tekintettel a növekvő igények és a korlátozottan elérhető szolgáltatások közötti szakadék áthidalására. Szó esett a legsúlyosabb mentális egészségügyi problémákról is, köztük az étkezési zavarokról, az önsértésről és az öngyilkossági gondolatokról. „Amikor egy gyermek nem jut hozzá a szükséges lelki támogatáshoz, olyan alapvető jogaitól esik el, mint az egészséghez, a biztonsághoz és a fejlődéshez való jog” – hangsúlyozta Szlankó Viola, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatója.
„A mentális egészség nem tabu. Amikor odafigyelünk egymásra, máris egy támogatóbb világot építünk. Ez a nap is bizonyította, hogy senki sincs egyedül” – zárta a rendezvényt Simon-Demény Luca, az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete.
„Az UNICEF Magyarország 2021 óta
kiemelt figyelmet fordít a gyerekek és fiatalok mentális egészségére, mert világosan láttuk, hogy a probléma itthon is súlyosan érinti a fiatal generációt. Az elmúlt években átfogó programokat indítottunk: országos kutatásokat, tudásanyagokat, képzéseket és iskolai foglalkozásokat hoztunk létre, valamint szakembereknek és pedagógusoknak szóló szupervíziós és e-learning lehetőségeket is biztosítunk. Nemcsak a gyerekek, hanem a velük foglalkozó felnőttek mentális jólléte is kulcsfontosságú – hiszen ők azok, akik nap mint nap megtartó környezetet teremthetnek számukra” – mondta Mészáros Antónia, az UNICEF Magyarország ügyvezető igazgatója.
Az UNICEF Magyarország programjai
– mint a Lélekemelő Program, a Lelki Egészségóra és a Mentális egészség térkép – abban segítenek, hogy a szülők, pedagógusok és szakemberek valós eszközöket kapjanak a gyerekek támogatásához, és senki ne maradjon egyedül a nehézségeivel. A konferencia rögzített panelbeszélgetéseihez való hozzáférés az alábbi linken kérhető: https://webshop.unicef.hu/video_unicef_mental_konf_2025
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Forrás: UNICEF Magyarország, továbbította a Helló Sajtó! | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több egészség
Nagyon nemes, de sziszifuszi missziót vállal ezzel az UNICEF, mert… Ahol a szülőket, pedagógusokat… már bedarálta ez a pénzközpontú társadalom, ahol minden áruvá válik-, sajnos: vált-, áruvá válnak a fiatalok is. Hisz, állam bácsi már születésük előtt „megvásárolja” őket, áruként jönnek a világra, szerencsétlenek. És mennek bele a Nagy Darálóba, ami már a szüleiket addigra péppé zúzta, mire ők a világra jöttek. Hol van ezen kicsike rés is, hogy valaki megússza? Ahhoz ki kellene ragadni őket ebből a világból, amiben élünk.
Persze, időlegesen, kicsiket talán tud segíteni a jószándék, az odafigyelés. Meg is kell tenni, persze! Tanítóként én is ezt csináltam. De kérdés, hogyan lehet ezeket a fájdalmakat kezelni, ha nem tudjuk őket kimenteni ebből a nagy mixerből? (Itt pedig egy jó nagyot káromkodtam, de töröltem.) Még mint öreg pedagógus, és anya, elmondok értük néhány imát is. És reménykedek benne, hogy az UNICEF ennél többet is tud tenni!
” érzelmileg elérhetetlen szülői háttér hatása a gyerekek lelki fejlődésére”- rendszer szintű probléma s milyen jó, hogy konferencia keretében is ismét beszéltek erről. Steigervald Krisztiánt nagyon szeretem.-zseniális a generációk közötti különbségek dolgaiban is-nov.ben jelenik meg a harmadik könyve e témában.
A minap az irodalmi Nobel díj kapcsán előkerült nekem valahogy a Babarczy Eszter példája, éppen elolvastam az „Apám meghal”c. könyvét, klasszikus példa az érzelmileg elérhetetlen olykor zsarnok szülők példájára- egy életen át küzd a mérgezett gyerek, amiben van depresszió, bulimia, önsértés és öngyilkossági kísérletek sokasága. Könnyen stigmatizál a rendszer, rámondják az áldozatra pl. hogy borderline, vagy antiszociális mert pl visszahúzódó a depressziója miatt, vagy a szorongásai miatt pánikrohamai lesznek, vagy éjszakákon át – éveken át alvászavara lesz. Szóval a rengeteg bűne van a szülőnek is meg annak az iskola rendszernek is , az ellátó rendszernek is ,ahol nincs kellően edukált tanár (lassan semmilyen sem lesz) , vagy nincsenek segítő szakemberek, vagy ha vannak is meg van kötve a kezük, mert a jog nem követi le a való életet. Elképesztő történeteket mondanak az iskolás gyerekes munkatársaim, pl. alsó tagozatban hogyan jelenik meg a gyerekek között az agressszió, mert otthon dől a tvből a propaganda szöveg pl-s megverik csapatostul azt aki mást mond mint amit otthon hallanak. Az abúzált gyerekekről nem is szólva. A másik nagy baj, hogy stigmatizál maga az ellátó rendszer is-a szülő is gyakran- miért is titok, ha valakinek mentális problémája van? Szégyenként élik meg az ilyen hozzátartozót, vagy családtagot mind a mai napig, ami nem igazán szolgálja az érintett gyógyulását. Kb.15 évvel ezelőtt megjelent egy könyv a „Téboly, stigma terápia” című- nagy kár, hogy a szerzője később olyan József Attilásan a vonat elé vetette magát. „Köztetek lettem bolond” – írja J.A. is. Vagy ott van Sylvia Plath története is. , az Üvegbúra anno óriási hatással volt rám. Vagy a Csáth Géza írásai. Vagy ha a klasszikusokat nézzük, Dosztojevszkij Félkegyelműje, vagy a Karamazov testvérek, aztán a Lepkegyűjtő, vagy az a történet, ahol a női bőrökből vonta ki az illatanyagot a buggyant parfümkészítő, – szóval csak azt akartam mondani kicsiben nagyban a mentális probléma jelen van, a háborús bűnösökról meg a szélsőséges despota vezetőkről nem is szólva . Jól kitermeli a világ az összes problémát.
Viki és Lívia hozzászólása után nincs mit hozzátenni, bár nem vonom kétségbe az UNICEF jószándékát, de szkeptikus maradok ebben a kérdésben(is), hosszú lenne a felsorolás, hogy miért.
Ajánlom mindenkinek ezt az imát:
IMA A GYERMEKEKÉRT
Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket, csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és halott anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bizom.
De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Bár, itt is a természethez könyörög a költő…
” Az ember gonosz, benne nem bízom”, írja Szabó Lőrinc…