Lepkecsalogató levendula a 900. faj a birtokon
Némi büszkeséggel és nem kevés reménnyel számoltam be arról ITT, hogy a birtokon regisztrált növény- és állatfajok száma 24 év után elérte a 900-at. Ezúton is köszönöm, hogy türelmesek vagytok velem akkor is, amikor ontom a homályos célozgatásokat, mint például legutóbb a fajlistáról szóló blogban. Az egyik faj, amire csak célozgattam, épp a 900. volt, mondván: nemcsak az ezredik fajt ünnepeljük meg rendhagyó módon, konkrétan egy új faj betelepítésével-visszatelepítésével, hanem már a 900. fajt is.
A címből már tudhatjátok, hogy a 900. fajunk a levendula.
Ahogy azt korábban írtam, volt már rá kísérlet, hogy levendulát ültessek, de mindössze 3-4 tő került az Angolkertbe, melyek részint az évszázad aszályának estek áldozatul, másrészt az óvatlan kaszálásnak. Azt sem zárnám ki, hogy a töveknek eleve volt valami gondja, bár sosem láttam még igazán beteg levendulát. A levendula tapasztalataim szerint rendkívül ellenálló, sokat tűrő, remek faj.
Van annak már tíz éve is, hogy először merült fel az a lehetőség, hogy jelentősebb mennyiségű levendulát kellene telepíteni a birtokon, elsősorban a rovarvilág, azon belül is a lepkék miatt.
Sokféle virágról, növényről mondják, hogy kiváló a lepkéknek, rovaroknak, méheknek, leggyakrabban talán a mézöntófűről, ami viszont egynyári növény, vagyis minden évben újra kell ültetni. Ezzel szemben én még nem láttam semmiféle virágos növényt, ami úgy delejzné magához a rovarokat és lepkéket, mint a levendula.
A Balaton-felvidéken
volt lehetőségem megfigyelni azt is, hogy akár már egy kisebb, 30-40 tőből álló, viszonylag fiatal (három éves) kerti levendulás is olyan sok rovart, méheket és lepkéket vonzott magához, hogy a virágzás idején a kert légterében folyamatosan vadásztak a gyurgyalagok.
A kacsafarkú szender, aki 24 évet váratott magára, míg végre nemrégiben megkerült a birtokon, szintén a levendulán látható a legkönnyebben. Legalábbis az én tapasztalataim szerint, s ezen a vidéken. Ugyanez igaz olyan látványos lepkefajokra, mint a kardoslepke vagy a fecskefarkú lepke. A méhek sokaságáról nem is szólva.
Telepítési tervek
Ha valaki a birtok élőhelytérképére vet egy pillantást, könnyen szemet szúrhat neki, hogy az egyik parcella neve viszonylag különös: Hospoda.
Kevesen tudják, hogy mit jelent a hospoda. Annak idején, amikor Tim Wilkinson – aki nem mellesleg a Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanságát ültette át angolra – szóval, amikor Tim Wilkinson egynéhány novellámat fordította, néha megkeresett, hogy bizonyos kifejezések, mondatok értelmét tisztázzuk. Elsőként ő is azt kérdezte:
Mi az a hospoda a Kút a napa alatt című elbeszélésben?
Hospodának mondták régen a kolostorokhoz tartozó gyümölcskerteket.
Joggal használom ezt a kifejezést, hisz nemcsak archaizálásról van szó, és nem is csak arról, hogy bár mások számára általában szokatlan és ismeretlen ez a szó, nekem viszont teljesen megszokott, de ráadásul a birtok egy egykori kolostor helyén található, ahogy erről korábban ITT olvashattatok.
A levendulással kapcsolatos tervek természetesen elsősorban a Hospodához kötődnek, mivel a Hospoda mindenképp valamiféle művelés alá kerül, ha végre egyszer elérkezünk a gyümölcsfák elültetéséhez. Annak ellenére is, hogy extenzív művelést tervezünk, vagyis a fák közötti terek maradnak kaszálók. Viszont lesz egy félkör alakú terület, ami intenzív művelés alá kerül, mint fűszer- és gyógynövénykert. Ennek „sövénynövénye” lehet a levendula, de akár a gyümölcsfák soraiban is lehetnek levendulák.
Levendulából sosem elég.
