Legjobb streaming-krimik | Megoldatlan ügyek osztálya
Cen’ a minap elkezdett nézni egy sorozatot a Netflixen, azt mondta, egy mogorva nyomozóról szól, akit meglőttek, és egész jónak tűnik. Mivel imádom a krimiket (szinte csak ezeket nézem és hallgatom), azonnal lecsaptam rá és bekapcsolódtam.
Sokáig haragudtam a Netflixre, mert olyan gyakran okozott csalódást a középszerű tartalmakkal, de ez a film jócskán felülmúlta a várakozásaimat. Cen’ nagyon jó abban, hogy megtalálja az éppen aktuális jó krimiket a streamingeken, míg én inkább a klasszikusok előhalászásában jeleskedem. Legutóbb például A mentalistát mertem ki az HBO melyéről.
Bár általában szeretek utánajárni a dolgoknak, a filmekbe lehetőleg bármilyen előzetes tudás nélkül kezdek bele. Nem akarom, hogy bármilyen elvárás befolyásolja az élményt, elspoilerezze egy kritika a cselekményt, szóval csak akkor kezdek nyomozni, miután befejeztem.
Így aztán fogalmam sem volt róla például, hogy a sorozat egy könyv alapján, méghozzá egy skandináv krimi alapján készült. Bár az igaz, hogy tetten érhető benne a skandináv krimikre jellemző szociális irányultság. Az ügyészség munkáján, a felmerülő korrupción, és mindenekelőtt a karaktereken keresztül, akik között egy fogyatékkal élő öccsöt és egy szíria bevándorlót is találunk, szóval az ember gyanakodhat. A mélylélektani szál sem hiányzik sem a nyomozók, sem a bűnözők oldaláról, a film meglehetősen részletesen tematizálja az emberi elme (gyakran diszfunkcionális) működését.
A helyszín viszont nem egy skandináv ország, hanem csak majdnem az, Skócia, ami hasonlóan borús hangulatot hoz tengerrel és komppal.
Az alapmű
a magyarul is olvasható dán szerző, Jussi Adler-Olsennek a megoldatlan ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályról szóló sorozata, de attól némiképp eltér. Főhőse Carl Morck, a bunkó nyomozó, de talán még nála is érdekesebb a társául szegődő szíriai bevándorló, a szerethető pszichopata Akram Salim, aki végtelenül szelídnek tűnik, egészen addig, amíg nem kell eltörni egy keménykedő bűnöző lábát vagy vallomásra bírni egy házfoglalót.
A könyvekből egyébként sorra készülnek az önálló filmek is. 2013-ban a Nyomtalanul (The Keeper of Lost Causes) című könyvet, 2014-ben a Fácángyilkosokat (The Absent One), 2016-ban a Palackpostát (A Conspiracy of Faith), 2018-ban A 64-es betegnaplót (The Purity of Vengeance), 2021-ben a Hajtóvadászatot (The Marco Effect), 2024-ben pedig a Határtalanult (Boundless) vitték vászonra, és a sor még nem ért véget. 2026-ban várható a Szelfikből (The Scarred Woman), 2028-ban A 2117. áldozatból (Victim 2117), 2030-ban a Nátrium-kloridból (The Shadow Murders), 2032-ben pedig a Hét négyzetméterből (Locked In) készült mozgókép. És én remélem, hogy a Netflix-sorozatnak is lesz folytatása, de addig is elolvasom (meghallgatom) a könyveket.
A sorozatban
a Q-ügyosztály, vagyis a megoldatlan aktákkal foglalkozó, a szemünk előtt alakuló kis csapat munkájába pillanthatunk bele, akiket igencsak szimbolikusan a tudattalan legmélyebb bugyraiba, a rendőrség alagsori mosdójába száműznek. Ez a szimbolizmus nemcsak az elfeledett és reménytelennek látszó ügyeket, hanem a szereplők lelki küzdelmeit is hivatott szimbolizálni. Ilyenek pedig mindannyiuknak vannak, szóval nem véletlenül kerültek ők így össze a pincében: a traumatizáltak, akik farkasszemet néztek a halállal. Morck és James Hardy, akiket meglőttek egy különös bevetés alkalmával, Akram, aki rendőr volt Szíriában, de a múltjának részleteit jótékony homály fedi. És ott van még Rose, akit egy múltbeli ballépés és önbizalomhiány is kísért.
Aztán egyszercsak az aktahalomból kiválasztanak egy évek óta parkoló, megoldhatatlannak tűnő eltűnési ügyet, amelynek végül több kanyar után sikerül a végére járni, ez pedig az önismeret és önfejlődés útján is előrelendíti hőseinket.
