Nehéz volna választani, melyik a legszebb ragadozó a rezervátumban
Szerencsére nem is muszáj, mindenesetre a napokban született egy új kedvenc. Nem mintha a többiektől elpártoltam volna. Még midig napi vendég Vitéz, és a drabális Ural is. Ja, és persze meg ne feledkezzünk Bonelliről, aki ma is járt a hollóetetőn, és akiben semmit sem szelídült az nagysasos tűz.
A hófödte, rideg, és rendkívül fagyos tájban most egy kicsit egyhangúbb az élet, de ez nem jelenti azt, hogy kevesebb a munka. Sőt: bizonyos szempontból kötöttebbek vagyunk, mint korábban, mert most a folyamatos etetés biztosítása, vásárlás, beszerzés, kihordás, porciózás, a terasztól a sármányetetőn át a hollóetetőig, és ugyanakkor a vadkamerák kezelése együttesen felér egy félállással. Gyakran kell kijárni sötétben is fejlámpával, etetni és beszedni a kamerákat. Ezt leszámítva viszont viszonylag stabilan beállt az élet, szerény a vadmozgás, és nemigen vannak újdonságok. Beálltak a madaraink is, a sármányok és a verebek, meg a ragadozóink, bár még ez utóbbi csoportnál vannak a leglátványosabb fejlemények.
A legnagyobb dobás természetesen az, hogy ekkora siker a hollóetető.
Erre mi sem számítottunk.
Napi 8-10 kiló hús simán elmegy, és már a hollók is rendszeresek, bár egyelőre csak kevesen. Érdekes és értékes felvételeket nyertünk a hollók kommunikációjáról is (erről később), s ez azért is jó, mert az eredeti céljaink között a „hollóbeszéd” tanulmányozása is szerepelt. Meg az ölyvek aprólékos, közeli és tömeges megfigyelése, különös tekintettel arra, hogy az egerészölyv temérdek színváltozatban létezik a világban, és télen, amikor távoli élőhelyek példányai keverednek a mi ölyveinkkel, gyakoriak a keleti és északi színváltozatok is. Ezek alapos megfigyeléséből és tanulmányozásából reményeink szerint sok következtetést vonhatunk le.
Ezért is reményteli, hogy ekkora a forgalmunk. Jelenleg legalább 20-25 ölyv jár hozzánk, de talán már 30-35-en is lehetnek. Nehéz megmondani, mert nyilván nincs az etetőhelyen mindenki egyszerre. Egy-egy mozgalmasabb félórában körülbelül 20 ölyv fordul meg az etetőn, néha egyszerre ott van 10-12 példány is. Minderről később szintén írunk még. Sok videót is hozunk, mihelyst sikerül megoldani, hogy videóvágásra alkalmas számítógépet vehessünk, de addig is hadd mutassak egy új ölyvet, aki 2026. január 17-én 10:18-kor került elő a patakot kísérő égerláperdőben.
Most egyelőre azt sem részletezem,
hogyan került szarvaszsiger a patakparti erőbe, és hogyan került oda a kameránk, mert erről is írunk részletesen külön posztban, most egyszerűen csak szeretném megmutatni nektek ezt az ölyvet, aki szokatlanul sötét, méghozzá olyan furfangos és esztétikus módon, hogy a csőr felé sötétedik. A fej még egészen sötét, és amint haladunk hátrafelé a madáron, egyre világosabb tollazattal találkozunk.
A sötét fejtől élesen, kontrasztosan válik el a majdnem teljesen fehér torok, és az így kialakuló „maszk” kicsit sólymos fizimiskát kölcsönöz ennek a madárnak. A sólymok között van egy olyan faj, ahol gyakoriak a teljesen sötét formák is, ez pedig a Földközi-tenger partvidékén élő Eleonóra-sólyom. Engem kissé erre a fajra emlékeztet az újsütetű ölyvünk, főként oldalnézetből. Minthogy a termete alapján valószínűleg tojó, engem pedig az Eleonóra-sólyomra emlékeztet, elneveztük őt Eleonórának.
Gyönyörködjetek hát Eleonórában,
és drukkoljatok, hogy a többiek mellett őt is gyakran, és még jó ideig lássuk a rezervátumban. Mennyire jó lenne sok szép fotót és videót kapni róla még! Én nagyon bírom Vitéz nevű ölyvünket is, habitusában még mindig Ural nyűgöz le a leginkább, ám ami a színezetet illeti, most a szépséges, de kissé ádáz tekintetű Eleonóra nálam a favorit.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Elképesztően szigorú a tekintete, szinte ijesztő.
Bocsánatot kérnék tőle, mert élek.
Igen, tényleg ilyen – de azért fenségesen szép is, nem igaz? Vagy te nem látod annak? 🙂
Igen, a maga módján biztosan. 🙂
Ezekben a madarakban van tartás, tisztelni kell a határaikat. Lenyűgöz az erejük és a méltóságuk. Hollókat még nem fotóztál nekünk az etetőn, írod, hogy vannak, de nem láttunk egyet sem.
Mindig elmarad, de már régóta készülök rá. Tegnap már fotókat is mentettem a termésből, napok kérdése! 🙂
Szia Eleonóra! 🙂
🙂 🙂 🙂 Tetszik?
Eleonóra -sólyom is gyönyörű, és milyen kalandos élete van. Tényleg van hasonlóság.
Hűséges típus vagyok, én maradok Uralnál. 🙂
Uralról is van egy fotósorozat, pontosabban róla már egy egész sorozat van, mert ő rendszeresen megjelenik a hollóetetőn. Hamarosan róla is jön egy poszt. 🙂
Képzeld, ma nem csak karvaly pályázott a kicsi madarainkra, hanem egy vörös vércse is. Muris volt, a vércse a jázminbokor körül kergette a verebeket, a karvaly meg figyelte a fűzfáról. És olyan bátor, hogy beült utána a ház elé a diófára. Sosem gondoltam, hogy a ilyen merészen madarászik a vércse. Igaz, most nem nagyon talál más táplálékot.
Bizony, szűkös idők járnak, és ez már sok ragadozót is megvisel, a menhelyeken is egyre több a legyengült vércse. Felétek a vörös vércse a leggyakoribb ragadozómadár, itt nálunk, a rezervátumban még átrepülőben is ritka. Szerencsés vagy (bár mi sem panaszkodhatunk 🙂 ), köszi, hogy megosztottad velünk! 🙂