Számos helyen lehetséges még levendula telepítése, így például jó volna a bekötőút két oldalán, de akár az Angolkertben is akadnak olyan helyek, ahol elférne és jól érezné magát. 2024-ben a korábbi terveket újabb ötlettel egészítettük ki. A füves, délre-délnyugatra néző parcellák közül van egy, amit kivontunk a kaszálásból.
Egyrészt azért, mert kaszálás nélkül is sajátos, részint rövid füvű terület alakul ki belőle, többek között ezüstös hölgymál foltjaival.
Másrészt ez a parcella amolyan kontrollterület is, ahol megnézhetjük, merre tartana a terület egésze, ha kaszálásokkal nem szorítanánk ki a kanadai aranyvesszőt (ez ugyanis ebben a parcellában továbbra is zavartalanul tenyészik)
Az Alsófenyéresről van szó.
Itt érdekes kísérlet volna véletlenszerűen beültetni levendulatöveket, és az alacsony cserjés, kissé szubmediterrán mikroklímájú, sok helyen sovány talajú élőhelyen teljesen magára hagyni, még a virágok szüretelését is mellőzni, és megnézni, mire jut a levendula azzal a parcellával, a többiekkel azon az élőhelyen. Az Alsófenyéres botanikailag és a lepkék szempontjából is az egyik legjobb parcellánk, amit nagyságrendekkel tenne izgalmasabbá és látványosabbá, ha levendulák kerülnének belé. Akár 200-300 levendula is elférne abban a parcellában anélkül, hogy más fajokat kiszorítanánk. Ez akkora mennyiség, ami már jelentős hatással volna a rovarvilágra.
A levendula nem olcsó,
főként nem, ha jelentős mennyiségben szeretnénk ültetni, és vannak is egyelőre a levendulánál fontosabb projektjeink. A Hospoda kialakítása pedig ráadásul addig nem kezdhető el, amíg le nem kerítettük. A vadak ugyanis a gyümölcsfáinkat heteken belül eltüntetnék. De induljunk most ki abból, hogy amint oly sok mindenre sor került az évek során – előbb-utóbb – belátható időn belül lekerítjük majd a Hospodát is, és jelentősebb mennyiségben telepíthetünk levendulát is. Ebben az esetben a levendulamennyisége az alábbi volna (megközelítőleg) az jelentősebb termőhelyeken:
- Bekötőút: 720 tő
- Hospoda: 840 tő
- Alsőfenyéres: 250
- Új bokorsor: 1000
Utóbbi esetén ez csak egy „fanáziaszám”, mert akár 2000 vagy 3000 tő is nyugodtan elférne. De az új bokorsorok feladata elsősorban a bogyósok, a búvó- és fészkelőhelyek felszaporítása olyan fajokkal, mint például a boróka. Mindenesetre a boróka és a levendula – egy véletlenszerűen ültetett „vegyesben” – rendkívül jó, mediterrán hangulatú élőhelyet hozna létre.
Mivel mi a hosszúszárú levendulát részesítjük előnyben,
minthogy tapasztalataim szerint az a legjobb a rovarvilágnak, és egy cserjésben, ahol nem egyedül él, ez a fajta nő a legmagasabbra és érvényesül a leginkább, az új bokorsorokba csempészve, ha „csak” 1000 tövet szórunk szét akkor is hamar válik látványossá. Az új bokorsor kerülete durván 400 méter, így körülbelül fél méterenként így is jutna egy levendula.
Ez az egyik legszebb, ökológiai szempontból is az egyik leghatékonyabb tervünk.
Összességében 2810 levendula
tő adná a levendulásunk derékhadát. Azért fogalmazok így, mert szórványosan ezer és egy helyre telepíthető még, például az új bokorgyűrű által közrefogott területen gyakorlatilag bárhol. A levendula esetleg arra is lehetőséget nyújtana – ekkora mennyiségben – hogy némi jövedelmet hozzon a birtok, amit aztán újabb élőhelyreformokba, újabb természetvédelmi munkálatokba forgathatnánk vissza.
Mindez szép és jó, de nincs meg belőle semmi. Vagyis már igen. A 900. fajunk úgy lett a levendula, hogy végtére is szerepelt már a fajlistán, de – ahogy fentebb írtam – azzal a lendülettel, ahogy betelepítettük, „ki is pusztult”.
