A madarak fészeképítése nem semmi! | Fazekasmadár
Megszoktuk, ezt is, mint a világ megannyi, egyébként voltaképp megszokhatatlan jelenségét. A madarak fészket építenek, legalábbis a többségük, főként tavasszal, és slussz. Pont. Ennyi. Megszoktuk, mert a legképtelenebb dolog is belekozmál a szürkeállományunkba, ha elég sokszor látjuk, halljuk, vagy elég sokszor beszélünk róla. A madarak fészket építenek és kész. Nincs itt semmi látnivaló. Pedig van, nagyon is.
Ez időként csak akkor világos, ha olyan fajok fészeképítését nézzük, amelyek
- tökélyre fejlesztettek egy technikát,
- és amelyeket ritkábban látunk.
Például a fazekasmadár fészeképítését, holott hasonló technológiával a közelünkben élő madarak is élnek, gondoljunk csak a fecskékre, így Magyarországon is rögtön három olyan fajt sorolhatunk fel, amelyek sárból építkeznek: a két gyakori fecskefaj,
- a füsti fecske
- meg a molnárfecske,
- de ide tartozik a nálunk csak alkalmilag fészkelő vörhenyes fecske is.
Kevesen tudják, de van még egy madarunk, aki időnként alkalmaz sarat, méghozzá a csuszka, aki az odúk bejáratát szűkíti sárral, ha azt túlságosan tágnak találja.
De ezért a fazekasmadár kifinomult kivitelezése és technológiája valamennyi európai sártapasztó madarunkat tromfolja. És még valami: ha ilyen felvételek kerülnek elém, újra és újra felvetődik bennem egy kérdés.
Évekkel ezelőtt már megírtam, hogy örök szkeptikus vagyok, és ezt a szkepticizmusomat is egy madárfajnak, jelesül a bíbicnek köszönhetem, de hagyjuk ezt most (akit érdekelnek a részletek, ITT olvashat róla). A hülyék szkepticizmusa mindenre egyformán vonatkozik. A jogos és eszes szkepticizmus nem ész nélkül kérdőjelez meg mindent, nem nyakló nélkül és nem önmagáért, hanem mindig azt kérdőjelezi meg, ami a leginkább evidensnek tűnik, mert tudja: épp a legkézenfekvőbbnek tűnő magyarázatok ügyében tudunk a leginkább „elandalodni”.
Épp akkor kell a legéberebbnek lenni, amikor látszólag arra a legkevesebb okunk van.
Mivel én alapvetően evolucionista-darwinista alapokon szemlélem a világot, épp ez a szemlélet – a saját szemléletem – kell, hogy a leggyakrabban a kétely és a felülvizsgálat tárgya legyen. Kétkedőknél azt is érdemes figyelni, hogy kételyeik, kérdéseik milyen arányban irányulnak másokra (ha nagy arányban, akkor jó eséllyel nem okos kétkedő-gondolkodó emberről, mint inkább nárcisztikus, másokat passzív-agresszív módon bántalmazó alkatról van szó), míg ha tisztességes szkeptikusról van szó, kérdései jelentős részével saját magát ellenőrzi, kontrollálja, vonja újra meg újra revízió alá, hisz kellő alázat és bölcsesség birtokában pontosan tudjuk: nincs annál fontosabb, hogy ne engedjük elszabadulni az egónkat, és ne hagyjunk teret a nárcizmus magabiztosságának, az önteltség tévedhetetlenségének.
Mivel darwinistakén szinte mindig mindent az evolúció, egy roppant és lenyűgöző folyamat részeként látok, épp ez a szemlélet szorul bennem a legintenzívebb kontrollra. Mert hisz tényleges bizonyíték arra, hogy az evolúciós folyamatnak nincs „gazdája”, ha tetszik teremtője, erre bizony nincs bizonyíték. Egy fikarcnyi se. Ha ennek ellenkezőjét állítja valaki – amiként jeles fők is időnként ez állítják –, nettó hazugsággal van dolgunk, és ráadásul ez könnyen kimutatható is.
De vissza a madarakhoz. Amikor egy ilyen madár kerül a szemem elé, ahogy meghökkentően kifinomult technológiával, aprólékosan, gondosan felépít egy agyagvárat a családjának, az első kérdés, ami felötlik bennem akaratlanul:
Csakugyan lehetséges, hogy mindezt – és ehhez hasonló fajok és jelenségek ezreit, százezreit – csupán a véletlenszerű ismétlődések, mutációk és a folytonos kiválasztódás hozott létre?
Hány fazekasmadár-variációnak kellett létrejönnie és elbuknia,
hány madár és faj kellett az evolúciós boszorkánykonyha számára, míg végül kiforrta ezt a fajt, így és pontosan ebben a formában? Mennyire valószínű ez? És e madár létének fényében megérthetjük-e, hogy sokan mégiscsak úgy gondolják: legyen evolúció vagy sem, evolúcióval vagy anélkül, de kellett legyen valaki vagy valami, ami ott áll az élővilág, sőt talán világ keletkezésének és létezésének hátterében.
Borítókép: Wikipédia
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Ez magyon èrdekes és csodálni való azon túl, hogy most hallok először fazekasmadárról, aki művesze a fészeképítésnek, mint a szövőmadár.
A lugasépítő, a szövő, a fazekas….. minden madár abból az anyagból épít amiből a legtöbb van a környezetében, alkalmazkodik (evolúció) a lehetőségekhez is.
Az énekes rigó fészke is különleges remekmű, a belsejét tapasztja be.
Lenyűgöző a madár tudása- nem kell statikus, meg tervező, minden ott van a génjeibe kódolva. A szabályos fészek építésének tudását az evolúciós története adja neki és oly sok élőlénynek. Milyen érdekes gondolat tőled Cen a felsőbb rendező elv keresése, vagy inkább rágondolás- az univerzum tudása, a forrás ami „isteni” és titokzatos és megismerhetetlen, mégis megkapjuk valahogyan a benne lévő információt az élethez.
Bár lenne még ott a madár tudása bennünk emberekben- felhőkarcolók helyett építhetnénk olyan lakóhelyet amihez nem kell fosszilis anyagokat égetni a melegért stb. szóval úgy tűnik amióta kijöttünk a barlangból annál kevésbé lett a magasabb rendű faj életképes pusztán abból ami körülette van – egy fűszálban meglátni, hogy odatapasztva otthon lehet belőle. Lehet a vályogvetőkben a madár ősök génmintázata is megvan még:-)))
A fazekasmadár fészke hihetetlenül szép. Engem ugyanígy lenyűgöz a vadméhek kaptárja is. Vagy a borz alagút rendszere, amiről írtál itt.