A szemfülesek egyébként rájöhetnek, hogy a Morck szerepét játszó Matthew Goode-t látták már máshol is, például a Downton Abbey-ben vagy a Kódjátszmában. Az Akramot alakító színész az Oroszországban született, de svéd Alexej Manvelov, akinek felmenői kurdok (csak hogy kibogozzuk a kulturális szálakat). A Csernobil sorozatból sokan emlékezhetnek rá, és szintén látható a Netflixen futó Egy és fél nap című svéd drámában. A kreatív irányításért felelős Scott Frank neve a szintén netflixes Vezércselből és Isten nélkül című westernsorozatból lehet ismerős.
A filmet a különleges karakterek
mellett a kivételes ritmusérzék, az érdekes látványvilág és a szokatlan történet emeli ki az átlagból, és helyenként némi humor is megcsillan, míg a bűntény középpontjában egy eléggé abszurdnak mondható ötlet áll.
A látvány pedig külön is szót érdemel. A netflixes filmekben, sorozatokban már egy ideje megfigyelhető egyfajta, főleg esztétikai anakronizmus, amikor a jelenbeli ízlésvilágot, dizájnt, koncepciókat, elvárásokat a múltba vetítik. Ez az eljárás gyakran kelt nagyon érdekes vizuális hatást, jól megfigyelhető például a Kisasszonyok vagy a Bridgerton színes-szagos dizájnjaiban, amikor a 21. század a 19.-be költözik.
A díszleteit tekintve ez a sorozat is erőteljesen operál a retro és vintage romantikával, ahogy mai szemmel, Insta-szűrőkön keresztül rekonstruálódnak a 20. század különböző korszakai. Hol az az érzésünk, hogy a ‘60-as, ‘70-es években járunk, hol az, hogy a ‘20-as, ‘30-asban, kissé kicsinosítva, néhol egy leheletnyit groteszk színbe öltözve. Megjelenik benne a sci-fi hangulató retro-tech is, és ettől a korszakok közti ugrándozástól, ettől az eklektikától sosem jut nyugvópontra az elménk. Sosem éreztem még ilyesmit filmnél, hogy ennyire nem tudom elhelyezni a látványvilágot, a korszakot (egyébként napjainkban játszódik). Ez érdekes élmény volt.
Pedig lényegében a valóság is hasonló, csak kevésbé instás és karakteres. Itt egy ‘70-es évekbeli szekrény, ott egy mobiltelefon, emitt egy századelős épület. Ugyanakkor ezek a sarkított montázsok, a random elemek és korszakok egymás mellé hajigálása a képgenerátorokkal készült képekre jellemző. Többször is azon gondolkodtam, nem AI-jal generálták-e a hátterek bizonyos elemeit, mert annyira hovatehetetlenek, ugyanakkor sajátosan harmonikusak még a leglepukkantabb részletek is.
Bár azt mondtam, jó a ritmusa,
helyenként azért az én ízlésem szerint túlfeszíti a húrt a film. Ez manapság jellemző a krimikre – hogy túlfokozzák a feszültséget. Amikor már majdnem megoldódik a helyzet, akkor hirtelen történik egy váratlan fordulat. Még utoljára a gonosz lecsap. Még egyszer és még egyszer nyerni látszik. Nyilván ezt azért csinálják, hogy még izgalmasabb, még képernyőelészegezőbb legyen a film, és aztán még nagyobb legyen a katarzis. De az ilyesmi általában azzal a veszéllyel fenyeget, hogy bármilyen alaposan elvarrják is a szálakat, a megoldás nem ér fel a gonosz végtelen gonoszságához. A megkönnyebbülés kevés a sok feszültséghez, ez pedig frusztáló, és talán egyenesen káros is, még ha nem is vesszük mindig észre.
Néha az ember már csak a fejét fogja az újabb “izgalmas” fordulaton, az újabb csavar miatt. Szerencsére ebben a filmben nem marad hiányérzetünk, gondosan elvarrják a fő szálat. De előfordulhat, hogy a fejünket a fogjuk, hogy ezt most még miért kellett. Néha a kevesebb tényleg több lenne és elég lenne egy csavarral, egy gonoszsággal kevesebb is. De nem akarom panasszal zárni ezt a cikket, mert összességében gondos és frappáns a film vége, ahogyan az egésze.
Forrás: MTI | Képek: Netflix
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több film
Az etedeti, dán sorozatot láttam, nagyszerű, remek szinészi játekkal, a cselekmeny lebilincselő , minden percben fenntartja a feszültsèget és nem utolsó sorban óriási kedvencem Nikolaj Lie Kaas, de Fares Fares is remek.
Úgy vagyok vele, mint a Híd c. sorozattal, a műfaj csúcsa, nincs az a remake, ami felvenné vele a versenyt.😊
Én is lattam az előző összes részét, sőt a könyveket is olvastam. Többször nekiszaladtam az ùj verziònak, de még nem sikerült egy részt sem végig néznem.