Holott tudjuk, hogy a levendula jól érzi magát itt.
A közvetlen közelünkben is élnek levendulák a szomszédos telkeken, hozzánk legközelebb két helyen is, a birtokhatártól mindössze 10 illetve 30 méterre, vagyis a talajadottságok és a mikroklíma pontosan ugyanaz, mint nálunk. Kicsit nagyobb távolságra (5 kilométerre), de rendkívül hasonló helyen tekintélyesebb, körülbelül 5000-10 000 tőből álló ültetvényt is találunk. Tehát a hely alkalmas.
Hogy a levendula ne legyen „indokolatlanul” a fajlista része, és végre valahol, valamilyen mértékben megkezdjük ennek a perspektivikus, nem utolsó sorban csodaszép növénynek a meghonosítását, a 900-as határ elérésekor megvásároltuk az első tíz tövet.
Korábban azért sem került előtérbe a levendulatelepítés, mert én a Balaton-felvidéki tapasztalataim alapján ragaszkodtam a hosszúszárú fajtához, amit viszont az utóbbi években sehol sem láttam.
Most viszont szerencsésen alakultak a dolgok.
Kénytelen voltam szétverni a fürdőszobámat az elavult, elaggott, hetvenes évekbeli vízvezetékek miatt, s ugyanez okból kénytelen voltam egy forrasztóért elkocsikázni Keszthelyre.
És mivel utoljára ott láttam kereskedésben hosszúszárú levendulát, valamikor 2008 táján, útba ejtettem a kertészetet is. És lőn csoda! Rendkívül szép, viszonylag nagy, hosszúszárú levendulákat találtam. Szívem szerint elhoztam volna mindet. Maradtam azonban tíz tőnél.
Ez a tíz levendulatő jelzi immár,
hogy elértük a 900-as határt és haladunk tovább az 1000 regisztrált faj irányába. Ez a hamarosan kiültetésre kerülő tíz levendulatő jelzi azt is, hogy nem tettünk le arról, hogy egyszer jelentősebb levendulavirágzásról számolhassunk be.
Ez a tíz tő már az idén elég lesz arra – várhatón június közepén –, hogy először a birtok történetében láthassuk, milyen lepkefajokat vonz magához a levendula bódító-szép virágzása.
Én akár már most is fogadnék arra – ha nem is nagyon nagy tétben –, hogy ez a tíz tő már az idén új nappali lepkefajt ad majd nekünk. Jó teszt lesz arra is, hogy a kacsafarkú szendert láthatjuk-e gyakrabban, ha levendula is virágzik nálunk.
Könnyen lehet,
hogy úgy tűnik: ez is csak egy poszt a sok közül. Egy apró lépés a sok száz kis lépésünk közül. Meg egy újabb nagy terv, a sok nagy terv között. De ne feledjétek: sok kicsi lépésünket követték nagy lépések. Sok nagy tervünk egyszercsak tett lett.
A levendula és az új bokorgyűrű telepítése cseppet sem földtől elrugaszkodott elképzelés, de ha megvalósul egyszer, az nagyságrendi változásokat hoz megint. Ezért könnyen lehet, hogy ez most marginálisnak tűnő poszt, ez a kis színesnek ígérkező néhány levendulatő egyszer jóval nagyobb jelentőséggel bír majd, mint most, ebben a véletlenszerű és apró pillanatban.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Tudtátok? A levendula viszonylag könnyen szaporítható. Ha már van tíz tő, abból ki lehet indulni. Igaz, nem egyik évről a másikra, de előbb-utóbb megsokszorozhatjátok a tövek számát, és nem kell értük pénzt kiadni. Csak egy kis munkát kell belefektetni.
https://levendulainfo.hu/levendula-szaporitasa/
Szép lesz a birtok a levendulákkal. Mekkora töveket kell venni, amit ha ilyenkor telepítetek is megmarad? Másrészről ezres nagyságrendben melyik kertészetben van? Vagy ez is szakaszos lesz? Szívesen beszállok a gyógynövény-fűszernövény kert levendula védő sorába:-)) Ez hány tő lenne? Jól értem, hogy a Hospodának a félköríve? Imádom a levendulát, a teraszon is elég jól bírta a balkonládában.